Horányi Elek (Nep. János Ferencz József),

Teljes szövegű keresés

Horányi Elek (Nep. János Ferencz József),
kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, H. Gábor kir. tanácsos, Pest, Pilis- és Solth vármegyék alispánja és hétszemélynöknek és ipolykéri Sibolthi Erzsébetnek fia, szül. 1736. febr. 15. Budán; a gazdag szülők fiukat gondos nevelésben részesítették, ki éles esze s igyekezete által Althan Mihály váczi püspök figyelmét is magára vonta. Ez őt jó tanulásának jutalmául 1747-ben magával vitte Prágába, hol a dolmányos, öves, mentés és kalpagos magyar ifjút nagyhamar megkedvelték a püspök atyafiai, kik az atyát a püspök által reá bírták, hogy fiát Prágában hagyta, a ki ott tanulta a latin nyelv elemeit. Atyja azonban 1748-ban visszahívta fiát s a budai gymnasiumba járatta; 1749-ben Pozsonyban folytatta iskoláit; 1750-ben Kassán tanulta a költészetet, 1751-ben pedig Budán az ékesszólást (rhetorikát); 1752-ben, fiatal kora miatt, Győrött ismételte a rhetorikát. A tudományok megkedvelése s a magánosság keresése arra ösztönözték, hogy 1752. okt. 22. Privigyén a piarista rendbe lépjen; itt állotta ki a két évi szerzetesi próbát; azután 1754-ben Pesten a bölcseletet tanulta, hol 1755. jan. 14. letette a fogadalmat. A rend a tehetséges fiút Rómába küldötte, hogy ott a bölcselkedés tudományában tovább képezze magát. Rómában a Nazarenum collegiumban, utóbb a szent Pantaleonnál a természettudományokban oly szép előmenetelt tett, hogy 1756 ban ezen tudományok nehezebb tételei fölött nyilvánosan vitatkozott. Ezen sikerének köszönheté, hogy Severinio Miklós, a nápolyi kegyestanítórend főnöke, meghívta őt Nápolyba a természettudományok tanítására; ezen állást azonban nem fogadta el, hanem Romában 1757–58-ban a theologiát hallgatta s több előkelő olasz tudós barátságát megnyerte. Hazájába szándékozván utazni, előbb Nápolyt látogatta meg és onnét, a Földközi tengeren kiállott vihar után, Florenczbe, Pisaba, Genuába s Turinba utazott; innét Svájczon és Németalföldön keresztül Angolországba vitorlázott, végre 1758 végén hazájaba visszatért. A rend Váczra küldte a gymnasium alsóbb osztályainak tanítására, hol 1759. jún. 5. miséspappá szenteltetett föl; innét 1761-hen Nyitrára ment a grammatikai osztályok tanárának; 1762-ben Kecskemétre küldetett. Itt írt Oratio pro arte poetica cz. munkája széles körben ismertté tette nevét és Tapolcsányi, a rend provincialisa, titoknokának választotta; azonban már 1764-ben ismét a tanítói pályára tért és Szegeden tanított. 1765. Kecskeméten, 1766. M.-Óvárott, hol a költészetet és ékesszólást adta elő; végre 1767-ben beteljesült rég óhajtott vágya s a bölcselkedés tanára lett Váczon, hol Fassoni Literatus, Becaria Ker. János és Dalham Florianusnak munkáit fejtegette. Ekkor forduló pontra jutott életében és tudományos működésében, t. i. a külföldnek nemzetünk iránt tanúsított szemrehányásait, hogy a tudományokban járatlanok és hátramaradottak vagyunk, szívére vevén és hogy megczáfolja, a hazai történelmet, különösen az irodalomtörténetet választá tudományos kutatásainak tárgyává s a Memoria Ungarorum cz. nagy munkájának tervét készíté el. E végből rendjétől szabadságot és a tanítástól való fölmentést nyert. 1770-ben Velenczébe utazott, hol a nevezett munka tervezetét (Prodromus) kiadta; 1771–74-ig pedig Nyitrán, Tatában, Pesten és végre Budán testvérénél visszavonultan élt, munkájához gyűjtvén az adatokat és azt, mint egyik életírója (1809) írta «kimagyarázhatlan fáradsággal el is készítette. Leginkább ezáltal szerzett nevének mind a Hazában, mind a külföldön halhatatlan hírt, és dicső emlékezetet: mert a kor midőn még az e féle tárgyokra igen csekélyek valónak a segedelmek... 