Horvát István,
Horvát István,
bölcseleti doktor, egyetemi tanár, H. János, győri származású nemes és Tompos Anna fia (a család 1623. jún 25. nyert nemességet), szül. 1784. máj. 3. Székesfejérvárt; ugyanott végezte a gymnasiumot 1791–99-ig; ekkor Pestre ment az egyetemre, hol a bölcseletet három, a jogtant pedig négy évig hallgatta s 1805. aug. 9. philosophiai vitát állott ki; aug. 28. bölcseletdoktori oklevelet nyert. Ezen idő alatt, különösen pedig 1805–1806-ban a mezőgazdasági nyilvános leczkékre és az orvosi előadásokra mint önkéntes hallgató szorgalmasan eljárt. 1802 szept. 15. Ürményi József országbiró házába jutott tanítóul, Vincze s Imre úrfiak mellé. Ettől fogva az Ürményi család neki valódi maecenása volt, csaknem elválhatatlanúl élt a család körében, melyhez belső baráti viszony fűzte. Megismerkedett Révaival, Kazinczyval (1803), Horváth Endrével, Virág Benedekkel, Vitkovicscsal (1804), Szemere Pállal és az akkor élt nevezetes írókkal; nyelvészeti s történeti vitatkozásokat folytatott velök levelezésében. Nagyobb figyelmet a Verseghy és Révai közt folyt harczban keltett (1805), melyben ő is élénk részt vett Révainak védelmében. 1806-ban Válba költözött Ürményi Imre tanításának befejezésére. Hivatalos teendői mellett irogatott, főleg Kulcsár lapjába a Hazai s Külföldi Tudósításokba. Révai halála után (1807) egyetemi tanár akart lenni, de a rosz akarat megbuktatta őt. Nevelői tisztének befejezése után 1808. nov. végleg Pestre költözött s e hó 15. az egyetem elnöki jegyzőjévé neveztetett ki 500 frt évi fizetéssel; az egyetemi tanács jegyzőségét is magára vállalta (melyet 1837. márcz. 14-ig minden jutalom nélkül vitt.) 1809. febr. 17. mint az országbiró titkára tette le az esküt és költözött az Ürményi családházba, hogy azután 14 évig (1820. jún. 1-ig) az országbiró «jobb keze, a fényes család kedvelt tagja legyen, és hogy a háztól többé utolsó lehelletéig meg ne váljék». Az 1811–12. országgyűlés alatt Pozsonyban tartózkodott, közben Bécsben is megfordult. 1812. szeptember 21. Szalmásy Terézzel lépett házasságra, ki azonban már 1813. decz. 20. meghalt. 1815-ben Szepesy Karolinát vette nőül (kivel aztán 1834-ben bekövetkezett halálaig boldogságban élt.) 1815. decz. 7. nevezti ki József főherczeg a múzeumi országos könyvtár őrévé; hivatalát 1816. jan. 1. vette át, kezdetben évi 400 frt fizetéssel és csak a halál szólította ki abból. (1837. máj. 12-től a nádor meghagyásából a m. n. múzeumot 1843. ápr. 8-ig mint helyettes igazgató minden jutalom nélkül kormányozta.) 1816 decz. 16. a Marczibányi-család irodalmi alapítványára ügyelő bizottság tagja lett. 1823. nov. 1-től a pesti egyetemen az oklevél-, nemzetség-, pecsét és czímertudomány tanárságát is elnyerte. 