Kruesz (János) Krizosztom,
Kruesz (János) Krizosztom,
bölcseleti doktor, valóságos belső titkos tanácsos, sz. Benedekrendi főapát és a m. tudom. akadémia tiszteleti tagja, szül. 1819. jan. 21. Völgyfalván (Zilingthal, Sopronm.) és a keresztségben János nevet nyert. Szülei földmívesek voltak és atyja némi kereskedést is űzött; e végett sokat utazott és családja körében időszakonként csak kevés napot tölthetett; azért K. legelső nevelését anyja vezette, ki a gyermek vallásosságának s erkölcsösségnek fejlesztésére nagy gondot fordított. 1829-ben Győrbe vitték szülei a főgymnasium I. osztályába, hol Kupeczky Alfonz tanár hatott reá leginkább. A VI. osztály befejezése után Pannonhalmán 1835. szept. 16. szent-benedekrendi szerzeesnek öltözött be és Krizosztom nevet nyert. Gátser Leo perjel felügyelete alatt töltötte a próbaévet. Hogy magát az önmegtagadáshoz szoktassa, sokszor megvonta magától a nem tiltott élvezeteket is; virrasztott, bőjtölt, a szeszes italoktól egyáltalában tartózkodott és mindenkor nagyon mértékletesen táplálkozott. Teljes életében gyenge egészségű volt és betegség gyakran gyötörte. A próbaév után Győrbe küldték, hogy ott a rend intézetében a philosophiai tanfolyamot hallgassa; a bölcselet III. folyamára Bakonybélbe tétetett át, hol Guzmics Izidor apát főnöksége alatt a latin, görög és magyar irodalmat, a nevelés-, szépészet- és oklevéltant tanulmányozta; az iskolai év végén a győri tankerület főigazgatósága előtt tanári vizsgálatot tett és a főgymnasium hat osztályának tanítására képesítő oklevelet nyert. Bakonybélbe küldetett a hittudománynak négy évi tanfolyamára; mellékesen a bölcselet-, az egyetemes- és magyar történelem-, a mennyiség- és természettannal foglalkozván, ezekből már az első év folyamán a pesti egyetemen szigorlatot tett és bölcseletdoktori oklevelet nyert. A hittudományi tanfolyam utóbbi három évében szabad idejét a természeti tudományok tanulmányozására fordította. 1843. júl. 26. áldozópappá szenteltetett fel és legott a pozsonyi főgymnasiumba küldetett, hol két évig az 1. és 2. nyelvészeti osztályban tanárkodott. 1845-ben Győrre helyeztetett át a szerzet papnövendékeinek intézetébe. 1848-ban a pozsonyi akadémiában a természettan rendes tanára lett. A magyar honvédsereg Pozsonyból kivonulván, a város magyarellenes lakosai az ottani tanintézetekből ki akarták szorítani, mert K. mint a tanári kar tanácskozásainak jegyzője a felsőbb tanhatósághoz beterjesztett feliratokban a nemzeti ügyet helyes és velős érvekkel védelmezte. 1850-ben a szent-benedekrendiek Pozsonyból elmozdíttatván, az ottani összes tanintézetekben a német nyelv lett a kötelezett előadási nyelv. K. Pannonhalmára költözött át, hol ismét a szerzet VII. és VIII. osztályú növendékeinek tanintézetében, mely 1848-ban Győrből Pannonhalmára helyeztetett át, a természettani tanszéket foglalta el. Innét 1861-ben a pozsonyi főgymnasium igazgatója lett. 1865. szept. 5. a szerzet pannonhalmi főapáttá jelölte ki s a felség nov. 3. nevezte ki; 1866. jún. 10-én foglalta el székét. K. különösen a rend birtokain a nemzeti gazdaságra nagy gondot fordított, megjavította a gazdatisztek és cselédség évi járandóságát, faiskolákat állíttatott, és a tiszta bevételek évről évre kedvezőbb arányban szaporodtak. Pannonhalmán tanárképezdét szervezett; a pannonhalmi székesegyházat ujjáteremtette. Mint a főrendiház tagja több beszédet tartott, így különösen azon beszéde, mellyel 1883-ban a középiskolai törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az érettségi vizsgálatok eltörlését hangsúlyozta, figyelmet keltett. A m. orvosok és természetvizsgálók XVII. Győrött tartott nagygyűlésének 1874-ben elnöke volt. A m. tudom. akadémia 1878. jún. 4. tiszteleti tagjának választotta (ez év decz. 22. az akadémiának 5000 frtot adományozott); a budapesti egyetem tanári kara tiszeletbeli theologiai doktornak nevezte ki; a magyarországi műemlékek fenntartására kiküldött bizottság a kültagok sorába fogadta be; a király szent István rendének lovagkeresztjével (1869) és, a mivel a pannonhalmi főapátok sorában mindeddig senki sem dicsekedhetett, valóságos belső titkos tanácsosi ranggal (1881) tisztelte meg. Meghalt 1885. jan. 11. Sopronban és Pannonhalmán temettetett el. A m. tudom. akadémiában 1886. jan. 25. Hollósy Jusztinián mondott fölötte emlékbeszédet.
