Janóczi András,
Janóczi András,
kurucz katona lehetett a XVII. század végén s azok közé tartozhatott, kik Thököly ügyének lehanyatlása után a felszabadító seregekbe álltak, de mivel látták, hogy ott «inkább kedveznek az idegen jövevénynek», oda hagyták a sereget és kivándoroltak a hazából is. J. is «tengeren túl»-ra megy, hogy ott szerezzen «becsületes jó hírt-nevet». Mint vallásos ember bizik Isten segítségében és érzékeny bucsút vesz rokonai- s barátaitól, kiket talán soha sem fog többé látni.
Vitézi éneke: Ideje bujdosásomnak ... (20 négysoros strófa. A versfejekben: Janoczi Andras csinalá. Kézirata megvan a m. n. múzeumben. Lenyomatta: Thaly K., Régi M. Vitézi Énekek I. kötet 263. és Adalékok I. 266–269. 1.)
Thaly K., Adalékok a Thököly- és Rákóczykor irodalomtörténetéhez. Bpest, 1872. I. 269.
Kis Sándor, Kuruczvilág Költészete. Kolozsvár, 1887. 85. l.
Beöthy Zsolt, Képes M. Irodalomtörténete. Bpest, 1896. I. 434. l.
