Kertbeny Károly Mária,
Kertbeny Károly Mária,
műfordító, a Petőfi-társaság tagja, Benkert Antal, kereskedő, később színész, író és Graf Charlotte fia, szül. 1824. febr. 28. Bécsben; 1826-ban szüleivel Pestre költözött; alsó iskoláit szülővárosában és 1833. június Egerben, hová a magyar nyelv elsajátítása végett küldték szülei, végezte; 1834. aug. visszatért Pestre; innét nagybátyjával Konstantinápolyba utazott. 1836–37-ben a pesti piaristák gymnasiumát látogatta; 1838-ban a könyvkereskedői pályára lépett Győrött, 1840-ben visszatért Pestre, hol 1842-ben Heckenast Gusztáv könyvárusnál volt alkalmazva, megismerkedett az akkori irodalom kitünőségeivel, lelkesedést nyert a magyar irodalom iránt és azt később külföldön is igyekezett megismertetni s terjeszteni. 1842 nyarán Németországba utazott, és Drezdában kapott alkalmazást, Berlint is meglátogatta. A könyvárusi pályával nem lévén megelégedve, 1842. decz. 20. Pesten az 5-dik tüzérezred növendékei közé lépett és Dalmatiában is megfordult. A katonaságnál alig volt egy évig szolgálatban, midőn szabadságolt állapotban maradt 1847. febr. 20-ig. 1843–45-ig német irodalommal foglalkozott Pesten, különösen a Rosenthal pesti Spiegel-ébe írt. Atyjának házában gyakran volt alkalma a fővárosba jött németországi művészi nevezetességek többjeivel megismerkedni, mi nagy hatással volt később kifejlődött kalandos szellemére. 1845-ben ismerkedett meg Petőfivel és több magyar íróval. K. érezni kezdé tanulmányainak hiányosságát és miután rendszeres felsőbb iskolai nevelésben nem részesülhetett, korábbi idők hibáit önképzés által iparkodott helyrepótolni; ekkor a Jahrbuch cz. folyóiratának meghiusulta is elkeseríté; ezért hosszú utazásra szánta el magát. 1846. máj. 6. kezébe vette a vándorbotot és öt forinttal a zsebében megindult a nagy útnak. Bécsen, Stájerországon, Trieszten keresztül Olaszországba. Megfordult majd minden nevezetes olasz városban és itt tartózkodása alatt az irodalom és művészet több férfiai körében, a nyilatkozó részvét és kiváncsiság által ösztönöztetve, mindinkább megérett benne a gondolat, a magyar irodalom közvetítőjeül lenni a más nyelvű külföld irányában. Olaszországból decz. 27. csempészek segélyével Svájczba jutott el és innen Elszászon keresztül febr. 1. Párisba érkezett; kalandos szellemével megegyezőleg sokszor gyalog járt s többször küzdve inséggel, de mindenütt a politikai, irodalmi s művészeti élet legnevezetesb férfiait, természeti, tudományos és művészeti intézeteket keresvén fel. Még ugyanazon évben máj. 23. átment Londonba is, hol szorgalmasan látogatta a British-Museumot; nov. 2. azonban ismét Németországba vitorlázott (1848 elején magyar helytartósági engedélylyel Benkert családi nevét Kertbenyre változtatta). Hamburgban és Berlinben a márcziusi forrongásba keveredett. Azután (márcz. 21.-okt. 7.) Weimarban tartózkodott Liszt Ferencz körében; kirándulásokat tett (Halle, Lipcse, Gotha, Eisenach), okt. 9. Frankfurtba érkezett és ott maradt 1849. márcziusig. Mint hirlapíró szolgálta a magyar ügyet. Minden lépten-nyomon látta külföldön a homályt, mely hazai viszonyainkat illetőleg el volt terjedve. Hivatásának és erélyének öntudatában K. a közvetítői munkához fogott és fáradozásainak legnagyobb jutalmát abban látta, hogy működése figyelmet ébreszt, saját hiányai mulnak, ereje s képessége mindinkább nagyobbodik. 1849. tavaszán Délnémetországba ment, hol sok helyen megfordult; nevezetesen Kernernél Weinsbergben, azután Stuttgartban időzött. Szorgalmasan fordított és kiadta első Petőfi fordítását. 