Kovács Gyula (ecsedi),
Kovács Gyula (ecsedi),
szinész, a Petőfi-társaság tagja, K. Mihály nagydobosi ev. ref. lelkész (ki lábatlani esztergommegyei származású volt) és Kereszturi Julianna (gebei ev. ref. lelkész leánya) fia, szül. 1839. febr. 14. Gebén (Szatmárm.), nagyatyja lelkészi lakában; első nevelését a szülői háznál magán-tanítóktól nyerte; 1851-ben atyja a Szatmár melletti Dobra papja lett és ekkor K. a szatmári ref. algymnasiumba került, hol a III. osztályba vették föl és Kovács István tanárnál lakott. Itt látott először műkedvelői szini előadást. 1852 őszén atyja a debreczeni kollegiumba vitte a IV. osztályba s itt járta többi (V–VII.) osztályait is mint kitünő tanuló. Itt volt először szinházban; ekkor vendégszerepelt ott Egressy Gábor (ki neje révén k.-nak rokona is volt); a látott előadások oly mély hatással voltak rá, hogy elhatározta a szinészi pályára lépését. Bucsút vett a szülei háztól és Láng Bódi társulatához állott be, hol 1856. aug. 17. eljátszotta első szerepét a Pál-fordulásában. De nem volt maradása Debreczenben; már egy hónap mulva Fejér Károly társulatával bejárta Máté-Szalkát, Ungvárt, Munkácsot, Beregszászt és egyéb vidéki városokat, mindenütt nyomorral és éhséggel küzdve. 1857-ben Aradra ment Budai társulatához, hol már elismeréssel játszott. Innét Latabár társulatához került, kinél mint népszinműénekes szerepelt. 1860-ban megismerkedett költő névrokonával miskolczi K. Gyulával és megbarátkozott vele; midőn ennek költeményei megjelentek (1862), megkülönböztetésül fölvette az ecsedi előnevet, mivel szülei ekkor már Ecseden laktak, és használta neve előtt az E. betüt. 1862. Szerdahelyi Kálmán és Felekiné közbenjárására fölvették a pesti nemzeti szinházhoz mint drámai segédszinészt és itt úgy a közönség mint a kritika elismeréssel fogadta. De 1865-ben innét is eltávozott és Kolozsvárra ment. 1866. ápr. 25. nőül vette Pataky Rózsa szinésznőt. 1869-ben a kolozsvári szintársulattal Kolozsvárt, Nagyvárdon, Aradon, majd ismét Kolozsvárt játszott. Ez évben ápr. szerződött a pesti nemzeti szinházhoz, de csak egy évig maradt itt, mert mint elsőrendű szinészt harmadrendű fizetéssel alkalmazták. 1870. ápr. Kolozsvárra ment, hol 1872-ben az ottani szinház művezetőjévé nevezték ki. Különösen Shakespere-alakításai országos hirüvé tették nevét és töb város meghívta vendégszereplésre. Ezen körútja alkalmával, 1874. nov. 9. Budapesten is szerepelt Othello szerepében, mely nagy hatást és feltünést keltett. 1878-ban ismét a nemzeti szinházhoz kerűlt, hol most az első helyet töltötte be. Szigligeti halálával azonban legjobb pártfogóját vesztette el benne s igy nem volt ott maradása; nem méltányolták tehetségét és becsvágyával is visszaéltek gyakran. Mindez okok arra birták, hogy 1881-ben Kolozsvárra ment; ott ülte meg 1885-ben szinészi pályájának ezüst jubileumát. Legkiválóbb szerepei: Bánk bán, Maróth bán, Telegdi, Béldi Pál, Dózsa György, Ádám, Maximus (Kegyencz), Bankár, Othello, Hamlet. Machbet, III. Richard, Lear, Coriolán, Shylock, Antonius, Faust, Egmont, Tell Vilmos, Vasgyáros; de jeles még Don Caesarban. Közönyt közönyben, Huszárcsinben és több más szinműben. A Petőfi társaság 1876-ban tagjává választotta; az erdélyi irodalmi társaságnak is tagja. A szigorú apa, miután fia szinészszé lett, tudni sem akart felőle s évekig levelet sem vett tőle kezébe s csak akkor békült ki némileg vele, mikor Pestre szerződtették; levelet pedig csak 1883-ban írt neki, mikor fiát az első tragikusok közt ünnepelték és sepsi-szent-györgyi vendégszereplése alkalmából tisztelői arany serleget ajándékoztak neki, melyet a hálás fiú atyjának küldött az Ur asztalára. Ez ajándék a 73 éves ősz lelkészt mélyen meghatotta, mert mély vallásos érzületet látott fiának ezen tettében. K. Ecseden lakó szüleit meglátogatta (1865 és 1878-ban), miglen 1887-ben atyja temetésén jelent meg. 1896. ápr. 30. ülte meg szinészségének 40 éves jubileumát Kolozsvárt, 1897. jan. 21. ugyanazt Debreczenben. Tagja a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond-, a nagyváradi Szigligeti-társaságnak és a debreczeni Csokonai-körnek.
