Hutyra Ferencz,
Hutyra Ferencz,
orvos- és sebész-doktor, okleveles állatorvos, állatorvosi akadémiai rendes, egyetemi magántanár, szül. 1860. szept. 6. Szepeshelyt (Szepesm.) iparos szülőktől; középiskoláit Znyó-Váralján, Egerben és Lőcsén, az orvosi tanfolyamot Budapesten végezte s 1883. nov. 10 orvosdoktorrá avatták. Az 1880–81. tanévben az egyetemi élettani intézetben mint demonstrator alkalmaztatott; 1882. okt. 1. az egyetemi kórboncztani tanszékhez, melynek igazgatója Scheuthauer Gusztáv tanár volt, gyakornokká, 1883. szept. 1. ugyanoda második, 1884. okt. 1. első tanársegéddé neveztetett ki, hol 1886 közepéig működött; ekkor a fóldmívelésügyi miniszter a budapesti állatorvosi tanintézethez a kórboncztan segédtanárává kinevezte s egyúttal külföldi tanulmányútra küldte. Ezen útjában a bécsi, berlini, kopenhágai, brüsseli, párisi, lyoni, stuttgarti, berni, zürichi s müncheni állatorvosi iskolákat látogatta meg és 1887 elején haza térve, átvette a kórboncztan előadását. 1888. máj. a nyilv. rendk. tanári czímet nyerte, nov. a belgyógyászat és járványtan rendes tanárának neveztetett ki. 1889. jún. a budapesti egyetemen az állatjárványtan, állategészségügyi rendészet és hússzemle magántanárává képesíttetett. Az 1888-ban Párisban tartott gümőkór-congressuson mint a földmívelésügyi miniszterium kiküldötte, a svájczi s a német állategészségügyi conventióra vonatkozólag Bécsben 1890 és 1891-ben folytatott tárgyalásokon pedig mint a nevezett miniszterium szakértője vett részt. Az 1890. bécsi erdészeti s gazdasági kiállításon mint csoportbiztos működött és itteni működéseért ő felségétől a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntettetett ki. Az állatorvosi akadémia 1890-ben történt újjászervezése munkálataiban mint a tanártestület jegyzője tevékeny részt vett.
Irodalmi munkásságát az Orvosi Hetilapban kezdte meg 1884-ben és azóta czikkei s értekezései több hazai s német folyóiratban jelentek meg; a Jahresbericht über d. Fortschritte d. Veterinär-Medicin állandó munkatársa s a Centralblatt für Bakteriologie u. Parasitenkunde referense; a Pallas Nagy Lexikonának munkatársa (írja és szerkeszti az állatorvosi részt.)
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1884. Rhachischisis ritka esete. Adatok a májdaganatok tanához, 1885. A gerinczagy sarkomájának egy esete); a Veterinariusban (1887. Adatok a házi állatok kórboncztanához, németül a Zeitschr. f. wiss. Veterinärkundeban, 1890. Állatorvosi szakoktatásunk reformja); a Természettudományi Közlönyben (1890. A bakteriumokról, 1891. Betegségek átszármazása húsételek útján); az Állategészségügyi Évkönyvben (1890. Adatok a házi állatok kórboncztanához); a Pester Lloydban (1893. 296. sz. Staatliche Viehversicherung); a Belgyógyászat Kézikönyvében (1894. Trichinosis, Száj- és körömfájás.)
Munkái:
1. A zsírok átszivárgásáról, nevezetesen az epe befolyása alatt. Bpest, 1881. (Értekezések a term. tud. köréből XI. 20. Dolgozatok a k. m. tud. egyetem élettani intézetéből, többekkel együtt.)
2. A házi állatok fertőző betegségeinek oktana. Bpest, 1888. 51 ábrával.
3. Kórboncztani diagnosztika, utasítással a házi állatok bonczolására. Bpest, 1888.
4. Utmutatás a marha- és vágóhídi szemle megejtésére. Vágóhídi biztosok számára. Bpest, 1889. (Németül. Bpest, 1889.)
5. Jahresbericht über das Veterinärwesen in Ungarn. Bpest, 1894.
6. Kisérletek a tuberculinnal szarvasmarhákon. Bpest, 1891. (Különnyomat a Veterinariusból.)
7. Das Veterinärwesen der Armee. Wien, 1891. (Különny. az Oesterr. Monatschrift für Thierheilkundeból.)
8. Állatorvosi belgyógyászat. I. kötet. Fertőző betegségek. Bpest, 1894.
9. A szavatosság az állatkereskedésben. Tekintettel a hazai gyakorlatra.
Szerkesztette a Veterinarius cz. szakfolyóiratot 1887; az Állategészségügyi Évkönyvet 1886–90. évekről; szerkeszti a Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből czímű folyóiratot.
Jegye: -y- (a Veterinariusban.)
M. Könyvészet 1888–90, 1894.
Horváth Ignácz Könyvészete 1889. 89., 1891. 102. l.
Daday, A magyar állattani irodalom. Bpest; 1891. 35. l.
Corvina 1895. 9. sz. és dr. Rátz István szives közlése.