1850. nov. 1. kiadásai végett Lipcsébe utazott és Horn Edével együtt dolgozott. 1851. okt. Bodenbachnál jelentkezett, mire Bécsbe szállították, de szabadon bocsátották. A család a szabadságharcz után kis vagyonát is elveszté, neki kellett öcscséről és anyjáról is gondoskodnia; azért 1852. júl. 19-ig Bécsben maradt; azután visszatért Pestre, hol az irodalomnak, különösen a magyar bibliographia megírásának szentelte idejét, munkájára azonban nem kapott kiadót; 1854-ben Esztergomba ment, hogy a székesegyház ünenpélyéra kiadott emlékkönyvet szerkeszsze. 1855. jan. meghalt öcscse s Bécsbe kellett költöznie, hogy anyjának ott gyámola legyen; itt a hirlapírással foglalkozott. Az 1859. olaszháború kitörésekor, útlevél nélkül Salzburgon át Münchenbe utazott, hol Kaulbach kegyeit megnyerve, ez arczképét is megfestette. 1860. husvétkor Svajczba utazott és két évig élt Genfben; közben Solothurnban Charles Sealsfieldnél és az 1861. telet Lyonban és Párisban töltötte, hol 1862 végén letelepedett. Nyugtalan lelke innét is tova űzte s 1862 nyarán Brüsselbe költözött, hol 1866. jan. maradt és sokat dolgozott. Azután a Rajna mellékén Petőfi-felolvasásokat tartott; ezt megszüntette a kitört háború Ausztriával. Egy ideig segédszerkesztő volt Kölnben; azután egy barátja vette magához Hannoverben. 1868. nyarán Berlinbe tette át lakását, hol nyolcz évig elég nyugodtan és elég kényelemben élt, levelezett a Honba s Jókai regényeit fordította németre. 1875-ben már elbetegesedve, a kormány segélyében is részesülve, a sokat hányatott agg író visszatérhetett Budapestre, hol a város, gyógyítását elősegítve, lakást adott neki a rudasfürdőben. Igy lett a főváros koldusa, mint ő gyakran keserű humorral emlegette; már 1874 óta gyógyíthatatlan betegségben szenvedvén, nem is épült fel abból többet. Azon utolsó öröm érte még, hogy a Petőfi-társaság tagjai közé választotta. 1882 elején szélütés érte s jan. 23. meghalt. Senkije sem volt, az írói segélyegylet temettette el.
Közel 1000 czikket írt; 1846–60-ig az augsburgi Allg. Zeitungnak volt (nem politikai) levelezője; ugyanakkor a Fliegende Blätterbe is írt; 1855-től 1876-ig a Leipziger Illustrirte Zeitungban jelentek meg életrajazi (Vörösmarty, Garay, Madách, Xántus, Vámbéry, Jókai, Teleki, Tisza, Tldy, Bowring sat.); dolgozott ezenkívül és följegyzése szerint írt külföldön 102 németországi, 27 német-osztrák, hat angol, nyolcz franczia s két olasz hirlap számára; úgyszintén több Lexikonba; a Magazin für Literatur des Auslandesnek 1848 óta volt munkatársa. Czikkei a Szépirodalmi Lapokban (1853. Külföldi könyvtárak és a magyar történet, Irodalmunk túl a határon: Német-Olaszország, Svájcz, Páris, London, Ira Aldridge és angol szintársulata); a Délibábban (1853. Londoni jegyzetek); a Budapesti Hirlapban (1854. 544., 545. sz. Kirándulás Esztergomba); a Pesti Naplóban (1855. I. 24. sz. Benkert Mária Imre magyar festész, 45. sz. Előfizetési felhívás a Magyar Könyvészetére, 1876. 99. sz. Kisfaludy Károly, emlékeimből, 139., 140. sz. Lenau életéből); a Honban (1866. okt. Petőfi a külföldi irodalomban, 1875. 110. sz. Magyar írók külföldön, 1878. 126. sz. A magyar irodalom és a külföld. 1879. 106., 112., 113., 120., 148., 155., 178. sz. Külföldi utazók a régi Pestről, 1880. 51. sz. Születésem); az Athenaeumban (1874. 51. sz. Shakespeare nálunk); az Életképekben (1876. Grün Anasztáz és a magyarok, visszaeml.); a Fővárosi Lapokban (1877. 25. A Petőfi fordításokról); a Petőfi-Társaság Lapjában (1877. Petőfi és budapesti barátai, visszaemlékezések); a Koszorúban (1879 Petőfi arczképeiről.)
