Kádas Rudolf,
Kádas Rudolf,
bölcseleti doktor, pre montrei rendi kanonok, kir. tanácsos és nyug. tankerületi főigazgató, szül. 1816. jan. 24. Jászón (Abaujm.); elemi iskoláit és az első gymnasiumi osztályt szülőföldén atyja házánál, a többi osztályokat pedig Kassán és Lőcsén végzete. 1832-ben Jászón a premontrei kanonokrendbe lépett; ugyanott tanulta a paedagogiát és philosophiát. A hittudományok hallgatása végett a rend részéről Pestre a központi papnevelőbe küldetett; itt a kötelezett tantárgyakkal való foglalkozás mellett a növendékpapság magyar iskolájának egyik buzgó munkása volt. 1837-ben bölcseletdoktori oklevelet nyert. Tanpályája befejeztével 1839-ben a rend tagjává avattatott és október 16. áldozópappá szenteltetett Kassán. Tanári hivatalát 1840-ben a kassai tankerületi kir. nemes nevelőintézetben, mint tanulmányi felügyelő kezdette meg; 1843-ban a rozsnyói gymnasiumba tétetett át és innét 1844-ben a nagyváradi kir. akadémiához a bölcselet rendes tanárának neveztetett ki, hol egyszersmind a hitszónoki s tanári széket is 1846-tól helyettesi minőségben betölté. Az új tanrendszer következtében a bölcseleti tanosztályoknak főgymnasiumba 1851-ben történt beolvasztása után, ugyanott mint a VIII. osztály vezértanára a bölcseleti propaedeutikát és a görög irodalmat adta elő 1856-ib; ez év aug. havától kezdve Pesten a szent István-társulatnál mint aligazgató működött. Tudományos tapasztalatok szerzése végett az iskolai szünidőket többnyire utazásokra használta fel; részt vett a magyar természetvizsgálók kassa-eperjesi (1846) és soproni (1847) gyűléseiben; 1845-ben bejárta Erdélyországot és Németország egyéb tartományait, 1850-ben pedig Tyrolt és Olaszországot. 1861. júl. a győri tankerület kir. főigazgatója s 1862-ben kir. tanácsos lett. 1872-ben nyugalomba vonult Pecze-Szent-Mártonba, hol 1880. febr. 2. meghalt.
Czikkeket írt a Religióba (1850–56. Tanreform körüli nézetek, Egy szerzetes eszmetöredékei, A lelki szent gyakorlatok haszna tanintézetünkben, A szerzetes kanonokok, különösen a prémontrei rendűek keletkezése, Történeti adatok a sz. István első vértanúról czímzett nagyvárad-hegyfoki prépostságról); a Danielik Emlékkönyvébe (Pest, 1852. I. A szerzetesek iskolai működése elleni panaszokról); a nagyváradi gymnasium Évkönyvében (1851. Az új tanrendszer főelőnyéről); a Pesti Naplóba (1857–61. politikai czikkek és könyvism.), a M. Sajtóba (1857. 126., 127. Lonovics, Népszerű Archaeol. ism.); Az Egyetemes M. Encyclopaediába (Pest, 1860-tól 153 történelmi, földrajzi s bölcseleti czikket írt.)
Munkái:
Illustr. ac. Rev. Domino Joanni Nep. Dercsik, electo episcopo Pristinensi, ad excelsum consilium reg. locumtenent. Hung. consiliario, ad capessenda dignitatis munia discedenti, grati alumni seminarii generalis Pestinensis. Pestini. 1837.
Lelki kalauz imákban és énekekben. Nagyvárad, 1848. (és u. ott, 1860. Imák és énekek a ker. kath. tanuló ifjak számára cz.)
Felséges Ferencz József császár és apostoli király legkegyelmesebb Urunknak, a jászói prépostságot boldogító legmagasabb látogatása alkalmával legmélyebb tisztelettel hódol a jászói prémontrei kanonokrend 1857, Pest 1857.
Dalkoszorú, melyet főmagasságú és főtiszt. nagykéri Scitovszky Ker. János úrnak, bibornok- s magyarország herczegprimásának aranymiséje örömünnepén mély tisztelettel nyújt a jászóvári prémontrei kanonokrend 1859. nov. 6. U. ott, 1859.
Cantu Caeser Világtörténelme VII. kötetének ford. Pest, 1862–63.
Szerkesztette a Katholikus Néplapot 1857. nov. 4-től 1862. júl. 31-ig és a Religiót 1859. decz. Pesten.
Danielik, M. Irók II. 128. l.
Hölgyfutár 1862. 85. sz.
Szöllőssy Károly, Szerzetes Rendek I. 43. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia X. 46. l.
Petrik Bibliogr.
Schematismus Can. Reg. Ord. Praemonstratensis de Castro Jászó. Cassoviae, 1891. 139., 199. l. és gyászjelentés.