1155 Tudósokat a feledékenység homályaiból kiragadni, nem kis munkába telt. S valjon messzebb állunk-e ma is, a sok mostani gazdag könyvgyűjtemények mellett, e szorgalmatos Hazánkfiának igyekezeteinél?» Ezen munka megjelenése után siettek a külföldi tudós-társaságok őt tagjaik sorába fölvenni; így a berlini, lipcsei, jenai, hessen-homburgi, svájczi, s bajor tudós-társaságok küldték meg neki megtisztelő oklevelüket. 1777-ben Pesten catheketa hivatalt viselt; 1778-ban bölcseleti doktor lett és a magyar történelem tanára. 1785. jan. 24. egy latin nyelven szerkesztett hetilapra nyert engedélyt, mely azonban előfizetők hiánya miatt elmaradt. 1786-ban fogott hozzá a Memoria Hungarorum kiegészítéséhez; azonban ez (Nova Memoria) az I. kötettel (A-C.) «a szükséges költségeknek nem létök miatt» elakadt. Az 1790. országgyűlés, agg kora daczára, újabb lelkesedésre buzdítá ifjú lelkét és ő kiadta a Magyar szent koronáról írt értekezését. «E könyve – írja Horvát István – noha csak mintegy vásári portéka volt, szülte az idő környülállásai miatt legnagyobb megtiszteltetését. Ugyanis azonkívül, hogy a követ uraktól nyomtatványaiért számtalan aranyokat nyert ajándékul, a legpompásabb asztaloknál nyilván megvendégeltetett, s egészségeért, a víg gyülekezetekben, kiváltképen az akkori Fekete gróf generalisnál, több izben poharak üresíttettek.» A kegyes tanító-rendnek háláját akarván kifejezni, betegeskedése s agg kora daczára megírta a rend tudósainak életrajzát két kötetben; midőn ezen munkájának utolsó ívét sajtó alá adta, 1809. szept. 11. meghalt Pesten. Helmeczy az elhunytnak halálára verset írt s végére a következő anagrammot függeszté: Hányiró. Ő volt az első, ki egy Pesten alakítandó magyar irodalmi társaság létesítésén komolyan fáradozott. Ányossal és Bessenyeivel titkos gyűléseket is tartott Pesten ez ügyben. 1779-ben már az alapszabályok is napvilágot láttak: A hazafiúi magyar társaságnak törvényei cz. A nehézségekkel azonban H. sem tudott megküzdeni. (Ezen 33 pontból álló szabályzat magyar és latin szövege megvan a piaristák budapesti rendházában.)
Czikkei az Ungarisches Magazinban (II. 4. 1782. Über das ehemalige Temescher Banat) és a helmstadti Ephemerides Litterarii-ban (1784. Responsum ad Georgii Szerdahelyi Apologiam pro Jesuitis Hungaris insertam Ephem. Litterariis Helmstadiensibus ad annum 1782. mense Januario.)
Munkái:
1. Sacrificium Laudis: Psalm. 49. vers. 23. Lob-Opfer, das ist: Tief-verpflichte Anbettung der allerheiligsten Dreyeinigen Gottheit so an dem hohen Titular-Fest des Baarfüsser-Ordens der Allerheiligsten Dreyfaltigkeit von Erlösung deren gefangenen Christen in eigenem Gotteshaus zu Klein-Maria-Zell zu Alt-Ofen den 24. May 1750. vor einer zahlreichen Anwesenheit in eíner kurtzen Lob- und Ehren-Rede, da eine hochlöbl. Englische Ertz-Bruderschaft erwehnten Ordens ihre Würdens-Wahl bestättiget, vorgestellet und abgeredet hat Franz Horányi de eadem Poëseos studiosus. Ofen, 1750.
2. Ex physica selectas propositiones publice disputandas exhibet facta omnibus argumentandi potestate. Accedit tractatio de artificiali electricismo ex Benjamini Franklini theoria quam expolivit, confirmavit auxitque Joan. B. Beccaria. Romae, 1756.
3. Keresztény hittan kérdések- és feleletekben. Nagyszombat, 1761.
4. Fundamenta stili Grammatica ex Heineccio, adiecto indice Orthographico. Nagyszombat, 1761.
5. Oratio pro arte Poetica. Kecskemethini, 1762.
6. Liberati Fassoni de Clericis Regularibus S. P. Academiae de Conciliis Pontificiae, atque Etruscae Sodalis, de Leibnitziano Rationis sufficientis principio Dissertatio philosophica cum notis, adjectisque logicis ac metaphisicis propositionibus... Budae, 1767.
7. Selecta universae Philosophiae capita cum demonstrationibus, et adiecta de artificiali electricismo Beniamini Franklini Theoria, quam praecipuis Physicae phaenomenis explicandis adcommodatam reddidit Ioannes Bapt. Beccaria... Tyrnaviae, 1768.