Költeményeket elbeszéléseket, rajzokat írt a Hölgyfutárba (1862–64), a Divatcsarnokba (1863.), a Császárfürdői Albumba (1863), a Vasárnapi Ujságba (1867.), az Otthonba (1874–75. költ.); a Győry Vilmos szerk. Koszorúba (Bpest, 1875.); a Petőfi Társaság Lapjába (1877. Anyám levele, 1878. költ. és elb.), a Koszorúba (1880. Hajnal uram), a Képes Családi Lapokba (1880), a M. Polgárba (1882. 297., 298. sz. emlékezés Balla Zoltánra, 1885. 116. sz. Albisi László végnapjai, 1886. 285. sz. Czakó Zsigmond és Leonája); a Szinészeti Közlönybe (1884. 43. sz. Egy kis visszaemlékezés Csepreghy Ferenczre); a kolozsvári Ellenzékbe (1887. 277., 278. sz. Vörösmarty halálhíre a debreczeni kollegiumban 1855. nov. 21., 1888. 300. sz. Petőfi Sándor két levele: Szatmár, júl. 31. és aug. 7. 1847., 1889. 134. sz. Miért is kellett nekem szinészszé lennem? 1894. 266. sz. Debreczeni visszaemlékezés és az én E. betűm), a kolozsvári Magyarországba (1890. 60. sz. Norton Caroline, Barátnők voltunk cz. költ. ford.); az Ország-Világba (1891. 51. sz., 1896. Emlékezés Csiky Gergelyre, Gyulai Ferecz szobra fölavatásánál, A mi ezer évünk, óda, 1897-ben 16-ik szám, hogy ismerkedtem meg Csepreghy Ferencczczel), az Erdélyi Hiradóba (1891-ben Poe Edgar, Az alvó cz. költem. ford.); az Erdélyi írók és művészek Almanachjába (1892. költ.), a Nagyváradba (1889, 192., 193. sz. Mikor, hol és mikép játszottam Bánkot először); a M. Szellemi életbe (Bpest, 1892 «Képzelték csak, nem hallották, mégis roppant meghatották»); a Budapesti Hirlapba (1895. 100. sz. Eressy Gábor halála); a Kolozsvárba (1896. 266. sz. A képzelt beteg); a nagyváradi Szabadságba (1896. 219. sz. Lókupecz, mint műmecenás) és a Vidéki költők Albumába (Kassa, 1896. költ.); nagyobb tanulmányokat írt a Nemzeti Ujságba, Fővárosi Lapokba s a Pesti Naplóba (Tell Vilmos, Julius Caesar, Mizantrop, Világ ura sat.); költeményei vannak még más vidéki lapokban, úgymint a Beregben, a Hajdu-Böszörmény és Vidékében, a Szalonta és Vidékében, a Szamosban, Szatmármegyei Közlönyben sat.; ezeken kívül szini kritikákat írt a kolozsvári hirlapokba. 1862. nov. 11. a kolozsvári magyar szinészet száz vées jubileumán szavalta el ez alkalomra írt és nagy hatást tett ódáját. 1898. aug. 26. adta elő Prologját a nagyváradi első magyar szini előadás évfordulója emlékünnepélyén (mely a nagyváradi lapokban jelent meg.)
