Labos János,
Labos János,
theologiai doktor és bölcseleti mester, Jézus-társasági áldozópap, nemes származású, szül. 1735. jan. 25. Magyar-Óvárott (Mosonm.). Budán tanult és a bölcseleti osztályból Bécsbe ment, hol 1745. okt. 14. a jezsuitarendbe lépett. A novitiatus elvégzése után 1748. Pécsett a rudimentát tanította, 1749. a principiát Sopronan; 1750–52-ig a bécsi collegiumban logikát, physikát és methaphysikát hallgatott; 1753. Budán a grammatikát, 1754. a költészetet tanította; 1755–58. Kassán a theologiát hallgatta; 1757. pappá szenteltetett fel; 1759. Nagyszombatban a kir. convictus igazgatója lett. 1760-ban Egerben a harmadik vizsgát tette; 1761-ben Komáromban ünnepi magyar hitszónok, 1762–67. a bécsi cs. királyi Theresianumban kormányzó s a magyar nyelv tanára lett. 1763-ban ünnepélyes fogadalmat tett. 1767. Nagyszombatban a bölcselet, 1768. a természettan, 1769. az egyháztörténet, 1770. a canonjog, 1771–1772. az erkölcsi hittan és 1773. Budán a theologia tanára volt. A jezsuitarend eltöröltetése (1773.) után Bécsben élt és a dohánynak új elkészítése módját találta fel, a melylyel nagy kereskedést űzött a külfölddel. Meghalt 1799. szept. 9. Bécsben.
Munkái:
1. Divus Ivo in Academia Societatis Jesu ... 1770. Mense Julio die 8. Tyrnaviae.
2. Assertiones ex universo jure canonico ... Viennae, 1770.
3. Abhandlung von der Pflegung des ungarischen Tabackes, worin zugleich gezeiget wird, dass aus dem gut gepflogenen ungarischen Tabacke, ein nicht nur dem spanischen ganz ähnlicher, sondern ein viel gesünderer, auch fast alle übrigen Gattungen des Tabackes, die in Europa besonders berühmt sind, nach dem vollen Umfange ihrer Eigenschaften, eben so gemacht werden können: vor andern aber aus jenem, welcher aus der Majorat Herrschaft ... des Grafen Michael Nádasd zu Ober Limbach erzeuget und fleissig gepflogen wird. Wien, 1789. (Latinul: U. ott, 1789.)
Ladvocat Historiai Dictionariuma. Magyar nyelven kibocsátotta Mindszenti Sámuel. Pozsony, 1809. VIII. 30. l.
Stoeger, Scriptores 200. l.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Bibliogr.
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. IV. 1339.