Életrajzokat írt az Ifjusági Plutarchba (kiadták a pápai kath. gymn. tanárai 1858. I. Albertus Magnus, II. Bacon Roger, III. 1859. Kopernik Miklós, IV. Brahe Tycho, 1859–60. I. Hell Miksa, II. Kepler János); czikkeket, könyvismertetéseket és birálatokat, egyházi és politikai beszédeket írt a Tanodai Lapok, M. Állam, Religio (1861. II. Márkfi Sámuel, pesti egyetemi tanár), Családi Olvasmányok, Győri Közlöny, Pázmány Füzetek (1859. II. IV.), Katholikus Lelkipásztor és egyéb időszaki folyóiratokba; záró beszéde a m. orvosok és természetviszgálók XVII. nagygyűlésén 1874. aug. 29. (Munkálatok Bpest, 1875. 150. I.); programmértekezései az esztergomi r. k. gymnasium Programmjában (1856–57. Versuch einer Darstellung der Lehre vom Diamagnetismus), a pozsonyi kir. főgymnasium Értesítőjében (1864. A tűzkövekről, Meteorsteine) Pannonhalma (Archeol. Értesítő 1871.) Győrmegye éghajlata és földdelejessége (Győrmegye és városa egyetemes leirása. Bpest, 1874.); az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkái:
1. Természettan felgymnasiumok és főreáltanodák számára. Subič S. után ford. Pest, 1862. Két rész. (Kühn Rajmunddal együtt. 2. jav. és bőv. kiadás 309 fametszettel. U. ott, 1865.)
2. Vegytani adatok, pótlékul Subič természettanához. U. ott, 1862. (2. kiadás. U. ott, 1864.)
3. A szervetlen és szerves vegytan rövid vázlata. a felgymnasiumi ifjuság számára. U. ott, 1865. (Az előbbeni munka 3. kiadása. 4. kiadás. U. ott, 1869.)
4. A rendtársakhoz. (Székfoglaló.) U. ott, 1865.
5. Encyclica quadrages pro anno 1866. U. ott.
6. A nagyböjt alkalmából. (Encyclica.) U. ott, 1866–67. és Komárom, 1872. (U. ez latinul. U. ott.)
7. A pannonhalmi főapát körlevele az elemi népiskolák ügyében Komárom, 1869. (Latinul is.)
8. Rómának az olaszok által történt kiostromoltatása alkalmából. U. ott, 1871. (Encyclica. Latinul is. U. ott.)
9. A vegytan alapvonalai. A főgymnasiumi ifjuság használatára. K. után átdolgozta s az ujabb elméletek alapjára fektette Fehér Ipoly. Pest, 1872. (2. kiadás. 1875. 3. k. 1879. U. ott.)
10. Elnöki beszéde, melylyel a magyar orvosok és természetvizsgálók XVII. nagygyűlését megnyitotta. Győr, 1874.
11. Az egyházi bucsú kihirdetése alkalmából, Komárom, 1875. (Encyclica. Latinul is. U. ott.)
12. Emléklapok, melyeket a pannonhalmi szent Benedekrend a főmonostori székesegyháznak főmagasságu Simor János bibornok ... által 1876. aug. 27. történt negyedik fölszenteltetése alkalmából a jelen és az utókornak nyujt. Kiadja a pannonhalmi főapátság. Bécs, 1876. XV. chromolith. táblával.
13. Főpásztori szózat a keresztény hivekhez. Komárom, 1877.
14. A jelenkor bajairól. Győr, 1879. (Encyclica. Latinul is. U. ott.)
Kéziratban: önéletrajza, melyen halálát megelőzőleg két hónapig dolgozott.
Arczképei: kőnyomat Elischertől 4-rét és nyomt. Schilling Bécsben (Vereby Soma, Honpolgárok Könyve VII. 1872); fénynyomat Hollósy Jusztinian Emlékbeszédéhez csatolva.
Magyarország és a Nagyvilág 1865. 14. sz. arczk.
Pozsonyi kir. kath. gymnasium Értesítője 1867.
Vereby Soma, Honpolgárok Könyve. Pest, 1872. arczk.
Vasárnapi Ujság 1874. 34. sz. arczk., 1885. 3. sz. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
Akadémiai Értesítő 1878. 110., 117., 160. lap.
Pesti Hirlap heti melléklete 1880. 19. sz. arczk.
Scriptores Ordinis S. Benedikti. Vindobonae, 1881. 260. l.
Esztergomi Közlöny 1881. 12. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr. III. 112. l.
Ortvay Tivadar, Száz és egy hazai főiskola életéből. Bpest, 1884. 168. l. (Neve Karsaynak is iratik).
1885. Ország-Világ 15. sz. arczk., Győri Hiradó 3. sz. arczk., Egyetértés 12., 15. sz., M. Állam 13. sz., Nemzet 12. sz., P. Napló 12. sz., Századok 189. lap, Országos Tanáregylet Közlönye XVIII. 382. l.
Uj M. Sion 67. l.
M. Jusztinián, Emlékbeszéd Kruesz Krizosztom felett. Bpest, 1886. (Emlékbeszédek III. 10.)
István bácsi Naptára 1886. arczk. és gyászjelentés.
