Hofmann Károly,
Hofmann Károly,
bölcseleti doktor, a m. kir. földtani intézet főgeologusa és a m. tudom. akademia lev. tagja, szül. 1839. nov. 27. Ruszka-Bányán (Krassó-Szörénym.), hol atyja H. Zachariás társbányabirtokos volt; első oktatását a szülői háznál nyerte; az 1851–52. iskolai évben. midőn atyja a telet Temesvárt töltötte, az ottani kereskedelmi iskolába járt. Ezután Bécsben a landstrassei s wiedeni főreál-iskolákat járta; 1856–57-ben a bécsi műegyetem technikai osztályának, az ezt követő évben pedig a karlsruhei mechanika-technikai iskolának volt rendes hallgatója. 1858 őszén a szászországi freibergi bányászakadémián iratkozott be, minthogy a bányászati s kohászati szakokban való kiképeztetésre törekedett. Hogy a physikából és chemiából is minél alaposabb ismereteket szerezzen, 1860 őszén a heidelbergi egyetemet kereste fel, hol 1863 tavaszáig volt; ez idő alatt geologiai kirándulásokat tett az Eifel, Schwarzwald, Odenwald és más németországi vidékekre. Bunsen és Kirchhoff voltak tanárai, utóbbinak, kivel eltávozta után is levelezésben állott, saját physikai műszobájában dolgozott. 1863. jan. 23. avattatott philosophiai doktorrá, midőn Heidelbergből a bécsi földtani intézet hivatalnoka lett; aug.-szept. havában Hauer Ferencz és Stache Guidó mellett a Vág völgyében részt vett a III. felvételi osztály működésében. Ugyancsak 1863 őszén a budai műegyetemhez az ásvány- és földtani tanszékre meghivatott és 1864. aug. 6. rendes tanárnak neveztetett ki. 1867 nyarán egy évi szabadságot nyert, hogy a külföldnek szakmájába vágó múzeumjait és földtani intézeteit tanulmányozza; előbb a magyarhoni földtani társulat megbízásából megvizsgálta a zsilvölgyi szénmedenczét, azután hosszabb ideig tartózkodott Berlinben. 1868. júl. 5. Gorove István miniszter meghívta a magyar földtani osztályban való működésre, mire ő fáradságot nem ismerő kitartással működött a főváros környéke, különösen pedig ennek Dunajobbparti része részletes földtani fölvétele körül. Munkálkodása közben erős meghűlés következtében megbetegedett. 1869-ben a m. kir. földtani intézet fölállíttatván, ennél a második főgeologi állásra 1869. decz. 22. kineveztetett. 1871. máj. 17. a m. tudom. akadémia levelező tagjai sorába választotta; (a bécsi cs. kir. földtani intézet még 1863. megválasztotta levelező tagjának). 1872. nov. 23. a földtani intézet első főgeologusi állására lépett elő. Tudományos társulataink legtöbbjének rendes és választmányi tagja volt. Viktor Emanuel a Corona d'Italia lovagjává nevezte ki. Meghalt 1891. febr 21. Budapesten.
Czikkei a bécsi cs. k. földtani intézet Verhandlungen cz. folyóiratában (1867. Palagonit in dem basaltischen Tuff des Szigliget-Berges und von Leányvár bei Battina im Baranyer Comitat. 1870. Dolomite und Kalke des Ofner-Gebirges sat.), a M. Földtani Társ. Munkálataiban (1868. A szigligeti bazalttuffok és a leányvári bazalt breccio palagonit tartalmáról, Az erdélyhoni zsily-völgy harmadképleti szénmedenczéjének a magyar földtani társulat meghagyásából történt földtani megvizsgálása feletti jelentése); a Földtani Közlönyben (1872. A Lystridion splendens uj lelőhelye Erdélyben, Ásványtani közlemények a Vihorlat-Guttin trachyt-hegységének keleti részéből, 1873. A Vihorlat-Guttin hegység némely quarctartalmu trachytjának plagioklas kristályairól, táblarajzzal. 1874. A déli Bakony bazaltjai, 1879. Jelentés az 1878 nyarán Szilágymegye keleti részében tett földtani részletes felvételekről, Megjegyzések a trachytanyagnak a hazai ó-harmadkori lerakodásokban való előfordulására nézve, 1881. Buda-vidékének némely ó-harmadkori képződéséről, Jelentés az 1881. évben az éjszaknyugati erdélyi határhegységben és környékén tett földtani részletes fölvételről sat.), a Természettudományi Közlönynek ásvány- és földtani apróbb Közleményei részére több éven keresztül rovatvezető volt.
Munkái:
1. Über Wechselzersetzung beim Mischen von Salzlösungen, und über Dichtigkeits- und Brechungs-Verhältnisse einiger wässrigen Salzlösungen bei verschiedener Concentration. Leipzig, 1868. (Különnyomat a Poggendorf, Annalen der Physik und Chemie-jéből.)
2. A zsilyvölgyi szénteknő. Pest, 1870. (3 tábla rajzzal. Különny. a M. Földtani Társulat Munkálataiból, németül: külön nyomat a bécsi geol. Reichsanstalt Jahrbuchjából 1870.)
3. A buda-kovácsi hegység földtani viszonyai. Leipzig 1871. (Különny. a m. kir. földtani intézet Évkönyveiből, németül: Leipzig, 1871.)
4. Adalék a buda-kovácsii hegység másodkori és régibb harmadkori képződései puhány faunájának ismeretéhez. Pest, 1873. (Különny. a m. kir. földtani intézet Évkönyveiből; németül: Pest, 1873.)
5. A déli Bakony bazalt-kőzetei. Bpest, 1878. (Különny. a m. kir. földtani intézet Évkönyveiből; németül: Bpest, 1878.)
6. Bericht über das Braunkohlen-Vorkommen von Uglievik und Umgebung unweit Bjelina in Bosnien. Bpest, 1881.
7. Geologisches Gutachten über den Montan-Besitz der Krapinaer Bergbau-Unternehmung. Agram, 1883.
8. Jelentés az 1882 nyarán Szatmármegye délkeleti részében foganatosított földtani részletes fölvételekről. Bpest, 1883.
9. Jelentés az 1883. év nyarán a Duna jobb partján Ó-Szőny és Piszke közt foganatosított földtani részletes fölvételekről Bpest, 1884.
10. Földtani jegyzetek a prelukai kristályos pala-sziget és az éjszak és délfelé csatlakozó harmadkori vidékről. Bpest, 1886.
11. Jelentés az 1886. év nyarán Szolnok-Doboka megye északnyugoti részében végzett földtani részletes felvételekről. Bpest, 1887.
Maradandó érdemet szerzett Magyarország részletes geologiai felvételei körűl a földtani térképezés terén.
Akadémiai Értesítő 1871. 169. l., 1891. 186., 524. l. (Nekrolog, hol munkáinak és czikkeinek részletes jegyzéke van.)
Szinnyei Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pesti Napló 52. sz. és gyászjelentés.
