Horváth Miklós (széplaki Petrichevich báró),
Horváth Miklós (széplaki Petrichevich báró),
hirlapíró, báró H. Mihály és nagyváradi báró Inczédy Mária fia, a yorki herczegné nagybátyja, szül. 1829. Alvinczen. Erdélyben; Bécsben a katonai mérnöki akádémiában tanult; onnét kilépve a jogból a vizsgákat Kolozsvárt letette. Az erdélyi kormányszéknél hivataloskodott. Az 1848–49. szabadságharczban a Károlyi-huszárok közé lépett mint közlegény. A Bach-korszakban hivatalt nem vállalt, hanem beutazta Törökországot és Ázsiának nagy részét; több évig tartózkodott Konstantinápolyban; végre haza jött és utolsó éveit a fővárosban töltötte. Szüleitől nagy vagyont örökölt, de e vagyonának egy részét elnyelte a kártyajáték, más részét a spekuláczió, mely által a kártyán vesztett pénzt újra vissza akarta szerezni; e mellett egyik tulajdonsága a lelki nyugtalanság, az örökös fészkelődés okozta szerencsétlenségét. Ismert alak volt a fővárosban, midőn kigyuladt arczczal a kávéházba sántikált és téntatartót és tollat kért a pinczértől (mert a papirost magával vitte), hogy megírjon egy felvonást abból a drámából, melyet soha senki sem látott. Később kevesebbet dolgozott és élete végső éveit nagy nélkülözések közt töltötte. Meghalt 1895. febr. 23. Budapesten.
Az ötvenes években mint hirlapíró fejtett ki nagyobb tevékenységet. Publicistikai munkásságát a Kemény Zsigmond báró Pesti Naplójában kezdte, 1863-ban a Kovács Lajos Független cz. politikai napi lapjának lett munkatársa; írt a Budapesti Viszhangba (1852. Velenczei levelek); a Divatcsarnokba s Hölgyfutárba (1855. költemények Burns után); a Nővilágba (1862. A forgó dervisek); az Ország Tükrébe (1862. Abdul Medzsid, Törökország fővárosa); a Koszorúba (1863. Vénülés); a Fővárosi Lapokba (A Horvátiak, regény, Önerején. Harcz harminczezer frankért, Apáról fiúra, Egy nő ki eréjében bízott, A grófnő, Egy tisztelt gazember, A boldogságra pályázók. elbeszélések, utóbbi németül is megjelent Berlinben, Greuter fordításában, 1894. 171. sz. Régi színészekről); a Képes Családi Lapokba (1881. elbeszélés, 1882. Jegyzeteimből, 1883. Ferde fogalmak, 1885. Házasság pénzért, regény, 1887. Tört szárnyakkal, elb., 1892. A kor csillámai, regény); a Nemzetbe (1883. 107. sz. Kőrösi Csoma Sándor ifjúsága, 293 sz. Dumas Sándorról), a Pesti Naplóba (1885. 251. sz. Az erdélyi ellenzék 48 előtt.)
Munkái:
1. Törökország fővárosa. Pest, 1862. (Ism. Csatár II. 29. sz., Szépirodalmi Figyelő II. 22. sz.)
2. A kik sorsukat vezérlik. Regény. Pest, 1871.
3. Régi urak. Színmű öt felv. Bpest, 1874. (Nemzeti színház Könyvtára 54.; először adadott 1873. febr. 28.)
4. Egy királynő szerelme. Tragoedia öt felv. Pest, 1876. (Nemzeti szinház Könyvtára 98. Virág Benő álnévvel; szintén előadatott a nemzeti s a budai színházban.)
5. A mételyhintők, eredeti regény. Bpest, 1883. (A Képes Családi Lapok melléklete.)
6. Gál Sándor pusztulása. Irta egy öreg báró. Bpest, 1888. (M. Mesemondó 25.)
Szerkesztette az Alkotmány cz. politikai napilapot 1880. decz. 25-től 1881. febr. 6-ig Pesten névtelenűl, rnelynek szerkesztésétől visszalépve a lapkiadótulajdonos, dr. Darnóy P(ápai) D., lapját megszüntette.
Kőváry László, Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854. 119., 120. l.
Magyar Nemzetiségi Zsebkönyv I. 341. l.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
1885: Fővárosi Lapok 55. sz., Budapesti Hirlap 54. és 56. sz., Vasárnapi Ujság 9. sz. és önéletrajzi adatok.
