Inczédy Sámuel (nagyváradi),
Inczédy Sámuel (nagyváradi),
m. kir. honvéd-ezredes. I. László kormányszéki tanácsos és báró Kemény Katalin fia, szül. 1811. febr. 1. Kolozsvárt; szülei a katonai pályára adták a Sándor gyalogezredhez kadetnak. 1831. jan. 1. tiszt lett, 1839. főhadnagy; ekkor Kolozsvárra ment, nőül vette Mohai Katalint és lemondott tiszti állásáról. 1848-ig Nagy-Enyeden vagy ennek közelében szentbenedeki birtokán élt. A szabadságharcz kitörésekor a 4. honvéd-zászlóaljhoz századosnak nevezték ki. Zászlóaljával Komáromba, majd Eszékre ment. Szent-Tamásnál részt vett a sikertelen támadásokban. Erdélybe áthelyeztetését kérte, hol a 11. zászlóalj őrnagyává neveztetett ki. Itt a csucsai szorost védelmezte s zászlóaljával részt vett minden erdélyi hadi mozgalomban. Zászlóalja a veres-sapka viselését nyerte s ő alezredes lett. A kaputi csatában megsebesült, de sebesülten is rohamra vezette zászlóalját. Innét Maros-Vásárhelyre s később a nagyváradi fürdőkre vonult. Felgyógyulása után részt vett még az oroszok elleni néhány csatában és Zsibónál ő is letette a fegyvert. Besorozták és Csernoviczba, majd Brünnbe szállíták, míg végre ismerőseinek sikerült őt kimenteni. Ekkor (1850.) hazajött és előbb Kolozsvárt, majd falusi jószágán élt visszavonulva. 1867-ben Alsó-Fehérmegyében főbiróvá választották, a honvédség ujjá alkotása után pedig annak soraiba lépett és a honvédfőparancsnok adlátusa lett. 1869. ápr. 18. Ő Felsége az erdélyi kerületi parancsnoksághoz nevezte ki. Utolsó éveit Kolozsvárt töltötte s az ottani honvéd-egyletnek kilencz évig tiszteletbeli elnöke volt. Meghalt 1893. decz. 3. Kolozsvárt.
Czikke a Magyarságban (1889. 19. sz. A piskii csata).
Hazánk és a Külföld 1868. 20. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1869. 32. sz. arczk.
Honvéd 1869. 32. sz. arczk.
Honvéd törzstisztek Albuma 1870. I. és gyászjelentés.