Munkái:
1. Gedichte aus fremden Sprachen. Jena, 1848.
2. Gedichte von Alexander Petőfi. Aus dem Ungar. Frankfurt a. M..., 1849.
3. Deer Held János. Ein Bauern-Märchen von Petőfi. Aus d. Ungar. Stuttgart, 1850. arczk.
4. Ausgervählte Ungarische Volkslieder. Übersetzt. Darmstadt, 1851.
5. Der Strick des Henkers. Roman von Petőfi. Aus d. Ung. Halle, 1851.
6. Erzählende Dichtungen von Johann Arany. Aus dem Ungarischen übersetzt. Leipzig, 1851. Két kötet. (I. Toldi, II. Die Eroberung von Murány, 2. kiadás, U. ott, 1853.)
7. Nationallieder der Magyaren. Braunschweig, 1852. (212 költemény 1848–49-ből Vasfival együtt ford. Benkő névvel)
8. Tihanyi viszhang. Das Echo von Tihany. Märchen von J. Pompéry Pest, 1853. (Magyar szöveg német fordítással.)
9. Album hundert ungarischer Dichter. In eignen und fremden Übersetzungen herausg. Dresden, 1854. (320 költ. és életr. adatok. Ism. Pester Lloyd 19. sz.) 2. kiadás, U. ott, 1854., 3. k. Prága, 1860.)
10. Garay's Dichtungen. Aus dem Ungarischen übersetzt. Pest, 1855. (Ism. Divatcsarnok 1854. 65. sz. 2. kiadás Bécs, 1856.)
11. Die heilige ungarische Krone und ihre Schicksale, Pest, 1855.
12. Ungarische Malerrevue. Beiträge zum näheren Verständniss der bildenden Künste in Ungarn. I. Heft. U. ott, 1855. (Ism. M. Sajtó 20., 22., 24., Divatcsarnok 39., 40. sz.)
13. Gedichte von Michael Vörösmarty. Aus d. Ungarischen in eigenen und fremden metrischen Übersetzungen herausg. U. ott, 1857.
14. Dichtungen von Alexander Petőfi. Aus dem Ungarischen, in eigenen und fremden Übersetzungen herausg. Leipzig, 1858. (Bodenstedt F. előszavával). Ism. Bud. Szemle I. 1858. 2. kiadás: Bibliothek klassischer Schriften des Auslandes XL. U. ott, 1860.)
15. Zaubertraum. Dichtun von Petőfi. Aus dem Ungar. Wien, 1859.
16. Gedichte von Koloman Lisznyai. Aus dem Ungar. München, 1859.
17. Erzählende Dichtungen von Alexander Petőfi. Völlig neu übersetzt. U. ott, 1860. (Zeubertraum, Held János, Istók der Narr.)
18. Alexander Petőfi's Dichtungen. Nach dem Ungar. in eigenen und fremden Übersetzungen gesammelt. Berlin. 1860. (Classiker des Inn- und Auslandes LV.)
19. Erinnerungen an Graf Stefan Széchenyi. Genf. 1860. (2. bőv. kiadás. Genf & Basel, 1860.) Ennek franczia fordítása: La Hongrie, son developpement intellectuel et politque. Notice sur le comte Széchenyi. Traduit par Gustav Revilliod. Genève. 1860.
20. Gedichte von Johann Arany. Versuch einer Meisterübersetzung. Genf, 1861.
21. Silhuetten und Reliquien. Erinnerungen an Bettina, Albach, Grafen Louis u. Casimir Batthányi, Bem, Béranger, Delarsche, Haynau, Heine, Petőfi, Herlossohn, K. Kisfaludy, Kunst, Lablache, Lenau, Joh. Graf Mailáth, Petőfi Pyrker, Saphir, Schrőder, Ch. Sealsfield, Splényi, Széchenyi, Varnhagen, Vörösmarty, Zschokke u. s w. Prag. 1861–63. Két kötet.
22. Erinnerungen an Graf Ladislaus Teleki. U. ott, 1862. arczk. és Teleki levelével.
23. Ungarns Mänder der Zeit. Erster Band. Dresden, 1861. (Arany und die ungarische Poesie, Deák F., Eötvös József báró, Horn J. E., M. Jókai und der Roman in Ungarn, Klapka György, K. Marko und die ungarischen Maler, Pulszky F., Toldy F.)
