Hornyik János,
Hornyik János,
városi főjegyző, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, H. Ádám iparosnak (kinek atyja id. H. Ádám Trencsénmegyéből költözött Kecskemétre) és Balázs Erzsébetnek fia, szül. 1812. okt. 13. (az anyakönyv szerint okt. 14.) Kecskeméten; a gymnasium hat osztályát szülővárosában végezte; a bölcseleti tanfolyamot 1829-től a pesti egyetemen hallgatta s különösen 1830-ban Horvát István előadásait. Pesten 1832-ig tartózkodott, midőn tanulmányait három évig tartó aggasztó mellbetegség miatt kénytelen volt megszakítani. 1834-ben egészsége helyreállott és a városi ügyészi s jegyzői hivatalokban irnoki munkával foglalkozott, majd 1836-ban rendes irnokká választatott. 1842-ben helyettes levéltárnok, 1844-ben pedig aljegyző s levéltárnok lett. 1848-ban városi főjegyzőnek választották meg és 1851-ben, vonakodása ellenére, a kecskeméti társas járásbirósághoz ülnökké neveztetett ki, hol 1856-ig maradt, midőn régi óhajtásához képest ismét városi levéltárnok lett. Itten előszeretettel tanulmányozta s gyűjtötte az adatokat szülővárosa történetéhez. 1861-ben újra főjegyzővé választatott, de még ez év őszén az alkotmányos tisztikarral lemondott hivataláról; 1862-ben számadások vizsgálatával foglalkozott, de ugyanazon év végén a városi hatóság királyi udvari rendelet alapján újra szerveztetvén, ismét főjegyző lett. 1863. jan. 13. a m. tudom. Akadémia levelező tagjának választotta. 1867-ben, az alkotmány visszaállítása után, a város ismét megválasztotta főjegyzőjévé, és ez maradt az 1872. és 1878. tisztújítások alkalmával is. 1871. febr. 15. a törvényhatósági közgyűlés H. folyamodására, minthogy szemei elgyöngültek, hallása eltompult és légzési szervei elnehezültek, hivatalától fölmentette s örökös tiszteletbeli főjegyzői czímmel, 1200 frt évi nyugdíjat szavazott meg neki. A magyar történelmi társulatnak választmányi tagja volt. Meghalt 1885. okt. 8. Kecskeméten. A magyar tudom. akadémiában 1888. decz. 17. Szilágyi Sándor tartott fölötte emlékbeszédet, szülővárosa pedig 1894-ben sírja fölé fekete márvány emléket állíttatott.
Czikkei az Életképekben (1848. Ráczok a kuruczvilágban, böngészet II. Rákóczy Ferencz szabadságharcza idejéből, különös tekintettel Kecskemét történetére); az Uj M. Múzeumban (1853. I. Kecskemét viszonya a Kiskunsághoz, 1859. I. Adalék Árpádkori okmánytárunkhoz); a Vasárnapi Ujságban (1861. Pusztaszer); a Magyar tudom. akadémia Értesítőjében (Uj F. IV. 1863. Az idéző pecsétről, székfoglaló); a Századokban (1868. A ráczok ellenforradalma 1703–1711.); a Kecskeméti Lapoknak, midőn az 1867. októbertől megindult, főmunkatársa, 1870. jan. 1-től 1872. ápr. 20-ig szerkesztője, 1878-ban ismét főmunkatársa és 1879–1880-ig szerkesztőtársa volt. (Ezen lapban megjelent czikkei: 1869. Egy fogadalmi emlék, 1870. Egy lap Kecskemét város újabbkori történetéből, Kecskeméti zsidók története, Kecskemét város pesti házbirtokának története, Egy fekete lap Kecskemét város újabbkori történetéből, A három város kertészete és gyümölcstermelése, 1871. Néptanítóinkhoz, Régi nóta. 1872. Még egyszer emlékezzünk régiekről, kecskeméti 61 íróról, Régi pénzek lelete Kecskemét város birtokában levő puszta Szentkirályon, 1873. Figyelmeztetés az éremleletek, talált kincsek és a földből fölásott régiségek iránt, 1875. Vidéki s helyi lapok hivatása, 1876. A kecskeméti katonai lovarda története míg szerkesztő nem volt, a közművelődési s tanügyi rovatokat vezette, a történelemből vett példákkal igyekezett hatni a pártok surlódásainak mérséklésére. Másvilági levél cz. alatt 1869-től több humorisztikus levelet írt, melyekben a régi kor dicsőítése mellett a pártoskodás elfajulásait ostorozta. Többnyire saját neve alatt írt; kevés névtelen közleményein kívül a Hadadi Boldizsár és Boldogréti Vig László álneveket is használta); a Budapesti Hirlapban (1883. 104. sz. Katona József emlékezete); a Hornyik-Albumban (1894. Szemelvények kiadatlan műveiből: I. Monda a Picsó-patakról, II. Kecskemét és Nagy-Kőrös ellenkezésének okai, III. A reformatio Kecskeméten, IV. Szent-Gordián és a róla nevezett vásár, közli ifj. Bagi László.)
Munkái:
1. Kecskemét város története, oklevéltárral. Kecskemét, 1860–62. és 1866. Négy kötet. (A IV. kötettel, mely az 1703–1711. Kuruczvilágot tárgyalja, a munka félben szakadt. 1863. jan. 13. a m. tudom. akadémia a Marczibányi-féle 50 arany jutalomban részesítette. Ism. Bud. Szemle XII., M, Sajtó 1862. 93. sz., Szépirodalmi Figyelő 1862. 21. sz., P. Napló 1862. 165. sz., Ország 1863. 21. sz.)
2. Pusztaszer, a honalapító magyar nemzet első törvényhozási közgyűlése színhelyének története. Kecskemét, 1865. (Pusztaszer térképével, a Szermonostor romjai két rajzával és 120 oklevéllel. Ism. Politikai Hetilap 1865. 23. sz.)
Kéziratban: Kecskemét város gazdasági fejlődésének története (I. része a honalapítástól 1744-ig kőnyomatban sokszorosított 212 lap, a II. részből csak 52 lap készült el); 14 füzetből álló jegyzet: Kecskemét város történetére vonatkozó történelmi adatok cz. (Katona József-nek Kecskemét történelmi maradványai, életére, halálára vonatkozó hivatalos adatok; följegyzések és jegyzetek Kecskemét város történetéhez.)
Arczképe s névaláírása: fametszet a Hornyik-Albumban (1894.); festett képe Seemanné Vörös Eszter asszonytól Kecskemét város tanácstermében.
1885: Kecskeméti Lapok 41–44. sz. (Hornyik József), Pesti Napló 277. sz., Fővárosi Lapok 243. sz., Vasárnapi Ujság 41. sz.
Akadémiai Értesítő 195. 1894. 730. l.
M. Akadémiai Almanach 1887. 326. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Fővárosi Lapok 1888. 348. sz.
Szilágyi Sándor, Emlékbeszéd H. J. felett. Bpest, 1889. (Emlékbeszédek V. 5.)
Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1893. 115., 223. l. arczk.
Budapesti Hirlap 1894. 313. sz. (Emlékünnep.)
Hazánk 1894. 294. sz.
Hornyik-Album. Szerk. dr. Kovács Pál. Kecskemét, 1894. arczk. és gyászjelentés.
