Horváth Lajos,
Horváth Lajos,
r. kath. plébános, szül. 1827. júl. 17. Nagy-Baráton (Győrmegye); 1846-ban a szent Benedekrendbe lépett; honnét 1848-ban a honvédekhez állott. A komáromi capitulatio után az 1849–50. iskolai évet bevégezve, a győri püspöki papnevelő intézetbe vétetett föl. 1854. júl. 26. pappá szenteltetett fel; segédlelkész volt Rába-Szent-Mihályon. Kapuváron, Rába-Tamásiban, majd Győrött a belvárosban. 1861-ben gróf Waldstein János által győr-ujvárosi plébánossá neveztetett ki, hol jelenleg is működik.
1857-ben a Hölgyfutárba tudósításokat írt; később Torök János Pesti Hirnökébe s az Idők Tanujába írt czikkeket. Az Isten Igéjének, a Jó Pásztornak és a Kath. Lelkipásztornak is munkatársa volt.
1887-ben alapította s négy évig egyedül szerkesztette a Borromaeus hitszónoklati folyóiratot; azután is egy évig társszerkesztője volt e lapnak Varga Jánossal. (80 egyházi beszéde van ezen folyóiratban.)
Munkái:
1. Ubrik Borbála siralma vagy a befalazott krakói apácza szózata az egész kereszténységben. Győr, 1866 (és 1869. Népies verses irat, névtelenül.)
2. Országgyűlés pokolban, vagy az Antikrisztusnak, Renánnak, az ördögök által lett installáltatása Lucifer király udvarában. Bpest, 1874. Hat képpel. (Népies verses irat, névtelenül.)
Munkálatok XLVI. Bpest, 1883. 374. l.
Petrik Könyvészete.
M. Sion 1891. 459. l.
Emlékkönyv. Győr, 1892. 139. l.