24. Genf und die Genfer seit zwei Jahrtausenden. Genf. 1864.
25. Graf von Cavour. Von seinem Neffen William de la Rive. Skizzen und Erinnerungen. Aus dem Französichen. Leipzig, 1863. Két kötet.
26. Genf und James Fazy. Aufklärungen und Enthüllungen. In Fragmenten, aus der Feder eines mehrjähringen fremden Beobachters. Leipzig, 1864.
27. Offener Brief an Herrn Ludwig von Kossuth, früheren Gouverneur von Ungarn, derzeit in Turin, betreffend die Verbrechen einiger Ungarn in Italien. Abgesendet von ... Brüssel, 1864. (Kézirat gyanánt, Kossuth, Horváth M., Jósika, Ludwigh, Pulszky sat. leveleikke.)
28. Alphabetische Namensliste ungarischer Emigration 1848–1864. (Mit Einschluss der ausserhalb Ungarn internirten) Sammt vorläufigen biographischen Andeutungen und Abbreiviaturen redigirt. Gedruckt als Manuskript. Brüssel & Leipzig, 1864. (Borítékczím. Die Ungarn im Auslande I. Namensliste ungarischer Emigration seit 1849. 2000 Nummern, mit biographischem Signalement.)
29. Csoma, Jerney, Reguly, Duka und Vámbéry, fünf ungarische Reisende, die Ursitze der Ungarn aufzufinden. Separat-Abdruck aus den «Mittleilungen.» Gotha, 1864.
30. Erinnerungen an Charles Sealsfield. Brüssel und Leipzig. 1864.
31. Cäsariana. Aperçus eines Despoten. Von a. Rogeard. Nebst einer Biografie Rogeards von K. M. K. Prag, 1865. (Ford.)
32. Dix martyr de la justice autrichienne en Hongrie. Procès Almásy et Consorts. Bruxelles, 1865. (Olaszul is megjelent a L'avanguardia cz. folyóiratban. Torino 1865.)
33. Briefe über die ungarische Frage. Erstes Heft. «Rückblicke». Separat-Abdruck aus der National-Zeitung. Berlin, 1865. Franz Deák. Separat-Abdruck aus der Elberfelder Zeitung. Elberfeld, 1866. (3. Auflage.)
34. Politische Profezeiungen für 1866 und Folge. Volksschrift. Elberfeld. Mai 1866.
35. Peter von Cornelius und seine Stellung zur modernen deutschen Kunst. Antrittrede in der Akademie er Wissenschaften zu Pest, von Sigmund von Ormós. Aus dem Ungarischen, mit übersichtlicher Betrachtung über die Kunst in Ungarn von K. M. Kertbeny. Nebst vorwort von Dr. Max Schasler. Berlin, 1866.
36. Sechszehn erzählende Dichtungen von Alexander Petőfi. Aus dem Ungar. Metrisch und unter Beobachtung absoluter Reimkorrektheit. Übersetzt. Dritte Ausgabe. Prag, 1866. (Petőfi arczk., John Bowring és Petőfi életrajzával.)
37. 160 Lyrische Dichtungen von Alexander Petőfi. Aus dem Ungarischen im Versmasse des Originals übers. Vierte Auflage. Elberfeld, 1866. (Dedikation. Alex. Petőfi, Petőfi und Kertbeny, Petőfi in der Weltliteratur, Gedichte über Petőfi, Bibliographie der Uebersetzungen nach Petőfi sat. Angolul: Sir John Bowringtól. London, 1866.)
38. Neue politische Profezeiungen für 1867 und Folge. Elberfeld, 1867.
39. Moderne Imperatoren: Napoleon Ill., Franz Josef I., Maximilián I. U. ott, 1867. (2. kiadás. Köln, 1867. Két füzetben.)
40. Neue Geheimnisse von Paris. Von Aurelian Scholl. Aus dem Französischen. Köln, 1867. Három füzet.
41. Mintrop-Album. 10 Blatt Fotografien nach den Originalkartons des Theodor Mintrop, Akademieprofessors ... Nebst Biografie des Künstlers von K. M. Kertbeny. Düsseldorf, 1867.