8. Floriani Dalham... de ratione recte cogitandi, loquendi, ac intelligendi Libri III. praecipua Logicae, Criticae, Hermeneuticae capita illustrantes. Hos emendatiores et auctiores reddidit... Venetiis, 1770. Két kötet. (Jegyzetekkel bővítette.)
9. Prodromus Hungariae Litteratae. Venetiis, 1770.
10. Magyar Országnak hatalmas, és dicsőséges királyainak, és első vitézkedő kapitányainak emlékeztető koporsó épülete, mely az hallotti porból öszveszedetett maradványoknak a következendő hála adó népnél való emlékezetre a hazafiaknak keserves fájdalmátúl építetett. Most pedig deákból magyarra fordítatott. Buda, (1773. Gróf Nádasdy Ferencz Mausoleumának fordítása.)
11. Az ó- és új testamentomnak rövideden öszve szedegetett biblia-béli historiája, avagy az Isten választott népének történeti, együtt a szent könyvekről való oktatásokkal. Az ájtatos iskolákban tanuló nemes ifjaknak szükségekre Világ eleibe bocsátotta németből magyarúl ájtatos oskolák rendin való H. E... 1773. (Censurai kézirata a budapesti egyetemi könyvtárban.)
12. A bölcsességnek és jó erkölcsnek könyve a kegyes ifjuságnak a tisztelendő öregségtől nyert ajándéka. Pozsony, 1774. (Névtelenül; censurai kézirata a budapesti egyetemi könyvtárban.)
13. Alexandri Politi... Orationes omnes Florentiae editae, atque in Hungaria recusae. Posonii, 1774. (Szerző életrajzával és jegyzetekkel.)
14. Memoria Hungarorum et Provincialium scriptis editis notorum. Viennae, 1775–77. Három kötet. (Ism. Anzeigen 1775. V. 37. sz. és a berlini, lipcsei s jenai tudom. folyóiratok.)
15. Ioannis comitis Bethlen rerum Transylvanicarum continuatio ab anno scilicet 1663. ad a. 1674. producta et concinnata. Hanc plurimis mendis sublatis recognovit, et praefatione de progenie, vita et ingenii monumentis ejusdem scriptoris auxit. Viennae, 1782–83. két kötet.
16. Philippi Josephi Holle Mythologia, seu fabulosa Deorum Historia e Germanico in latinum versa in usum Gymnasiorum Hungaricorum. Budae, 1778. (Budae, 1793., 1798. és 1806. Kassa, 1781., Nagyszombat, 1796. Buda és Nagyszombat, 1801.)
17. M. Simonis de Kéza... Chronicon Hungaricum, quod ex codice membranaceo, nunc primum, et ad fidem apographi Vindobonensis et Budensis Chronici, sparsis quibusdam notis et variantibus lectionibus excitat... Viennae, 1781. (2. kiadás. Buda. 1782. 3. kiadás. Podhradszky Józseftől. Budae, 1833.)
18. Oratio in Exequiis Sigismundi Orosz... Praepositi Provincialis, occasione Comitiorum Ordinis indictorum ad Patres congregatos habita Vaciae Prid. Id. Octobris Anno 1782. Vaciae.
19. Antonii Bajtay C. R. S. P. Oratio habita Budae ad amplissimos Hungariae Ordines, huic accedit Allocutio ad Transylvaniae Proceres, quam ut Praesul Transylvaniae ac Pregia potestate Vicarius habuit ea occasione, cum Josephus Maria ab Auersperg S. R. I. Comes Sup. M. Principatus Gubernator renunciaretur, die mensis Mai A. 1771. cui de vita scriptisque Auctoris accedit Commentariolus. Pesthini, 1786.
20. Franc. Forgachii de Ghymes... rerum Hungaricarum sui temporis Commentarii libris XXII. e ms. in lucem prodeuntes. Adjecit indicem rerum memorabilium ac dissertationem de vita lavdati scriptoris. Posonii et Cassoviae. 1788.
21. Joachimi Hődl in Provincia Temesiensi dioecesique Chanadiensi animarum curatoris Mvsa Werschetziensis Belgradi ac Hungariae conversiones carmine elegiaco decantans. Edidit ac praefatus est .. Pestini, 1792.
22. De Sacra Corona Hungariae et Regibus eadem redimitis Commentarius. Pestini, 1790.
23. Iosephus II. in campis Elysiis. Somnium Eleutherii Pannonii. H. n. 1790. (Névtelenül.)
24. Stephani Pallya e CC. RR. S. P. in Hungaria et Transylvania Praepositi Provincialis Orationes VIII, publice habitae. Edidit ac praefatus est de vi Eloquentiae cum probitate coniungenda.. H. n., 1790.
