Jancsó József (kézdi-vásárhelyi),
Jancsó József (kézdi-vásárhelyi),
ev. ref. főiskolai tanár, szül. 1821. márcz. 21. Árapatakon (Háromszékm.), hol atyja lelkész volt; tanulmányait az udvarhelyi iskolában kezdte s a nagy-enyediben folytatta, hol 1844-ben Zeyk Miklós segédéül vette s alkalmazá 1846-ig. 1847-ben a szebeni erdésziskolába s innét a selmeczi erdész-akadémiába ment. 1848–49. honvédtüzér volt. A gyásznapok után nevelősködött Tisza-Roffon és Tisza-Várkonyban; majd Pestre ment, hol a Szőnyi-féle nevelőintézetben nyert alkalmazást mint természetrajztanító. Itt volt 1855-ig és több értekezést olvasott fel a természettudományi társulat gyűlésein. 1855-ben a kolozsvár-enyedi seminatriumhoz választatott meg és 1858-ban, a mint az osztályok szaporodása igénylé, a nagy-enyedi főiskolához ment, hol a természetrajzot tanította. Meghalt 1873. március 29. Nagy-Enyeden.
Czikke a Magyar Nép Könyvében (1854. Kármentesítő társulatok a természetben.)
Munkája: Állattan felsőbb iskolák számára. Magyarra ford. Leunis János után. A szövegbe nyomott 63 ábrával. Pest, 1854.
Szinnyei Könyvészete.
P. Szathmári Károly, A gyulafehérvár-nagy-enyedi Bethlenfőtanoda története. Nagy-Enyed, 1868. 171., 344. l. és gyászjelentés.
