Hieronymi Károly,
Hieronymi Károly,
volt belügyminiszter, bankigazgató, H. Ottó Ferencz (ki a Görgey hadtestében tett hadmérnöki szolgálatot, a miért 1850-ben vizsgálati fogságban volt és kevéssel kiszabadulása után meghalt) fia, szül. 1836. okt. 1. Budán; a gymnasiumot Pozsonyban és Budapesten, a polytechnikumot 1852-től az utóbbi helyen végezte. Pár hónapig Budán a városnál volt mérnökgyakornok, mire 1857. Máramarosba ment, a hol az első tagosítást ő vitte keresztül. 1861-ben Máramarosmegye megválasztotta főmérnöknek. 1867-ben Mikó Imre gróf a közmunka s közlekedési miniszteriumba meghívta elnöki titkárnak. Előbb az út- és középítési szakosztálynak, majd a vizépítészetnek és később a vasutaknak volt főnöke. 1868-ban a kormány Ludvigh Gyulával együtt a franczia s belga közmunkaügyi közigazgatás tanulmányozásra küldte ki. 1869-ben osztálytanácsos, 1870-ben miniszteri tanácsos lett. 1874. okt. 20. mint helyettes államtitkárt a miniszterium legfontosabb ügyeinek vezetésével bízták meg. Hosszabb időt töltött Francziaországban a közlekedési ügyek tanulmányozása czéljából. Hazatérte után a közlekedési miniszterium ujra szervezése tárgyában készített dolgozatát Ordódy miniszter 1880-ban magáévá tette s életbe léptette. Ezen organisatio a műszaki szolgálatot teljesen elválasztotta s függetlenné tette az administrativ szolgálattól. Nagyhatású munkásságot fejtett ki hazai folyóink rendezése s az ármentesítés körül. Az ő alkotása azon nagyszabású vizvédelmi szervezet. mely az Alföldnek nagy és leggazdagabb részét az árvíztől megmentette. E mellett kiterjesztette figyelmét a Körösök és a Maros szabályozására is. Nem kevesebb gondot fordított a Duna szabályozására, különösen a pesti Dunáéra. Az általa inaugurált vasúti politikának első vívmánya a tiszavidéki vasút megvétele volt. A duna-drávai, valamint a Zágráb-károlyvárosi vasút megszerzése s a buda-pécsi vasút engedélyezése biztosították tengeri utunkat és ezzel függetlenné tették kivitelünket a déli vasúttól. Az osztrák államvasúttal kötött egyesség érvényre juttatta az ő közlekedési politikáját az ország nyugati irányában is. Tizenöt évi államszolgálat után 1882-ben megvált állásától és az osztrák-magyar államvasút ujjászervezése után e társulat fölállított igazgatóságának elnöke s vezérigazgatója lett és ekkor a Lipót-renddel tüntették ki. 1891-ben az osztrák-magyar államvasútnak magyar vonalai a magyar államvasutak tulajdonába és kezelésébe mentek át és ez időtől fogva H. a képviselőházban, a melynek 1875 óta tagja (hol a zsombolyai kerületet képviseli) s a képviselőház pénzügyi bizottságában élénk tevékenységet fejtett ki. 1892. okt. 18. ő felsége a számvevőszék elnökévé nevezte ki, de néhány hét mulva az azon év nov. 19. megalakult Wekerle-kabinetbe mint belügyminiszter lépett be s tagja volt ezen kormánynak 1895. jan. 15. történt fölmentéseig. 1893-ban a kőszegi hadgyakorlatok alkalmából a német császártól a koronarend első osztályát kapta. Mint belügyminiszter tevékeny részese volt a Wekerle-kabinet egyházpolitikai actiójának. Ő dolgozta ki s terjesztette az országgyűlés elé az állami anyakönyvekről szóló törvénynyé vált javaslatot. Munkásságát kiválóan a közigazgatás javítására irányozta. A főváros közigazgatását a kerületi előljáróságok szervezésével reformálta; a végleges vízmű megvalósulása s ezzel a főváros egészségügyi viszonyainak jobbra változása is az ő érdeme. A vásárcsarnok és a főcsatorna építését is erélyesen szorgalmazta. Tevékeny részt vett a magyar mérnök- és építészegyletnek szervezésében, melynek eleinte igazgatója, azután titkára s közel tíz évig alelnöke volt és legujabban az Agrar-bank elnöke.
Czikkei a M. Mérnökegylet Közlönyében (1869. A Zárgátakról, Francziaország közlekedési eszközei, A dynamit, 1874. Az állami közmunkaügyek központi igazgatásáról sat.), a Budapesti Szemlében (1874. Az állami közmunkaügyek központi igazgatása, 1888. A Tisza-szabályozásról), a Nemzetgazdasági Szemlében (1877. A magyar vasutak pénzügyi jövőjéről); a P. Hirlapban (1879. 250., 259. sz. A technika és technikusok Magyarországon).
Munkái:
1. A közutak föntartásáról. Az útfentartás különböző módjainak, a fentartási költség tényezőinek és ezek megszerzésének ismertetése. Főleg franczia kutfők után, Pest, 1868
2. A közlekedés. Pest, 1869. (Statistikai előadások X.)
3. A közmunkaügyek állami kezelése. I. Rész. A közmunkaügyek állami kezelése Francziaországban. Bpest, 1874.
4. A budapesti Dunaszakasz szabályozása Bpest, 1880. (16 táblával. Ism. a Nemzetgazdasági Szemle.)
5. Die Theissregulirung. Bpest, 1888.
6. Törvényjavaslat a közigazgatási biróságokról. Bpest, 1893.
7. Indokolás «a közigazgatási biróságokról» szoló törvényjavaslathoz. Bpest, 1893.
Arczképe: kőnyomat Marastonitól 1870. a Hajnal cz. Albumban.
Hajnal. Arczkép-Album. Bpest, 1873. arczk.
Akadémiai Értesítő 1878. 142. l., 1892. 34. l.
Szinnyei Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1880. 39. sz. arczk., 1892. 43. sz. arczk., 1894. 35. sz. arczk.
M. Tisztviselő 1881. 31. sz.
Műszaki Hetilap 1881. 21. sz. arczk.
Horváth Ignácz Könyvészete 1888.
Petrik Könyvészete.
Dunántuli Képes Naptár 1892. 19., 110. l. arczk.
M. Szalon XVIII. 1892–93. 167. l. arczk.
Sturm, Uj Urszággyűlési Almanach 233. l.
Emléklapok a mérnök és építészegylet negyedszázados jubilaeumára. Bpest, 1893. 55. l.
