Horváth Ödön,
Horváth Ödön,
jogi doktor és jogakadémiai tanár, szül. 1862. márcz. 19. Huszton (Máramarosm.); középiskoláit a máramarosszigeti ev. ref. lyceumban 1879-ig, jogi tanulmányait az eperjesi ág. ev. jogakadémián végezte, hol legnagyobb hatással voltak reá Vandrák András és Berzeviczy Albert tanárai. A jog- és államtudományi vizsgák letétele után 1883-ban az eperjesi ág ev. jogakadémia segédtanára lett; a tételes nemzetközi jognak és néhány speciális collegiumnak tanításával bízatott meg. 1884-ben Kolozsvárt az összes jogtudományok doktorává avatták és ugyan ezen évben, az akkor elhalt Vandrák András helyére, a magyar közjog, jogbölcselet és nemzetközi jog tanszékére rendes tanárnak választatott meg; ez állást mind e mai napig viseli; 1886-ban a kar dékánja lett. 1885-től öt évig az eperjesi ág. ev. collegium jegyzőjeként is működött. Több rendbeli utazást tett ismereteinek gyarapítására. 1889-ben a budapesti m. kir. ítélő tábla bizottsága előtt ügyvédi oklevelet nyert. 1891-ben részt vett a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumban az egységes jogi államvizsgálatok tárgyában tartott szakértekezleten. 1895-ben a kolozsvári egyetemen a magyar közjogból magántanárrá képesíttetett. Élénk részt vesz Eperjes társadalmi életében: 1884 óta titkára a sárosmegyei jótékony nőegyletnek; jelentékeny részt vesz az eperjesi Széchenyikörnek működésében, az egylet szinészeti-, zene- s képzőművészeti szakválasztmányainak elnöke; 1894 óta ezen egyesületnek titkára. Jelentékeny része volt az egyletnek a sárosmegyei közművelődési egyesülettel való egyesítésében, mely alkalommal az egylet új alapszabályait kidolgozta.
Czikkeí a Sárospataki Lapokban (1886. Az öngyilkosságról); a Szilágyi Albumban (1885. A huszti pirosdomb, népmonda); az Ország-Világban (1894. A Dunajecz): több szépirodalmi és szaklapnak munkatársa.
Munkái:
1. Az eperjesi ág. ev. collegiumi jogakadémia multja s jelene. Kassa, 1886.
2. A párviadal történeti, jogbölcsészeti és tételes jogi szempontból. Eperjes, 1887. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.)
3. Tábori Erzsók. Rozsnyó, 1887. (Különny. a Rozsnyói Hiradóból.)
4. Megjegyzések jogi szakoktatásunk kérdéséhez. Sárospatak, 1888. (Kül. ny. a Sárospataki Lapokból.)
5. Ujabb megjegyzések jogi szakoktatásunk kérdéséhez. Sárospatak, 1890. (Kül. ny. a Sárospataki Lapokból.)
6. Az 1889: XXVI. t. cz (Az 1883. I. t.-cz. módosításáról, tekintettel a katonai szolgálatot teljesítő joghallgatókra.) Bpest, 1890.
7. Tanári jelentés a sárosmegyei jótékony nőegylet 1890. jan. 12. tartott közgyűlésén. Eperjes, 1890.
8. A sárosmegyei jótékony nőegylet 1891. jún. 6. tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. Eperjes, 1891.
9. Dolgozatok a jogi oktatásügy köréből. Bpest, 1891.
10. A vallásszabadság kérdéséhez. Debreczen, 1891.
11. Jogi államvizsgálataink reformja. Bpest, 1892.
12. A karbunkulus torony. Eperjes, 1892.
13. Jogi oktatásügyünk néhány kérdéséről. Eperjes, 1893.
14. Eszmék a vallásszabadságról. Eperjes, 1893.
15. A párviadal kérdéséhez. Eperjes, 1893. (Ism. Főv. Lapok 285. sz.)
16. A házasság felbonthatósága. Bpest, 1893.
17. A vallás mint a politikai jogok gyakorlásának alapfeltétele. Eperjes, 1893.
18. Dolgozatok a vallásszabadság kérdéséhez. Eperjes. 1894.
19. A magyar közjog tanításáról és két dolgozat oktatásügyünk kérdéséről. Debreczen, 1895.
M. Könyvészet 1887–88., 1891–92.
Horváth Ignácz Könyvészete 1890–91.
Szlávik Mátyás szives közlése (önéletrajzi adatokból.)
