Kézai Simon
Kézai Simon
mester, a XIII. század egyik legkiválóbb magyar krónikása, Szabó Károly szerint a bihari Kézáról, Pauler Gyula szerint Duna-Kesziről vette nevét. A munkája latinságában feltünő számos eredeti magyar kifejezés és a magyar nyelvre, mint a mi nyelvünkre való hivatkozás kétségtelenné teszi magyar származását. Mester és udvari pap lett és mint ilyen 1282–83 táján írta krónikáját, melyet IV. László királynak ajánlott. Művét, saját vallomása szerint, olasz, franczia és német krónikákból szedegette össze, de ezeknél sokkal szabadabban használta a már forgalomban levő magyar krónikákat. Az első könyvben a hunnoknak Attila haláláig és birodalmuk felbomlásáig, a másodikban pedig a magyaroknak bejövetelöktől 1280-ig terjedő történetével foglalkozik és mint mondja, a valóságot akarta követni. Függelékül külön értekezik a jövevény németekről, az udvarnokokról, várnépekről, várjobbágyakról, cselédekről, szabadosokról és rabszolgákról. Hevesen megtámadja Orosiust, a magyarok eredetéről költött meséje miatt, ő pedig Scythia leírásában a XIII. századbeli utazók elbeszéléseit is használta. Kétségkívül forgathatta a királyi levéltárat, mert IV. László őt mint homo regiust 1283. okt. 19. a maga jegyzőjének nevezi; használt névtelen magyar krónikákat is, melyekről Liber cronicarum czím alatt emlékezik. Élete egyéb körülményei ismeretlenek.
Munkája: M. Simonis Keza, Chronicon Hungaricum, quod ex codice membranaceo nvnc primum et ad fidem apographi Vindobonensis et Bvdensis Chronici sparsis qvibusdam notis ac variantibus lectionibvs excitat Alexius Horányi. Viennae. (Az előszó Pesten 178l. nov. 30. kelt; ezen hibás kiadát Horányi javítva kiadta Pesten, melynek előszava 1782. júl. 17. kelt; a czímlapon nincsen évszám és történetíróink Toldy után hibásan állítják a két kiadást 1782-ben megjelentnek. 3. k. Podhradszky Józseftől. U. ott, 1833., 4. k. Endlicher István László Monumentáiban. St.-Gallen, 1849., 5. k. M. Florianus, Mátyás Flórián, Historiae Hungaricae Fontes Domestici Pars I. Vol II. Chronica Hungarorum II. Magistri Simonis de Keza, Gesta Hungarorum. Quinque-Ecclesiis, 1883. 52–99. l. Magyarul Szabó Károlytól. Pest, 1862. Ism. Szépirodalmi Figyelő 1861–62. II. 3. sz.)
Bod, M. Athenas 141. l.
Horányi, Memoria II. 347. l.
Sokféle 1808. X. 132. l.
Unterhaltungsblatt 1815. 55. sz.
Kölesy és Melczer, M. Plutarkus II. 31. l.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom Története. Pest, 1852. 82., 84. l.
M. Akadémiai Értesítő 1855. 78. l.
M. Történeti Tár X. 1861. 238. l. (Podhradszky József.)
Egyetemes M. Encyclopaedia X. 133.
Fejérpataky László, Irodalmunk az Árpádok korában. Bpest, 1878. 83–94. l.
Marczali Henrik, A magyar történet kutfői az Árpádok korában. Bpest, 1880.
M. Könyv-Szemle 1884. 191. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Beöthy Zsolt, M. Nemzeti Irodalom Történeti Ismertetése I. és Képes Irodalomtörténete. (Erdélyi Pál, Sebestyén Gyula, Marczali Henrik).
Losonczi, Ludovicus, De Simonis de Keza Chronicorum latinitate. Dissertatio inaug. philologica. Késmarkini, 1892.
