Láng Márton,
Láng Márton,
r. kath. esperes-plébános, szül. 1837. nov. 30. Pesten; ugyanitt végezte a gymnasiumot és a kalocsai érseki megyében a növendékpapok közé lépett; a theologiát 1854–61-ig a pesti központi papnevelőben hallgatta. 1861. júl. 31. miséspappá szenteltetett fel; segédlelkész volt Madarason, 1870-ben hitoktató a zentai elemi iskolában, 1875-től segédlelkész Kalocsán s Zentán; 1880. Csataalján (Bács-Bodrogm.) lett plébános, 1881. kerületi jegyző. 1882. alesperes, 1890-ben kiérdemült pap és 1891-ben nugalomba vonult Bajára.
A Kath. Lelkipásztorba (1867) írt egyházi beszédeket; írt még a M. Koronába, a Népiskolai Tanügybe, a Bácskába és a Zentai Közlönybe.
Fasciculi Ecclesiastici 1868. 55. l.
M. Sion 1888. 304. l.
Schematismus Colocensis et Bacsiensis 1895.
