Henrich János Dániel,
Henrich János Dániel,
ág. ev. lelkész, H. György talmácsi lelkész fia, szül. 1792 jan. 1.; tanult a nagyszebeni gymnasiumban és 1814-ben a jenai egyetemen; 1815–17-ig házi tanító volt egy bécsi családnál és 1817–19-ig a Teleki Imre gróf családjánál Hosszúfaluban; azután tanár lett a nagy-szebeni gymnasiumban, továbbá prédikátor Nagyszebenben; 1833. jan. 10-től Doborkán és 1854. szept. 23. Szelindeken lelkész; 1849–54-ig az unterwaldi kerület dékánja volt. Betegeskedése miatt 1863-ban nyugalomba vonult Nagy-Szebenbe, hol 1872. jan. 5. meghalt.
Munkái:
1. Prima colonia teutonica in Hungaria Szatmár et Némethi ex duobus privilegiis originalibus nondum typis vulgatis diplomatice illustrata. Dissertatio ad historiam Saxonum in Transsilvania spectans. Cibinii, 1822.
2. Worte des Trostes am Sarge der unvergesslichen Fräulein Carolina Kleinkauf. Gehalten von ihrem Lehrer und Freund J. D. H. Laubenprediger am 15. März 1828. Cibinii.
3. Erinnerungen an Albrecht Huett, aus seinem eigenhändigen Tagebuche und aus sicheren Quellen geschöpft. Cibinii, 1847.
4. Ansicht über die Zehnt-Ablösung der sächsischen Geistlichen. Im August 1848. (Cibinii.)
Kéziratban: Geschichtliche Nachrichten vom Unterwälder Capitel, ívrét 30 lap (a berethalmi superintendensi levéltárban).
Nevét hibásan Heinrichnek is írták.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon II. 120. l. és gyászjelentés.
