Kacsó Lajos,
Kacsó Lajos,
ev. ref. lelkész, K. Benjamin és Lápos Julianna fia, szül. 1812. nov. 19. Karczagon; tanulmányait szülőhelyén kezdte s 1828-ban Debreczenben folytatta a felsőbb osztályokban; onnét 1834-ben Nagy-Bajomba (Somogym.) ment akad. rektóriára. Ezután Bécsben tanult, mire Csurgón lett tanár 1837-ben. 1845-ben Kálmáncsa valasztá lelkészül, hol 1859-ig működött; ekkor Kis-Bajomba költözött át szintén lelkésznek. Az egyházi s politikai életben kiváló férfiú, 1848-tól fogva egyházmegyéjének aljegyzője (1855-től főjegyzője) volt és a pátens-harczokban is megállta helyét. Mint megyei bizottsági tag, 1861-ben a politikai élt pezsdültével ő volt Somogymegye egyik legjobb és minden nagyobb alkalomra a közbizalom által felszólított szónoka. 1859-ben a belső somogyi egyházmegye espresnek, a szélesebb körű egyházi kerület 1861-ben aljegyzőnek, 1873-ban pedig főjegyzőnek választotta. Az ev. ref. püspöki szék betöltésénél, midőn az ő mellőzésével 1877-ben Papp Gábort választották, elkeseredve beadta lemondását és csakhamar 1877. jan. 10. meghalt Kis-Bajomban.
Munkái:
Keresztyén áldozat, magános elmélkedések és imádságokban közrendű protestáns keresztények számára. Pest, 1853.
Az igaz Natanáel előadva egy halotti beszédben. Pápa, 1860. (Gyászhangok, melyek néhai nagyságos Nádasdi Sárközy Albert úrnak, a belső somogyi helvét hitvallású ev. egyházmegye gondnokának végtiszteletére tartattak a gyászudvarban a kis-asszonydi reform. egyházban és a sírnál febr. 23. 1860. Többek beszédével együtt.)
Nevét Kacsóhnak is írják; de munkája czímlapján neve: Katsó.
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1877. 5. sz. (Baria József.)
Uj M. Athenás 194. l.
Petrik Bibliogr. és gyászjelentés.
