Lakatos Sámuel,
Lakatos Sámuel,
ev. ref. collegiumi tanár, szül. 1843. júl. 4. Selyében (Maros-Tordam.) földmíves székely szülőktől; az 1856–57. iskolai évet Makfalván a báró Wesselényi Miklós által alapított nemzeti iskolában töltötte; 1858. szept.-től a marosvásárhelyi ev. ref. collegiumban tanult. A VI. gymnasiumi osztály végzése után 1864. július 6. az akkor szokásos szigorlat alapján subscribált és felvétetett a diákok sorába. 1866-ban érettségi vizsgát tett és ugyanott két évig jogi tudományokat hallgatott az akkor felállított jogakadémián. 1869–70-ben theologiai tanfolyamot végzett Nagy-Enyeden; 1871-ben ugyanott szigorlatot tett és szeptembertől 1873. febr. 10-ig a marosvásárhelyi ev. ref. collegiumnál működött mint osztály-tanító; ez idő alatt collegiumi contra-seniori hivatalt is viselt és az öt gymnasiumi osztály önképzőkörének vezetője volt. 1873. márcz. 31-től 1875. május végeig az utrechti egyetemen hallgatott theologiai, philosophiai és classika-literaturai előadásokat. 1875-ben hazatérve, ismét a marosvásárhelyi, ev. ref. collegiumnál egy évig mint osztály-tanító, azután 1885 májusáig mint segéd, azóta mint rendes tanár van alkalmazva. 1882. máj. 25. tanári képesítést szezett a kolozsvári egyetemen. 1877 óta vezetője a collegium ifjusági önképzőkörének; 1877–86-ig alelnöke, 1887-től 1897-ig elnöke volt a maros-torda-megyei általános tanító-testületnek; a Kemény Zsigmond-társaságnak 1881-től megszüntéig másod titkára volt és 1890 óta igazgatója a collegiumi elemi iskolának.
Czikkei az Erdélyben (1874. Éva, a rabnő, beszély angolból Charles B. Phipps után, Rajnai álnévvel), az Erdélyi Prot. Közlönyben (1875. A katholikus egyház Hollandban, a Gids után, A reformatio tana, a Saturday Review után ford., 1887. Egy lényeges hiány latin nyelvtanainkban), az Erdélyi Hiradóban (1878. 45. A magyar helyesirásról, 149., 150. sz. A nyelv használatáról), az Erdélyi Figyelőben (1880. A padláson és Harmen apó meséje, rajzok Cremer J. J. után hollandból, 1884. Martonosi Gyujtó Sándor, egy székely dalnok mint szabadságharczos), a Koszorúban (1882. Bajza mint lyrikus), a Maros-Vidékében (1882–1883. czikkek Auditor álnévvel), a M. Nyelvőrben (1884. Még egyszer a «Fordul elő»), a marosvásárhelyi collegium Értesítőjében (1886. A nyelvtanítás és nyelvtanulás a gymnasiumban, ism. az Egyet. Philol. Kölöny 1887.), a M. Philosophiai Szemlében (1885. Az aesthetikai érzék mint ismeretünk egyik forrása, Opzoomer Z. W. után), a maros-tordamegyei ált. tanítótestület Évkönyvében (1886. A magyar helyesirásról, II. 1892. A nyelvjárások és az irodalmi nyelv, III: 1896. Az állam és a nevelés), a Petőfi Muzeumban (1889. Petőfi a hollandoknál), a Marosvásárhelyi Füzetekben (1896. Bolyai Farkas színművei.)
Munkái:
1. Ötven év a marosvásárhelyi casino életéből (1833–1883). Marosvásárhely, 1886.
2. A székelyföld és Jókai. U. ott, 1893.
Szerkesztette: A maros-tordamegyei tanítótestület Évkönyveit 1886–96-ig I–III. kötetét Marosvásárhelyt.
M. Könyvészet 1887.
Koncz József, A marosvásárhelyi evang. reform. kollegium története, Marosvásárhely, 1896. 487. l.
Vaday József, M. tanférfiak és tanitónők ezredéves Albuma. B.-Csaba, 1896. fénynyom. arczk. és önéletrajzi adatok.