42. Der Anraucher. Harmloses Genrebild in 1 Akt. Hannover, 1868.
43. Franz von Deák. Biografische Karakteristik des ungarischen Staatsmannes. Fünfte vermehrte Auflage. Leipzig, 1868. (Angolul, francziául, svédül, lengyelül is megjelent.)
44. Die Tschechische Frage. Separatabdruck aus der Neuen Hannoverschen Zeitung. Juni 1869. Berlin.
45. Spiegelbilder der Erinnerung. Erlebtes, Erschautes, Erdachts. aus den Papieren eines Fünfzigers. Von Verfasser der «Modernen Imperatoren». Eingeleitet und herausgegeben von Alfred Meissner. Leipzig, 1869. Két kötet.
46. Ungarns Staatsmänner, Parteiführer und Publizisten der nationalen und staatlichen Wiedergeburt, 1825–1870. Geschildert für deutsche Leser. Berlin, 1870.
47. Dr. Bethel Henry Strousberg. Biograpische Karakteristik. Von Ernst Korfai. Mit Porträt. U. ott, 1870.
48. Er Komme! Weltgeschichtsruf an Napoleon III. Geschrieben am 2. August 1870. U. ott.
49. Ungarische Stimmen über deutsche Siege. Erstes Heft. U. ott, 1870.
50. Paris als Festung und als unterirdische Mausefalle. U. ott, 1870. (Különnyomat a Salon- és Die Postból.)
51. Musset, A de. Die drei rosafarbigen Stufen. Aus dem Französ. Gedruckt als Handschrift. U. ott, 1870.
52. Jókai M., Novellen und Erzählungen. Aus dem Ungarischen. U. ott, 1861. Két füzet. (Sylvester-Hächte, Des Himmels Schleudersteine, Gezwungene Unterhaltung.)
53. Gedichte von Alfred Musset. Aus dem Französischen. U. ott, 1871.
54. Ungarn und Deutschland. Zwanglose Hefte zur Vermittelung richtigeren Verständnisses zwischen beiden Nationen. Erstes Heft. Leipzig, 1872. (M. Jókai, Die ungarische Linke als die wirkliche Reformpartei. Wenn die Opposition zur Majorität gelangt, K. Szathmáry, Über Kindergärten, Kertbeny, Die slowakischen Mäusefallenhändler in Deutschland.)
55. Grosse Leute, kleine Schwächen. Harmlose Erinnerungen aus der Geschichte, wie aus eigenen Erlebnissen. Berlin, 1871 (2. bőv. kiadás. U. ott, 1872. Svédül: Stockholm, 1871.)
56. Vater Jahn, Deutschlands Einigkeits-Apostel und Turnmeister. Erinnerungszeilen zur Enthüllung des Denkmals... U. ott, 1872.
57. Musset, Rapelle-toi. Gedenke mein. Original und Übersetzung. Gedruckt als Handschrift. U. ott, 1872.
58. Jókai, Maurus,Fünf Jahre des selbständigen ungarischen Ministeriums, 1867–1872. Humoristisch-politische Skizzen. Bremen, 1872.
59. Jókai M., Achtzehn humoristische Erzählungen. Aus dem Ungarischen. Von einem Landsmanne und Jugendfreunde des Dichters. Mit Porträt und biograf. Karakteristik. U. ott, 1872. Két kötet.
60. Jókai, Das blutige Brod. Berlin, 1872. (Braun-Wiesbaden Károly, Tokai und Jókai cz. művében.)
61. Abfertigungen. (An Robert Waldmüller und Adolf Strodtmann.) Berlin. 1873.
62. Jókai M., Die armen Reichen. Roman. Aus dem Ungarischen übersetzt von einem Landsmanne und Jugendfreunde des Dichters. U. ott, 1873. Három kötet. (Ebből a Roman-Magazin des Auslandes 23–30 füz.)
63. Jókai M., Tolhäuslerwirthschaft, Humor. Roman. Übers. von einem Landsmanne... U. ott, 1873. Két kötet. (Előbb a Berliner Tagblatt decz. 1872.)
64. Jókai M., Der Goldmensch. Deutsch herausg. von einem Landsmanne... U. ott 1873. Öt kötet. (Előbb a P. Lloydban 1872; azután ismét lenyomatva a Roman-Magazin des Auslandes 12–22. füzet. 1873.)
