Horváth Sándor,
Horváth Sándor,
fő- és székvárosi tanító, szül. 1870. szept. 5. Duna-Almáson (Komáromm.), hol atyja épületfakereskedő s bányatulajdonos volt. 1875-ben szüleivel Budapestre költözött és itt végezte iskoláit; az V. gymnasiumi osztályból a kereskedelmi iskolába ment: innét pedig a kath. tanítóképzőbe. 1892-ben tanítói oklevelet nyert és azon év őszétől a főváros szolgálatában áll. 1895. jún. 26. a székesfővárosi tanács osztálytanítónak választotta meg és három év óta a IX. ker. mester-utczai iskolában tanít.
Első irodalmi kísérletei az ifjúsági folyóiratokban jelentek meg; elbeszélései, rajzai, humorisztikus költeményei s czikkei pedig a következő lapokban vannak: Kis Ujság (1892–96), Képes Családi Lapok (1893–96), Nagy-Károly és Vidéke (1893–96), Szombathelyi Lapok (1893–94), Alföldi Lapok (1894–95), a székesfejérvári Szabadság (1894), Magyar Nők Lapja (1894–95), Nemzeti Iskola (1895), Debreczeni Lapok (1895–1896), Félegyházi Hiradó (1895–96), Czegléd és Vidéke (1895–96), Mohács és Vidéke (1895–96), Szekszárd és Vidéke (1895–96), Ada-Moholyi Közlöny (1895–96. A párbaj vége cz. beszélye pályadíjat nyert), Vásárhelyi Hirlap (1895), Munkács és Vidéke (1895), Budapesti Értesítő (1896), Néptanítók Lapja (1896), Tanügy (1896).
Néhány költeményét zongorára zenésítette s ezek közül: Hervadoz a nyárfa cz. a Zenélő Magyarországban (1894), a Halvány csillag cz. a M. Daltárban megjelentek.
Munkája: Innen-onnan. Tárczák. Budapest, 1895.
Költeményeit most rendezi sajtó alá.
Önéletrajzi adatok.
