Jánosi Zoltán,
Jánosi Zoltán,
ev. ref. okleveles lelkész, bölcselethallgató, J. Márton ügyvéd (Joannovics, macedoniai görög családból származott) és Kopócsy Irma fia, született 1868. júl. 14. Nagy-Létán (Biharm.); a középiskolákat 1887-ben és a theologiát 1891-ben Debreczenben végezte. Mint theologus több pályadíjat nyert classica philologiai, bölcseleti s theologiai munkákkal és költeményekkel. Közben 1890–93-ig a debreczeni főiskolában köztanító, 1891–93-ig esküdt felügyelő s 1893–94. senior volt. 1894 őszén lelkészi oklevelet nyert és egy évig mint tanárhelyettes működött ugyanott. 1895–96-ban ösztöndíjjal a zürichi egyetem hallgatója volt. 1896-tól a budapesti egyetem hallgatója a latin és német nyelvi szakon.
Első költeménye a Debreczenben 1886. 25-ik szám) jelent meg; azután több költeményt írt még a debreczeni lapokba, hova egypár vezérczikket és alkalmi czikket is írt; újabban a Képes Családi Lapokba, a Békésbe (1893) és a Vasárnapi Ujságba (1895) írt költeményeket.
Munkái:
Ünnepi és közönséges egyházi beszédek elő- és utóimádságokkal együtt. Debreczen, 1893.
A világ vallása. U. ott, 1893. (Hittani értekezés.)
Költemények. Debreczen, 1894. (Ismert. Főv. Lapok 194. sz., Vasárn. Ujság 45. sz.)
Szerkesztette a debreczeni Hittanszaki Közlönyt 1889–91-ben és a Debreczeni Lapokat 1893. decz. 24-től 1894. márcz. 18-ig.
Önéletrajzi adatok.