65. Jókai M., Die Narren der Liebe. Roman. Übersetzt von einem Landsmanne... Berlin, 1874. Három kötet.
66. Jókai M., Der neue Gutsherr. Humoristischer Roman. Übersetzt von einem Landsmanne... Leipzig. 1874. Két kötet. (Előbb a Berliner Postban 1872. Ujabb kiadása: Drezda, 1876.)
67. Dante in der ungarischen Literatur. Berlin, 1873.
68. Bibliografie der Werke publicirt von K. M. Kertbeny 1846–1874. U. ott, 1873.
69. Die Fürstenverrathe von Melchior Baron Balaschscha. Historische Tragikomödie in 5 Abtheilungen, gedichtes 1564. vom Anonymus des Buchdruckers und Unitarierpredigers Paul Karádi. Wörtlich übersetzt nach vorhandenem Exemplare, gedruckt 1569. von K. m. K. Leipzig, 1874. (Ism. Bud. Közlöny 222. sz.)
70. Jókai, Gebrochene Farbe. (Wie man grau wird. Roman. Leipzig. 1874. Négy kötet.)
71. Maurus Jókai's Reisebriefe von Pest nach Berlin. 18. Februar bis 4. März. 1874. Aus Jókai's Zeitschrift «Hon» übersetzt... Berlin, 1874. (Baráti körben terjesztve.)
72. Jókai, Kunterbunt. Novellen. Leipzig, 1875. Három kötet.
73. Datenblätter zu K. M. Kertbeny's Memoiren. Nach Diktaten, Briefen, Tagebüchern, als Handschrift für den Freundeskreis handschriftlich herausgegeben ... von Josef Fekete. Erstes Heft: 1824–1851. Beilagen zum ersten Hefte. 1. Familiengenealogie Beckert-Szalay-Halzl-Graf. 2. Bibliographischer Anhang Nro 3. Blumenlese aus Maurus Jókai's Briefen an K. M. Kertbeny 1870–1874. Marginalien des Herausgebers. Berlin, 1875. Genealogiai táblával. (Munkáiról a külföldön megjelent kritikák is felsorolvák.)
74. Onody Bertalan. Reise nach Chiva. A. d. Ungarischen. Bremen, 1876.
75. Ungarische Volkslieder. Originaltext u. Uebersetzung. 1–24. Nebst zwei Liedern nach Béranger und Musset. Bpest, 1876.
76. A magyar irodalom a világirodalomban. A magyar művek idegen nyelven, önállóan megjelent fordításainak könyvészeti kimutatása. Die ungarische Literatur in der Weltlitteratur. U. ott, 1876. (A magyar nemzeti és nemzetközi irodalom könyvészete 1441–1876. tizenkét szakfüzetben I. A fordítások magyarból más nyelvekre 419 munka czíme, a szerzők, fordítók és kiadók rövid életrajzával németül. Ism. P. Napló 142. sz. esti k., Népiskola 23. sz.)
77. Ungarische Volkslieder. Originale, sammt wörtlicher und metrischer Übersetzung. Deutsch von Karl Borromäus v. Benkő. Erste zwei Dutzende. Nebst zwei Gedichten aus dem Französischen. U. ott, 1877.
78. Memorial an Seine Exzellenz Herrn August von Trefort, königl. ungarischen Minister für Kultus und Unterricht. U. ott, 1878. (Kézirat gyanánt.)
79. Magyarország legrégibb drámairodalma, 1550–1575. U. ott, 1878. (Ism. Hon 142. szám.)
80. Verschiedene deutsche Nachdichtungen Alexander Petőfi's. Originale und deutsche Übersetzungen von Kertbeny, Opitz, Meltzl, Aigner, Neugebauer. Fest; u. französisch von F. Amiel. Beiträge zur Übersetzungsmethode. U. ott, 1878.
81. Észrevételek az írói törvényjavaslatnak a fordításokról szóló czikke ellen. U. ott, 1879. (Ism. Magyarország 61. sz., Bud. Szemle XIX.)
82. Nyilt levél a tisztelt Kisfaludy-Társasághoz. U. ott, 1879. (Kézirat gyanánt.)
83. Petőfi's Tod vor dreissig Jahren 1849. Jókai's Erinnerungen an Petőfi 1879. Hist.-liter. Daten und Enthüllungen, bibliographische Nachweise. Mit einem Plan der Schlacht von Schässburg. Leipzig, 1879. (Ism. Koszorú.)