1830. máj. 1. végre beteljesült vágya, ugyanis a magyar nyelv és irodalom és a tollvezetés (stylus curialis) egyetemi helyettes, 1837 febr. 1. pedig rendes tanárává neveztetett ki. Tanítványai ma is lelkesedve szólnak róla, hogy, szeretetreméltósága mellett, mily alapossággal adta elő tárgyait, mint lelkesült a nagy példákon, miként lelkesített tudós fejtegetéseivel, miként ülteté át szivökbe a nemzeti eszméket, erényeket. A m. tudom. akadémia alakításánál H. még benne volt a szervező bizottságban. sőt a jegyzői tisztet is vitte; később azonban kilépett és ismételt megválasztásra sem állott az akadémia tagjai közé. Elvkülömbség uralkodott közte s az akademikusok között. Az akadémia alapszabályait birálgatva, különösen nem kivánja, hogy az akadémia rendes tagjai Pesten kivül is lakjanak, hogy a rendes tagok fizetést ne kapjanak sat. 1833-ban átvette a Tudományos Gyűjtemény szerkesztését és négy évig vitte azt, ez által újra tekintélyt adva e folyóiratnak. Nagy vitatkozó képességgel levén megáldva, veszedelmes ellensége volt annak, kit végzete ellentétbe hozott vele, mígnem Bajza mind élesebb támadásokat intézve ellene, sokakat elvont köréből. Azontúl mindinkább zárkozott lett s nagyon megválogatta azokat, kiket bizalmára méltatott. Ekkor legmeghittebb barátai voltak: Reseta János, Waltherr László s Károlyi István. Tanítványainak szeretetében látta fáradozásainak elismerését. A komolyabb ifjúság ragaszkodott is hozzá, minek fényes bizonyítékát adta. 1840. okt. 1-től az egyetem bölcseleti karának dékánságát három évig viselte; 1844. aug. 27. ő felsége által ugyan ezen egyetemnél a bölcseleti kar egyik alidősbjévé neveztetett ki. 1846. jan. 3., midőn az I. évi bölcselethallgatók ünnepélyt rendeztek tiszteletére, aranytollal fejezve ki hálájokat, jutalmazva buzgó tanáruk érdemeit, joggal mondhatta H. a toll átvételekor: «E kéz, e szív, az ész mindent a hazáért tett». A nemzet bölcsebb fele, az elfogulatlan tudósok, élökön Eötvös, Szalay és Deák Ferencz, mindég tisztelettel említék nevét; meghajoltak roppant tudománya, hazafias szelleme és kivívott érdemei előtt. Deák Ferencz volt az, ki az 1836. országgyűlésen, hogy anyagi gondoktól kimélve annál inkább a tudományoknak szentelhesse életét. 2000 frt évi segély utalványozását javalta a rendeknek, a mi valóban végzéssé is vált. Fehér-, Nyitra-, Komárom- és Esztergom vármegyék táblabirája is volt. Életének utolsó évében, 1846-ban gyakran betegeskedett. Miután azon örömet megérhette, hogy fiát, H. Árpádot. egyetemi tanszékének helyetteséül kineveztetheté, jún. 13. meghalt Pesten. Temetése nagy részvét közt ment végbe; jelen volt a m. t. akadémia is; az egyetemi ifjúság pedig jún. 28. addig szokatlan gyászünnepélyt rendezett tiszteletére, mely alkalommal Fejér (Vasvári) Pál, akkor első éves jogász, emlékbeszéddel dicsőíté az elhunytat. Halálának évfordulóján a m. n. múzeumban rendezett ünnepélyen 1847. jún 13. Mátray Gábor tartott fölötte emlékbeszédet. Könyvtárát (30,000 kötet), a kéziratokkal (916 köt.) és oklevelekkel együtt József nádor intézkédéséből a m. n. múzeum tulajdonává váltak és 1851-ben oda átszállították.
Költeményei az Erdélyi Múzeumban (I. 1814.) Czikkei a Hazai s Külföldi Tudósításokban (1806-tól több czikk; A ts és tz védelméről, 1808. könyvism., 1809. Horányi Elek élete. 1828. I. 28. sz. Kulcsár István nekr.); a Magyar Dámák Kalendáriomjában (1815. A szépnem hazaszeretetéről); a Tudományos Gyűjteményben (1817. I. Néhány magyar- és erdélyországi születési külföldi könyvnyomtatókról a XV. században, Velenczei tó Székes-Fehérvármegyében, III. Néhány hibás velemény felfedeztetése, IV. Károly római császár 1356-iki arany bullájáról, Próbatétel a fehérmegyei tudósokról. VI. Magyarországi könyvárusok a XV. század végéből és XVI. század kezdetéből, VII. Mikor kezdették írásba foglalni a magyarok törvényeiket? VIII. Sirmium város igazi nevéről, X. Wallaszki Pál élete, 1818. V. Eperjesi, abrudbányai és varasdi könyvnyomtató műhelyekről a XVI. században, 1819. I. A magyarországi arany szabadság kezdetéről, IV. Észrevételek a magyarországi vártartás törvényes kötelességét védő értekezésre, V. Az eperjesi, abrudbányai és varasdi könyvnyomtató műhelyekről a XVI. században, XII. Kún László magyar király öletéséről, 1820. VI. A dicső Marczibányi familia tudományos jutalom tételének fényes kiosztása, 1821. I. Az év régi kezdetéről, III. Veszprém vára nevéről, 1828. II. Egy két szó az első-szülött magyar királyfi régi jussairól, III. VIII. Henrik portugalliai grófról, mint magyar királyfiról, VIII. XII. A magyarokról mint agarenusokról, 1829. VII–IX. 1830. VII–IX. A jászokról. XII. Uri Jánosról, mint kőrösi születésűről, 1833. I. Flavins Vespasianus császárnak K. u. 71. évben adatott római diplomája, Az «év» régi magyar szóról, A szepesi káptalannak 1347. febr. 16. költ levél mása, II., I. Mátyás király 1486. törvényének három régi nyomtatványairól, A «tekéletes» magyar szóról, V. Az arany rózsáról, VI., VII. Magyar szavakhoz hasonlító török szavak, XII Magyarország régi polyás czímeréről, 1834. I. Fölvilágosítások II. Lajos király 1518. bécsi törvényének 2. czikkelyéről, Miért találtatnak gyakrabban a pénzgyűjteményekben Szent István, Péter, Sámuel és I. András magyar királyoknak pénzeik, mintsem az ezek után uralkodott magyar fejedelmek pénzeik? Új orvosok a pesti főiskolából az 1833. évben, 1835. I–III., V–X. A magyar nyelv régi maradványairól. VI. Az «iv» szóról. IX.. II. Geisa és III. István m. királyoknak pecsétnyomóikról, IX. A kápolnai régi emlékkép, XII. Az oskolai nevelés némely hibáiról, 1836. III., V–XII. A magyar nyelv régi maradványairól. IV. A várhelyi régi lovag, VI. Felelet Szegvárihoz Szt. István királynak Salamon nevéről, X. Péter rn. király nem volt-e Toxus vagyis Takson magyar vezérnek férfi sarjadéka? 1837. I. A párduczbőrről, mint hajdani vitéz ékességről, IV. Gondolatközlés a megelégedésről. 1838. I. Pannoniai János, előbb nagyváradi kanonok, utóbb pécsi püspök költeményeinek számos kiadásaikról. Könyvismertetések az 1832–36. évf. és Oklevélismertetések az 1833. III–XII., 1834. II.-XII., 1835. I., II., IV., 1836. I. k. Értekezéseinek s czikkeinek száma ezen folyóiratban 271 számra terjednek); írt még az Aurorába (1822. Árpád Pannonia hegyen), a Hasznos Mulatságokba (1828. I. 40. sz. A scotiai régi magyarok. 45. Jazygesek az az Jászok Angolországban; II. 2–6. sz. A régi hunnusok igazi néven kunok voltak).; a Regélőbe s Munkácsy Rajzolataiba; a M. Könyv-Szemlében (1887. H. I. 1843. évi emlékirata a m. n. múzeum könyvtáráról.)
Munkái:
1. Öröm dal, melyet Ürményi Josepha kisasszonynak Kerekes Timotheus ezredes kapitány úrral való egybekelése alkalmatosságával bőjtelő havának 23. 1804. Vályban bényujtott. Pest.
2. Nagytiszt. Spaits István hamvainak háládatos tiszteletből szenteli Székes-Fehérváratt bőjt-más havának 28. 1804. Pest, (Költemény.)
3. T. Nagy Anna kisasszonynak és Nitzky József urnak egybekelésök alkalmatosságával Szent Iván havának XI. 1804. Tordason ugyan azon kisasszonyhoz. Pest, (Költ.)
4. Örömversek azon gyászos hír után, mely a nagyérdemű, s főtiszt. Paintner Mihály rátóti prépost úrnak halálát hazudta, mikor a győri kerületben az oskoláknak királyi főigazgatójokká neveztetett. Révai Miklós úrnak vigasztalásul írták három igaz tisztelői. Pest, 1804. (Vitkovits Mihály, H. I és Ferentzi János.)
5. Nagytiszteletű Potyondi Ráfael, Az Ürményi urfiaknak nevelőjökhöz Válban Mindszent havának 24. mint neve napján 1804. Székes-Fehérvár. (Költ.)
6. Néhány okok, melyek a nem régente kiadatott MCCCXXXIX. eszt. magyar levélnek valóságos eredetiségét kétségessé teszik. Pest, 1804.
7. T. Kovachich Joanna asszony árnyékához, midőn annak képét hozzáviseltető tiszteletből férje Kovachich Márton úr rézbe vésette. Buda, 1806.
8. Versegi Ferencznek megfogyatkozott okoskodása a tiszta magyarságban. Melyet a józan okoskodásnak törvényeiből kihozatott igaz okokkal megbizonyít Révai Miklósnak hív tanítványa és szerető barátja, Boldogréti Vig László, Pest, 1806. (Végén: Megszerzés. A debreczeni nyelvrontásnak ellentmondó tudománytétel. Jegyzés a kolosvári kisded magyar grammatikáról.)
9. Pest szabad királyi városának régi Ofen nevéről. Pest, (1810. Ism. Annalen der Literatur. Wien. 1811. IV. 299.)
10. A magyar rendes katonaságnak és felkelő nemes magyar seregnek néhány vitéz és dicső tettei az 1809. háborúban. Németből magyarázta. Pest, 1812.
11. Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás híres magyar királyoknak védelmeztetések a nemzeti nyelv ügyében. Tekéntetes, tudós Schwartner Márton úr vádjai, és költeményei ellen. Pest, 1815. (Ezen munka megjelenésekor egy ismeretlen jött H. lakására, 24 aranyat tett asztalára s a pénz mellé papirosra irta e sort: «A Lajos és Mátyás védjének». Kiadta Thewrewk József, Magyar Anthologia. Pozsony, 1833. II. köt. Ugyanez németre ford. Pest, 1815.)
12. A dicső Marczibányi familia tudományos jutalomtétele, s annak első fényes kiosztatása a nemzeti museum épületében Szent-András hava 23. 1817-ben. Kiadatott egy érzékeny részvevő méltóság költségén. Pest, 1817.
13. Werbőczi István emlékezete, melyet a hármas törvénykönyv törvényes bevételének harmadik századára készített, II. kötet. Pest, 1820. (Levélgyűjtemény W. emlékezetéhez, az I. kötet nem jelent meg.)
14. A dicső Marczibányi familia tudományos jutalomtételeinek fényes kiosztása Bőjt más hava XXIII. 1820. Pest.
15. Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről figyelem gerjesztésűl értekezik... Pest, 1820. (Ism. Gemeinnützige Blätter 43. sz.)
16. Jutalom feleletek a magyar nyelvről a magyar nemzeti muzeum 1815. 16. 17. eszt. kérdéseire, Pest, 1821.
17. Monumentum viro Christophoro Rösler alteri Hungariae. Mabillonio dum in arte diplomatica quae originem. progressum, incrementa eruditis, disceptationibus debet acri iudicio IX. kal. Sept. 1823. Jani templum primus in orbe clausit lubens merito posuit. Pest, 1823. (Költ.)
18. Rajzolatok a magyar nemzet legrégiebb történeteiből. Figyelem gerjesztésül kiadta... Pest, 1825. (Ebben nyilatkozik tudós fantáziája legszabadabban: nemcsak Persiában, Görögországban, Itáliában, minden régi népnél, hanem még a paradicsomban is talál a magyarok őseire, természetesen csak a nevek hasonlósága után indulva. Ism. Hasznos Mulatságok 1834. 14. és köv. sz.)
19. Henrik portugalliai grófról, mint magyar király firól. Értekezik... Pest, 1828.
20. Észrevételek Y úr véleményére Henrik portugáliai gróf eredetéről. Pest, 1828.
21. A magyarokról mint Agarénusokról. Értekezik... Pest, 1828.
22. Jászok. I. értekezés. A jászokról, mint magyar nyelvű népről és nyilazókról. Pest, 1829. (Különny. a Tudom. Gyűjteményből.)
23. A Kaján magyar szóról a teremtés könyvéből. Értekezik... Pest, 1829. (Különny. a Muzarion IV. kötetéből.)
24. A deutschok. Mózestől Tacitusig I. értekezés. A deutschokról, mint németekről, Pest, 1831. (Különny. a Tud. Gyűjteményből.)
25. A pacinákokról. (A Vas nemzetről.) Pest, 1839. (1–208. l. Befejezetlen maradt, példányai, tíznek kivételével, 1849-ben elégtek.)
26. Értekezés Andalúziáról Spanyolországban. Pest, 1841.
27. Prologus academica, de celeberrimis alumnis regiae scientiarum universitatis Hungaricae. Dixit cum exordio anni schol. 1842–43. Budae, 1843.
28. Proclusio academica, de celeberrimis alumnis regiae scientiarum universitatis Hungaricae. Budae, 1843.
29. A szlavinokról, azaz: kérkedőkről, a trójai háborútól első Justinianus császárig. Tartalma Alázonok, aucháták, auchéták, eucháták, alubok, chalubok. Pest, 1844. (Végén: Kollár János: Toldalék a kérkedő nép történetéhez. Németűl. Pest, 1844.)
30. Ueber Croatien, als eine durch Unterjochung erworbene ungrische Provinz und des Königreichs Ungarn wirklichen Theil. Aus dem Ungarischen. Leipzig, 1844. (A hazában a sajtóviszonyok miatt magyarul ki nem adhatta. Ennek ellenirata: Das Verhältniss Croatiens zu Ungarn. Leipzig, 1846.)
Kiadta: Kazincezy és Szemere, Hat sonett. Pest, év n.; Jutalomfeleletek a magyar nyelvről, a magyar nemzeti múzeum 1815., 1816., 1817. eszt. kérdéseire. Pest, 1821. Két kötet.
Szerkesztette s kiadta a Magyar Dámák Kalendáriomát 1812., 1814. és 1815-re Pozsonyban és szerk. a Tudományos Gyűjteményt 1833–36-ig. A Horváth-codexet nevéről Toldy Ferencz nevezte el, melynek rövid tartalmát és leírását is adja (M. Nemzeti Irodalom Története Pest, 1852. II. 81. l.); ez 8r. 118 beírt levél, papiros, új gót írás, 1522-ből; a Jankovich gyűjteményével kerűlt a m. n. múzeumba; hasonmását H. a Tud. Gyűjt. 1836. VIII. k. közzé tette.
Kéziratai a m. n. múzeumban: Lexicon Eruditorum Regni Hungariae a legrégibb időktől a XVI. század végeig (21 kötet), a XVII. századtól 1840-ig (113 kötet); Mindennapija, azaz ifjúkori naplója (1805–1809. kilencz kötet. Ism. Budapesti Szemle XLVI. 1886. 337–350. l. Berkeszi István.); nyelvészetiek (49 czímmel és több kötetben); a hazai történelem (82 cz.); a hazai jogtörténelem (11 cz.); egyetemes történelem (36 cz.); irodalomtörténet és levelezése (42 cz.); bibliographia s vegyesek (24 cz.); mind ez részletesen föl van sorolva a M. Könyv-Szemle 1883. 1–26 l.
Horvát István nevét 1806. jan. 1-től mindig h nélkül írta. Boldogréti Vig László álnevet használt első munkáinál és több czikkeinél is.
Arczképe rézmetszet a Rajzolatok 1837. 26. sz.; kőnyomat Barabás Miklós rajza 1846. (az Életképekben); Magyary rajza a kolozsvári Kis Követ 1846. évf.; fametszet a Magyar Írók arczképei és életrajzaiban (Pest, 1858.); rézmetszet, rajzolta Morelli, Vass Bertalan, Horvát István életrajzában Bpest, 1895.
Zeitschrift von und für Ungern VI. 1804. 325. l.
M. Kurir 1809. márcz. 4 Told. 1816. I. 3. sz. Melléklete, 1823. II. 44. sz.
Hazai s Külf. Tudósítások 1810. II. 24. sz., 1823. II. 42. sz., 1834. II. 45. sz., 1837. I. 21. sz.
Allg. Literatur Zeitung. Halle, 1815. II. 488.
Status Praesens. Budae, 1830. I. 36. l.
Közhasznú Esmeretek Tára VI. 331.
Kritikai Lapok 1834. V. 88., 144–146., VI. 1836. 137.
Oesterr. National Encyclopaedie II. 650.
Fejér, Historia Academiae 203.
Hasznos Mulatságok 1836. II. 4. sz. (Fejér György.)
Rajzolatok 1837. 26. sz. arczk.
Magyarkák, Lipcse, 1845.
1840: Jelenkor 47., 49. sz. (Könyvtára.) Társalkodó 66–68., 71., 72. sz. (Fejér Pál.) 97. sz. (Könyvtára.) Pesti Hirlap 692. sz. (Szalay László) jún. 21. sz. (Nekr. b. Eötvös Józseftől.) Honderű I. 26. sz., II. 9. sz. Életképek II. 7., 8. sz. arczk., Kis Követ arczk.
Magazin für Geschichte u. Literatur Siebenb. II. 1846–47. 251. l.
Mátray Gábor, Emlékbeszéd H. I. fölött. Pest, 1847.
Ujabbkori Esmeretek Tára IV. 385.
Magyar Hirlap 1851. 436. sz. (Könyvtára.)
Pesti Napló 1854. 37., 40., 41. sz. (Toldy F.)
Ferenczy és Danielik, M- Irók I. 195.
Pester Lloyd 1856. 142. sz.
Vasárnapi Ujság 1857. 1., 2. sz. (Vas Gereben.) 1884. 9. sz. (Szinnyei J.) 1886. 38., 39. sz. (Fáy A.)
Magyar Irók Arczképei és Életrajzai. Pest, 1858. 45. l. arczk.
Budapesti Szemle VI. 1859. (Wenzel G.)
Uj M. Muzeum 1860. II. 73–94.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalomtörténete és Összes Munkái VI., VII.
Egyetemes M. Encyclopaedia IX. 275. l.
Szinnyei Repertóriuma. Történelem I.
Figyelő II., III., V–VII., XV., XVII., XVIII., XX. (Leveleiről.)
M. Könyv-Szemle 1877. 5. l. 1881. (Deák Ferencz beszéde H. érdemeiről 1836.), 1887., 1888. (Erdélyi Pál), 1892–93. (Könyvtára), 1894.
Századok 1879. 83–93. (Horvát Arpád). 1884. 535. l.
Kazinczy Ferencz, Pályám emlékezete. Bpest, 1879. 210., 229., 236., 325. l. (Nemzeti Könyvtár III.) Magyar Pantheon. Bpest, (1884. 307., 382. l. Nemzeti Könyvtár XXXVI.) Levelezése III., IV.
Pauler Tivadar, A budapesti egyetem története. Bpest, 1881. I. 371.
Flegler Sándor, A magyar történetirás történelme, ford. ifj. Szinnyei József. Bpest, 1877. (Olcsó Könyvtár 38. sz. 198–207. l.
Budapesti Hirlap 1882. 325. (Dr. Spinoza.)
1884: Egyetértés 150. sz., M. Salon I. (arczk. és szülőháza), Akadémiai Értesítő 70. l., Zsilinszky Mihály, Horváth István emlékezete. Bpest, 1884. arczk. (Különny. a Hazánkból.)
István bácsi Naptára 1887. arczk.
Pápai Lapok 1890. 44. sz. (Karácson János.)
Petrik Bibliogr.
Beőthy Zsolt, M. Nemzeti Irodalom Történeti Ismertetése I.
Takáts Sándor, Péteri Takáts József. Bpest, 1890. 151. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1893., 1894. (Horvát Árpád.)
Zolnai Gyula, Nyelvemlékeink. Bpest. 1894.
Vass Bertalan, Horváth István életrajza. Bpest, 1895. arczk.
Hazánk 1895. 369. sz. (Erdélyi Pál.)
Egyetemes Philologiai Közlöny 1895. (Erdélyi Pál.)
Ferenczy János naplója, Walther László naplója (kéziratok a m. n. múzeumban) és gyászjelentés.
