Homolya István,
Homolya István,
főreáliskolai tanár, H. Pál és Zsebesy Mária kisbirtokosok fia, szül. 1848. szept. 15. Belső-Bőcsön Borsodmegyében; középiskoláit a miskolczi ev. ref. főgymnasiumban, a bölcseleti s theologiai tanfolyamokat pedig a sárospataki főiskolában végezte s magát a papi s tanári pályára képezte; főleg történelmi s földrajzi tanulmányokkal foglalkozott; de e mellett az irodalomtörténet és régészet iránt is nagy előszeretettel viseltetett. A gymnasiumban Lévay József, az akademiában Erdélyi János voltak e szakban tanárai. 1870-ben az akadémiai pályája végeztével, Sárospatakon az első lelkészi vizsgálatot is letette s ez év őszén a csurgói ev. ref. főgymnasiumhoz választották meg a történelem és latin nyelv rendes tanárának. 1873-ban a csepelyi (Ungm.) ev. ref. egyház hívta meg lelkésznek, miután előbb a második lelkészi vizsgálatot (1872) Debreczenben letette. 1874-ben Miskolczon lelkésznek avattatván fel, hivatalát 1876. aug. végeig viselte, a mikor Gyulára (Békésm.) a polgári fiúiskolához tanárnak választották, hol a történelmet, magyar és latin nyelvet adta elő, mint hitoktató is működött és az intézetnek három évig igazgatója volt; itt 1890. őszéig működött, miközben a történelemből és földrajzból tanári vizsgát tett. Ekkor a kolozsvári felsőbb leányiskolához a történelem és magyar irodalom tanárának választották meg. 1892. okt. végén a székesfejérvári állami főreáliskolához nevezték ki, hol jelenleg is működik.
Elbeszélései s egyéb czikkei a Képes Néplapban (1867.); a debreczeni M. Prot. Egyh. és Isk. Figyelmezőben (1873. Egyesüljenek-e a sárospataki s debreczeni főiskolák?. 1874. Ungi levelek); az Evang. Prot. Lapban (1875. Egy kis szóváltás a modernekkel, 1876. Az egyházi belhivatalnokok fizetése ügyében); a Békésben (1878. A történelem igazságai s az emberi érdekek, czikksorozat, 1882. Simonyi Ernő, 1886. elb. 1891. Kolozsvári levelek); a Békésmegyei Hiradóban (1880. 48–50. sz. A történelem igazságai és az emberi érdekek); a nagy-bányai M. Prot. Egyh. és Isk. Figyelőben (1880. Értsük meg egymást); a Tiszántuli ref. tanáregyesület Évkönyvében (Debreczen, 1883. Ad-e a középiskola a gyakorlati életre annyi és olyan ismeretet, hogy ez által feleslegessé válnék a felső nép- vagy polgári iskolák állítása azon városokban, melyekben középiskola létezik? Jutalmazott pályamű); a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1884. Az új lelkészválasztási törvények hiányai, 1885. A ref. egyházkerületek lelkészminősítési szabályzatainak egyöntetűsége, Konvent előtt sat.), az Egyetértésben (1888. Nyilt levél dr. Kovács Albert orsz. képviselő urhoz); a kolozsvári Ellenzékben (1891. Költemény); az Erdélyi Hiradóban (1892. Tisztázzuk a fogalmakat); a Pesti Naplóban (1892. Az én doktorom) sat.
Munkája: Békésmegye földrajza. A békésmegyei tanítóegyesület által jutalmazott és kiadott pályamű. Békés-Csaba, 1884. (2. kiadás. Névtelenűl.)
Kéziratban: A Rákóczy-család tudományos és polgári érdemei cz. pályaművét a sárospataki akadémiai tanári kar 1867-ben a Péczely-díjjal jutalmazta; 1869-ben Kant bölcselmi álláspontjának igazolása s bölcseletének kedvező befolyása az erkölcs- és jogtanra cz. pályaművével e díjat ismét elnyerte; Régi bajok új világításban 1892.
A csurgói ref. főgymnasium Értesítője 1871 éd 1872.
A sárospataki ref. főiskola igazgatói Jelentése 1867., 1869. és önéletrajzi adatok.