84. Kardinal Martinuzzi, Ungarn's grösster Patriot seiner Zeit 1482–1551. Auf Grundlage der Forschung des weiland Dr. M. Horváth., Bpest, 1879.
85. Ungarns deutsche Bibliographie 1801–1860. Verzeichniss der in Ungarn und Ungarn betreffend im Auslande erschienenen deutschen Drucke. Im Auftrage des k. ung. Ministeriums für Cultus und Unterricht begonnen von Carl M. Kertbeny, fortgesetzt und mit einer wissenschaftlichen Uebersicht versehen von Géza Petrik. Erster Theil. Enthaltend die Literatur der Jahre 1801–1830. nebst wissenschaftl. Uebersicht zum ganzen Werke. U. ott, 1880. (Magyar czímmel és előszóval. Ism. Egyet. Philol. Közlöny és Ung. Revue 1888.)
86. Az újabbak 1840–1880. cz. kefelevonatban 8rét 49 lapon 309 magyar költő munkáinak czímét adta, rövid életrajzi adatokkal. (Gyűjteményemben.)
87. Magyar költő nők 1801–1880. (Szintén kefelenyomatban van meg gyűjteményemben, de csak két levele.)
Szerkesztette a Jahrbuch des deutschen Elementes in Ungarn. I. Jahrgangs 1. Hälfte. Pest, 1846. (Pyrker, Rumy, Schedius, Bakody Tivadar, Bayer J. a., Pulszky Ferencz sat. közreműködésével); Hangok a multból. A magyar nemzet nagy napjainak emlékéül. Kiadta két honfi. Lipcse, 1851. (Vasfival együtt. Anthologia 1848–1849. költeményekből; 2. kiadás. U. ott, 1862); Volksliederquellen in der deutschen Literatur. Bibliographischer Beitrag. Halle, 1852; Nemzeti Dalkönyvecske. Pest, 1856. (2. kiadás 1858., 3. k. 1861., 4. k. 1863. U. ott); Lieder aus der Fremde. In Beiträgen von F. Bodenstedt, Freiligrath, E. Geibel, M. Hartmann, K. M. Kertbeny, Hannover; 1857. Sammlung der vorzüglichsten Dichtungen, Prologe, Vorträge und Sprüche zur Schiller-Feier 1859. München, 1859. Hét füzetben; Etudes sur la litterature hongroise. Première livraison: La poesie hongroise au XIX. siècle. Par Saint-René Teillandier. Paris, 1863.
Levele Lisznyay Kálmánhoz: Genf. 1860. nov. 19. (M. Sajtó 285. sz.)
Kéziratai: levelezése, naplójegyzetei sat. a m. n. múzeumban. Hazai s külföldi írók és államférfiak Kertbenyhez írt levelei (250) Petőfi s Jókai fordításait és K. írói működését illetők; úgyszintén a magyar emigránsok (46) photographalbuma; ez és a levelek K. jegyzeteivel (életrajzi adatokkal sat.) ellátva gyűjteményemben.
M. Hirlap 1850. 309. sz.
Warzbach, Biogr. Lexikon I. 274. l.
Pesti Napló 1857. 274. sz.
Jelenkor. Encyclopaedia. Pest, 1858. 189. l.
Danielik, M. Irók II. 143. l.
Sürgöny 1866. 34. sz.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai VII. 1871–72. 265. l. (Jókai).
Egyetemes M. Encyclopaedia X. 1872. 132. l.
Fővárosi Lapok 1874. 221., 1882. 19., 21. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1875. 4. sz. arczk.
Kecskeméti Lapok 1878. 35. sz.
M. Könyv-Szemle 1877. 363., 1882. 117. l.
Képes Családi Lapok 1879. 264. sz. arczk.
Hon 1881. 16 I., 1882. 24., 26. sz.
1882: Vasárnapi Ujság 5. sz. arczk. P. Napló 24., Ellenőr 42., Függetlenség 24. 26., Pester Lloyd 54., Bécsi M. Ujság 5. sz., M. Polgár 23., Corvina 3., 4., Pesti Hirlap 21., 24., 26. (Ágai) 26., Egyetértés 24., 26., Budapesti Hirlap 25. (Toldy László), 27., M. Tisztviselő 7., Koszorú VII. (Szana T.)
M. Könyvészet 1887.
Petrik Bibliogr.
Ágai, Por és hamu. Bpest, 1892.
