Lapsinszky János,
Lapsinszky János,
r. kath. plébános, szül. 1817. nov. 17. Tályán (Zemplénm.); iskoláit Kassán kezdte, Eperjesen és Váczon folytatta s 1838-ban az egri kispapok közé felvétetvén, Egerben végezte. 1843. júl. 23. pappá szenteltetett. Már a seminariumban jelét adta irodalmi hajlamainak azzal, hogy a kitüzött pályakérdések megfejtéséért háromszor nyert jutalmat. Kis-Tályán kezdte meg kápláni működését; innét Pásztóra helyeztetett át. A szabadságharcz napjaiban már Mezőkövesen volt, honnét nemsokára Jász-Alsó-Szent-Györgyre tétetett át, hol tapintatos fellépésével megmentette a várost a muszkák pusztításától. E miatt háromszor haditörvényszék elé állíttatott, de ártatlansága kiderülvén, felmentést nyert. Utolsó segédlelkészi állomása Kúnszentmárton volt, honnét 1853-ban pélyi plébánosnak nevezte ki főpásztora. Itt rendbe hozva a parochiát, ismét hozzá látott az irodalmi munkássághoz. Pélyről, hol Németh Bertalannak az egyházi javak saecularizatiójára irányuló beszédei ellen küzdött, Novajra költözött át, hol új küzdelmek várakoztak reá. Ez időben megjelent politikai czikkei hatással voltak még a külföldre is. Buzgó pap és jótékonyságáról messze vidéken ismeretes volt. Az egri egyházmegyei papi nyugdíjintézet javára, kórházi betegek ápolására itthon és Lourdesben, kórházból kibocsátott betegek segélyezésére, a sz. gyermekség társulata részére és árva leánykák neveltetésére tett adományai meghaladják a 100,000 frtot. A koronás arany-érdemkereszt tulajdonosa volt. Meghalt 1891. decz. 31. Novajban.
Káplán korában munkatársa volt a Nemzeti Ujságnak, melyben jobbára álnevek alatt a nevelésről, iskolák hiányairól és politikáról írt; czikkei közül kiválók voltak a Hevesm. események és Az ártatlanság védelme cz.-ek; Pásztóról czikkezett a tervezett emancipatio s a zsidók bevándorlása ellen, hevesen megtámadva Pulszky Ferenczet és élesen vitázott a Pesti Hirlap ellen; írt a Budapesti Hiradóba is; az 50-es években a Religio munkatársa volt;czikkei a M. Ujságban: A káplánok anyagi viszonyainak javítása érdekében; az Idők Tanujában: Az adókezelésről, sikkasztásról, belkormányzatról, iskolákról és a polgári házasságról, Viszhang a mezőről a pénzügyminiszter törvényjavaslataira, Válasz Horváth Mihály programmbeszédére, melyben a polgári házassággal kaczérkodik, Az adóbehajtás körüli visszaélésekről, Szives válasz a katholikusokat leszamarazó Ellenőrnek sat.
Munkái:
1. Mezei csillag, hit, élet és erények vezére imákban. Hivei számára és bukovinai ker. kath. magyarok lelki javára szerkesztette és kiadta. Eger, 1858.
2. Az anyátlanok életharczai. Tört. regény IV. Béla idejéből. U. ott, 1862. (E regény tiszta jövedelmét a honvédek özvegyeinek és árváinak felsegélyezésére ajánlotta fel.)
3. Nagy rózsáskert. Imádságos könyv, mely válogatott mindennapi, hétköz- és esztendőbeli imákat és énekeket tartalmaz a jámbor hivek lelki üdve javára. Buda és Vittenberg, 1880.
Kéziratban: A novaji egyház története, egyéni vonatkozásokkal átszőve.
Religio 1862. I. 9. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Sion 1888. 535. l.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892.
