Lyka Károly,
Lyka Károly,
hirlapíró, L. János műépítész és Novák Terézia fia, szül. 1869. jan. 4. Budapesten; hat éves korában szüleivel Nyitrára költözködött és ott töltötte tanulóéveit és végezte a gymnasiumot 1887-ben; anyja rajzolni tanította s atyja könyvtárában műépítészeti munkákkal foglalkozott; később atyjának is segítségére volt a műépítészeti rajzolásában. Atyja festői tehetséget vélt benne felfedezni, ezért rajzórákat adatott neki Panczer Ferenczczel, egy Nyitrára szakadt és fényképészszé lett festővel. 1887 őszén Münchenbe ment, hol egy évet töltött Hollósy Simon iskolájában; 1888-ban beiratkozott az ottani képzőművészeti akadémiára; először Hackel, utóbb Herterich osztályában tanult; az utóbbinál akadémiai dicséretet nyert tanulmányaiért. 1891 végén külföldi tanulmányait félbe kellett szakítani, mert nem volt módja a külföldi tartózkodás költségeit fedezni. Nyitrán arczképfestéssel foglalkozott és illustratiókat közölt a M. Geniuszban. Azután Olaszországba utazott és Nápolyban félévet töltött, hol főképp az ottani nemzeti múzeumban műtörténeti ismereteit gyarapította. 1892 tavaszán átköltözködött Rómába s a Pesti Napló állandó munkatársa lett; e mellett folytatta tanulmányait a gyűjteményekben és a Vittorio Emanuele-könyvtárban; időközben bejárta Firenzét, Milanót, Turint, Velenczét és Sziczilia éjszaki részét, nagyobbrészt műtörténeti tanulmányok szempontjából; tapasztalatairól sok tárczát írt a Pesti Naplóba. Midőn nálunk kitört az egyházpolitikai harcz, ismét Rómában maradt és az ottani hangulatról tudósította lapját. Kossuth halálakor Turinban tartózkodott és naponként öt-hat táviratot küldött haza. 1896 tavaszán Budapestre jött, a hol a Pesti Napló belső munkatársa lett; a külföldi s képzőművészeti rovatot vette át. Midőn azon évben az egész szerkesztőség elhagyta a lapot és aug. 20. megalapították a Budapesti Naplót, ő is az új lap dolgozótársa lett, a hol azóta közpolitikai vezérczikkeket ír és a képzőművészeti rovatot szerkeszti. 1896 végén belépett az Új Idők szerkesztőségébe is. 1898. márcz. 8. nőűl vette özvegy Tóthné Münich Idát, Tóth László festőművész özvegyét.
Levelei, czikkei a Fővárosi Lapokban (1890. Az Uhde «Nehézút»-ja. A müncheni «Salon», Új szamaritánusok, 1891. A rajztoll humoristái); a M. Hirlapban (1891-től első művészeti czikkében kritika tárgyává tette a művészeti oktatás nálunk divó rendszerét, mire Keleti Gusztáv válaszolt és erre L. újabb czikket írt e tárgyban); az Életben (1891. Munkácsy); az említett lapokon kívül Olaszországban tartózkodása alatt művészeti czikkeket írt a müncheni Kunst für Alle-ba, a berlini Magazin für Literaturba (az újabb olasz irodalom képviselőiről); azon kívül magyar érdekű czikkeket az olasz lapokba, így a rumén támadások ellen a római Tribunába s a millenaris ünnepekről az Emporiumba; az Athenaeumban (1892. A modern művészet bölcselete, 1893. A legújabb művészeti törekvések, 1894. A modern praerafaelista művészet); a Budapesti Szemlében (1894. A szicziliai agrarforradalom); írt még a M. Iparművészetbe, a Műcsarnokba, a Rudolf Emlék-Albumba (1897. Katakomba hangulatok), a Hétbe, a Pallas Nagy Lexikonába (a secessionista művészetről).
Nagyobb tanulmányt írt a secessióról, mely előadás formájában színre került 1900. decz. 21. az Uránia-szinházban.
Sajtó alatt van: Téli tárlat cz. album 50 képpel (Bpest, 1901), melynek szövegét ő írta.
Kéziratban: Műtörténeti kézikönyv.
Jegyei: L. és ***.
Rudolf Emlék-Album Bpest, 1897. arczk. és névaláírása.
Budapesti Napló 1900. 206. sz.
Budapesti Hirlap 1900. 352. sz.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 175. l. és önéletrajzi adatok.