25. Eleutherii Pannonii Mirabilia Fata, dum in Metropoli Austriae famosi duo Libelli Babel et Ninive in lucem venissent, cum notis Pantophelii AA. LL. et SS. Theologiae Baccalaurei ad calcem Libri adnexis... H. n., 1791. (Névtelenül.)
26. Nova Memoria Hungarorum et provincialium scriptis editis notorum quam excitat... Pars I. A-C. Pestini, 1792. arczk. (Több kötete nem jelent meg. Ism. Allg. Liter. Zeitung 1796. I. 48. sz.)
27. Oratio in Comitiis Provincialibus S. P. ad Patres ex Bohemia, Silesia, ac Moravia congregatos habita Nicolsburgi Moravorum a Francisco Xav. Gradiczky eiusd. Instituti Alumno, Litterarum humaniorum Professore A. 1797. 5. Cal. Iulias, Cuius editionem ob elegantiam et perspicuitatem procuravit...
28. Scriptores Piarum Scholarum liberaliumque artium magistri quorum ingenii monumenta exhibet. Budae, 1809. Két kötet. (Szerző életrajzával Schedius Lajostól. Ism. Allg. Literatur Zeitung 1810. III. 425.)
Kéziratai: Joannis Bapt. Beccaria e CC. RR. S. P. de electricismo artificiali et naturali libri duo; Historia Academiarum et Gymnasiorum Hungariae olim sub regibus Hungariae et sub Turcica potestate, modo sub Austriacis regibus florentium; vegyes értekezések, sírfeliratok és alkalmi költemények egy kötetben. De progressu Juris Hung. Levelei Pray Györgyhöz (a budapesti egyetemi könyvtárban.)
Arczképei rézmetszetben: rajzolta Stock, metszette Mansfeld (13. sz. munkájának 1. kötetében); rajzolta s metszette Tischler Antal Pesten 1788. (25. sz. munkában); olajfestésben: Csaplár Benedek költségével Török E. által 1875-ben Váczon, a kecskeméti piarista növendékképző intézet számára s 1895-ben szintén Csaplár B. költségén Zsurkóczy Gyula által festve a budapesti piarista rendház könyvtára számára.
Das gelehrte Oesterreich. Wien. 1776. 20 (De Luca.)
Oesterr. Biedermanns-Chronik. Freiheitsburg (Linz) 1785. 100. l.
Merkur von Ungarn 1786. 967–993. l.
Lehotzky Andr., Index Scriptorum publ.-polit. Juridicorum. Posonii, 1803. 18. l.
Wallaszky, Conspectus 24. l.
Hazai s Külf. Tudósítások 1809. II. 24–27. sz. (Horvát István.)
Vereinigte Pest-Ofner Zeitung 1809. 75. sz.
Katona, Historia Critica XLI. 589.
Annalen der Literatur. Wien, 1810. I. 522.
Allg. Literatur Zeitung 1810. 74., 292. sz.
Literarisches Museum I. 587.
Ersch und Gruber, Allg. Encyclopaedie II. Sect. X. 449.
Biographie nouvelles des Contemporains. Paris, 1821. IX. 234.
Baur, Samuel, Allg. hist.-biogr. Handwörterbuch. Ulm, 1816. I. 639.
Tudományos Gyűjtemény 1833. XII. 107. l.
Oesterr. National Encyclopädie II. 641.
Közhasznú Esmeretek Tára VI. 322. (Jallosits.)
Danielik, M. Irók II. 113.
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 138. l.
Nouvelle Biographie génerale. Paris, XXV. 166. (Dr. Hoefer.)
Tanodai Lapok 1856. 26., 27. sz.
Ifj. Szinnyei József, Irodalmunk Története 1711–1772. Bpest, 1876. 162. l. és A magyar irodalomtörténetírás ismertetése. Budapest, 1877.
Figyelő I–III., VI–XIII. (Csaplár B.), XXIV.
Szinnyei Könyvészete.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom Története.
Kazinczy Ferencz, Pályám Emlékezete 209., 323. l. (Nemzeti Könyvtár III.) és Levelezése I.
Pauler Tivadar, A budapesti m. kir. tudom. egyetem története. Bpest, 1880. 150. l.
Kecskemét 1881. 38. sz.
M. Könyv-Szemle 1881. 310.
Nyitramegyei Közlöny 1882. 39. sz.
Ballagi Géza, Politikai Irodalom. Bpest, 1888.
Takáts Sándor, Benyák Bernát. Bpest, 1891. 20., 41–45., 52., 64., 68., 111., 121., 132–136., 213. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1893. 162. l.
Pallas Nagy Lexikona IX. 356. l. (Takáts S.)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages