Horváth János (Antal),
Horváth János (Antal),
jogi doktor és kir. alügyész, H. János gyakorló orvos és Kollerich Vilma fia, szül. 1853. jún. 13. Kecskeméten (Pestm.); gondos nevelésben részesült; középiskoláit (1863–70) a helybeli ev. ref. gymnasiumban végezte; 1872–73-ban a harmadévet az ottani jogakadémián tölötte, 1873-tól a budapesti egyetemen hallgatta a jogi tanulmányokat. 1877. okt. jog- és államtudományi doktorrá avatták és 1878. jan nyert ügyvédi oklevelet. Időközben az akkor fönnállott pesti, majd budapesti kir. törvényszéknél, majd a budapesti kir. ítélő-táblánál működött mint gyakornok, segédfogalmazó s fogalmazó. 1886 óta első sorban a budapesti, majd 1891 óta a pestvidéki kir. ügyészségnél mint kir. alügyész működik.
Irodalmi működése 1873-ban kezdődött, mikor a kecskeméti jogakadémián Kecskemét város Széchenyi-díját nyerte el: A török-magyar harczok eredete s azok befolyásáról sat. cz. pályaművel. (Kéziratban maradt.) Ez időtől fogva néhány évig a Kecskeméti Lapokban jelentek meg dolgozatai. 1875–90 közt a német egyetemeken annyira kifejlett, jogi correpetitióval foglalkozott, majd külföldön tett egyes utazásokat. 1895-ben a Jogba s Ügyvédek Lapjába irányczikkeket, tanulmány-töredékeket és könyvbirálatokat írt; a Pesti Napló is közölt tőle ez évben ismételten czikkeket.
Munkái:
1. A magyar királyság közjoga. Bpest, 1893. (Ism. Nemzet 332. sz.)
2. Az 1867 évi kiegyezés. Történelmi, közjogi és politikai tanulmány. Bpest, 1894.
3. Kossuth Lajos, mint Pestmegye követe és mint miniszter a 67-es kiegyezés és a függetlenségi párt programmja szempontjából. Bpest, 1895.
Corvina 1894. 32. sz., 1895. 6. sz.
M. Könyvészet 1894. és önéletrajzi adatok.