Munkái:
1. Kovács Gyula költeményei. Kiadta Szépfaludy Ö. Ferencz. Pest, 1869-ben.
2. Don Carlos. Drámai költemény 5 felvonásban. Irta Schiller Frigyes, ford... Budapest, 1881. (Magyar Könyvesház 91–96. Ism. Magyarország 56–59. sz., Ellenőr 116. sz., Hon 59. sz., Egyetértés 59. sz., Beőthy Zsolt, Szinműirók 277. l.)
3. E. Kovács Gyula költeményei.. U. ott, 1892. (Ism. Főv. Lapok 132., Budap. Hirlap 146., Erdélyi Hiradó 121., M. Salon XXVII., Vasárn. Ujság 22. cz., Budapesti Szemle 1893. LXXVI.)
4. Mátyás király. Drámai prolog. Két képben. A kolozsvári Mátyás-szobor alapköve letételének ünnepi elődásául írta és amagyar ifjúságnak ajánlja... Előadatott a kolozsvári nemzeti szinházban 1896. szeptember 30. és okt. 1. Kolozsvár, 1896.
5. Emlékezzünk régiekről. Alkalmi költemény. A debreczeni első magyar nyelvű szini előadás századik évfordulója emlékünnepélyére. A Csokonia-kör megbizásából írta és a körnek nagytermében tartott díszülésén előadta... Debreczenben, 1898. nov. 27. Ugyanott, 1898-ban.
6. Emlékek. Élmények. I. kötet, Ugyanott, 1888-ban.
Kéziratban van: Bocskay István cz. eredeti drámája (1892) és Petőfi ébredése cz. kis dramolett, melyeket elő is adtak Kolozsvárt és lefordította Schiller Stuart Máriáját (1887). Több szinművet alkalmazott a magyar szinre; így Vörösmarty Vérnászát, Madách, Csák végnapjait, Mózesét és a Férfi és nő tragédiáját; szinre hozta Goethe Faustjának első részét; ő pendítette meg az Ember tragédiája szinrehozatalának eszméjét; lefordította még de l'Epée A süketnéma cz. szinművét és Bouilly, Abbé cz. szinművét Esterházy Sándorral, melyet a budai szinkörben 1889. július 5. adtak elő.
Győry Vilmos, Koszorú. Bpest, 1875.
Képes Hetilap 1878. 20. sz. arczk.
Figyelő V. 1878., VI. 1879.
Fővárosi Lapok 1879. 247. szám.
Greguss Ágost, Shakspere pályája, Bpet, 1880.
Beőthy Zsolt, Szíműírók és Szinészek. Bpest, 1882. 96. l.
Képes Családi Lapok 1883–84. 16. sz.
Petrik Könyvészete.
Ferenczi Zoltán. E. Kovács Gyula életrajza, Kolozsvár, 1885.
Élet és Irodalom 1885. 85. l. (Csernátony Gyula).
Athenaeum Nagy Képes Naptára 1886.
Ellenzék 1885. márcz. 18. (Jubileuma), 1886. 2. sz. (K. mint III. Richard), 1897. 155. sz. (Janovics Jenő).
Kiszlingstein Könyvészete.
Ország-Világ 1891. 51. sz. arczk. és névaláírása.
M. Könyvészet 1892.
Eszterházy Sándor, Bölcselkedések. Bpest, 1892.
Pallas Nagy Lexikona X. 843. l. (Négyesy László).
Kőrösi László, E. Kovács Gyula. Bpest, 1896. arczk. és költ. hasonmásával. (Korrajzok XVIII., XIX.)
Nagyvárad 1896. 208. sz.
Debreczen 1897. 16. sz.
Budapesti Hirlap 1897. 12. sz.
Ferenczi Zoltán, A kolozsvári szinészet és szinház története. Kolozsvár, 1897.
A Petőfi-társaság üdvözlő levele E. Kovács Gyulához. Bpest, 1896. ápr. 29. 40 éves szinészi jubileuma alkalmából. Kolozsvár, 1898.
Kolozsvári Lapok 1899. 2. sz. arczk. (Janovics Jenő).
K.-hoz írt üdvözlő versek. Kolozsvár, 1870. decz. 3., 1871. nov. 25., 1877. decz. 1., 1877. ápr. 8. és 9.
