Lányi Ernő,
Lányi Ernő,
az egri székesegyház karnagya, szül. 1861. júl. 14. Pesten; zenei tehetségét anyjától örökölte, a ki első zongoraoktatója is volt; ifjabb éveit Németországban töltötte, a müncheni conservatoriumon Wüllner és Rheinberger voltak tanárai. 17 éves korától szinházi karnagy volt. Miskolczon, Kolozsvárt sat. működött és néhány évi foglalkozás után mint országszerte ismert dalszerző lépett a budapesti országos zeneakadémia növendékei közé, hogy oklevelet szerezzen. Egy évig a m. kir. operaháznál correpetitor volt; 1892 óta az egri székesegyház karnagya. 1884-ben Langsfeld családi nevét Lányira változtatta.
Zeneműveivel pályadíjat nert az Apolló zeneműfolyóirat szerkesztőségétől (Sohajtás, férfikar), soproni irodalmi körtől (férfikar), a szabadkai dalegyesülettől (Piros rózsa, férfikar), három első díjat egyszeríre a debreczeni dalegyesülettől (Népdal-egyvelegek, férfikarra), dicséretet nyert egy stuttgarti pályázaton (600 pályaművel szemben). A nép közt széltében elterjedt dalai közt a legkiválóbbak: Ne sirj, ne sirj Kossuth Lajos; Volt nekem egy szép kedvesem; Hej more, more; Elmennék én,de nem tudom hová, hová; Kedves babám, mért vagy olyan szomoru; Ez a világ a milyen nagy (férfikar, zenekari kisérettel); Ave Maria, soprani hangra, zenekar és obligát gordonka kiséretével; Egy gondolat bánt engemet, férfikar, és számos népies dala énekre és zongorára, Fülemüle toborzó, Bácskai lakodalom sat. zongorára; az országos zeneakadémia kiadta két karénekét: Adoramus Te és Népdal-egyvelet (a capella); legujabban Hevesvármegyei nefelejtsek cz. dalcyklus jelent meg, melyből az Ország-VIlág (1897) Kapácsy Dezső Enyhül a lég cz. költeményére írt zenéjét közli. Külföldön megjelent zeneművei: Aus der Einsamkeit (6 zongora-darab); Ave Maria (vegyes-kar); Charakterstücke (2 füzet zongorára), mind Lipcsében.
Czikke az Ellenőrben (1884. 118. sz. emlékeimből: Geibel Emanuelnél.)
Munkája: Cantate. Ima- és énekgyűjtemény. A kath. tanulóifjuság számára. Eger, 1898. (Greksa Kázmérral.)
Zenelap1892. 16. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XI. 246. l. (Kereszty István.)
Ország-Világ 1897. 4. sz. arczk.
M. Könyvészet 1898.
Budapesti Hirlap 1899. 62. sz.
