Madách Imre (alsó-sztregovai és kiskelecsényi),
Madách Imre (alsó-sztregovai és kiskelecsényi),
a Kisfaludy-társaság rendes és a m. tudom. akadémia levelező tagja, előbbinek és Majthényi Annának elsőszülött fia, szül. 1823. jan. 21. Alsó-Sztregován (Nógrádm.); szülei kastélyában töltötte gyermekkorát és első ifjúságát; külön nevelők (Kovács József és Osztermann) vezetése alatt tanult (a váczi piaristáknál tette le vizsgáit az I.-IV. grammatikai osztálybelieket 1830–34., a humaniorákat 1835–1837-ben). A családi körön kívül alig volt társasága s ez nagyon előmozdította azt, hogy kedélye mindvégig zárkózott maradt. Atyjának halála (1834) után leginkább könyveiben lelte örömét; beható ismereteket szerzett és önmunkásságban fejlesztette szellemét. Foglalkozott Wielanddal és az Abderiták szellemében kisérleteket írt. A 30-as években mint 15 éves gyermek egyik öcscsével Pállal együtt irott hetilapot szerkesztett Litteraturai Kevercs cz., melynek olvasói a családbeliek voltak. Figyelemmel kisérte a folyóiratokat és olvasta a kor jelesebb magyar költőit is. 1837 őszén Pestre került az egyetemre, hol 1839-ig egyike volt a legkitünőbb bölcselet-hallgatóknak; ekkor jogász lett. Barátjaival együtt Lónyay Menyhértnél egy kis irodalmi kört alakítottak, melyben ő lyrai kisérletekkel vett részt; szivesen vetette magát alá a kritikának és leginkább technikai okokból hibáztatott kisérleteit megsemmisítette. Megszerezte a Körner-féle Shakespeare-fordítást (1839.). Rajzolni tanult Gschwindtől. Tanárai közül Virozsil volt rá hatással, a ki a természetjogot tanította, s a kitől M. jogásztársai nevében 1840. jún. 28. nyilvánosan elbucsúzott. a második évfolyamot otthon végezte magánúton Bory László ügyvéd vezetése mellett (1840–1841.). Egy szerelmi ábrándjáról (1840), mert a leány szüleinél a valláskülönbség akadályt képezett volna, lemondott. 1842-ben patvarista volt Balassa-Gyarmaton Sréter János alispán mellett. Az ügyvédi oklevelet azon év decz. 19. szerezte meg. 1843-ban Nógrádmegyében mint tiszteletbeli aljegyző a közpályára lépett. Hivatalában azonnal feltünt correct fogalmazásával és a gyűléseken előadásának tartalmasságával. Szontágh Pál volt legkedvesebb barátja, ki a bátortalan és visszavonuló Madáchot bevitte a társasélet köreibe. Barátjával együtt egy Nógrádi Képcsarnok cz. írott füzetet állított össze a megyei közélet nevezetesebb alakjait jellemző epigrammokból. 1843. aug. 22. lemondott tiszteletbeli aljegyzői hivataláról és 1844. jan. 8. táblabiró lett. 1846. júl. 15-től mint élelmezési főbiztos működött; de minden hivatalos elfoglaltsága mellett 1843–48-ig élte irodalmi tanulmányai és munkássága legtevékenyebb korszakát. Számos lyrai költeményen, néhány elbeszélésen és aesthetikai értekezésen kivül hat drámája készült el, mind öt felvonásban és jambusban; Jó szív és erény, Csak tréfa, Commodus, Mária királyné, Csák végnapjai (ujra átdolgozta 1861-ben), Férfi és nő. Ezek közül a két utóbbival 1843-ban akadémiai jutalomra is pályázott és a Csákkal dicséretet is nyert, de egyébként nem lépett föl velök. Politikai czikkeket is írt, leginkább névtelenül a Csengery-féle Pesti Hirlapba, melynek centralista irányát pártolta. 1845. júl. 20. nőül vette ér-keserűi Fárter Erzsébetet, Fráter Pál nógrádmegyei alispánnak unokahugát. Boldognak érezte magát családja körében és nősülése után csesztvei birtokán lakott, a megye székhelyéhez közelebb. 1848. ápril 7-én főbiztosi hivataláról is lemondott, mert felujult régi szívbaja, mely ágyba döntötte, és csak a nagy nemzeti dráma lezajlása után épült fel. Ekkor két évet visszavonultan, csendes családi körben töltött, a mikor két nagy csapás érte. Egy politikai üldözöttnek (Rákóczy Jánosnak, Kossuth titkárának) adott menedékért 1852. aug. elfogták és előbb a pozsonyi vizi kaszárnyában, 1853. márcz. 6-tól a pesti ujépületben szenvedett majdnem egy évig tartó vizsgálati fogságot. 1853. máj. 7. körül, a bizonyítékok elégtelensége folytán, a fogságból kibocsátották ugyan, de Pesten kellett felügyelet alatt maradnia. Midőn végre aug. 20. hazamehetett, családi boldogságát nejének hűtlensége folytán feldulva találta. Különvált nejétől és anyjának körében élte le hátralevő éveit. Keserű csalódása érzékenyen hatott lelkére, csaknem a kétségbeesésig. Szívbaja is erősebben jelentkezett, de titkolta anyja előtt. Gyötrődéseit újabb (főleg történelmi s philosophiai) tanulmányokkal és munkássággal igyekezett leküzdeni. 1853–54-ben politikai szatirákban öntötte ki keserűségét; ekkortájban írta Civilizátor cz. szatirikus vígjátékát is és 1855-ben átdolgozta Mária Királyné-ját. A világnézetén erőt vett sötét humorban, a Szontagh Pálhoz írt levél-fogalmazványa alá írt jegyzetében jelentkezik először az Ember tragédiája eszméje. Mialatt e mű készült (saját följegyzése szerint 1859. febr. 7-től 1860. márcz. 26-ig), lelke a munkától mindjobban fölpezsdült. 1861. márcz. 21. elfogadta a balassa-gyarmati választókerület mandatumát és az országgyűlésen a felirati vitában mint a határozati párt híve, máj. 28. egy jeles beszéddel tűnt fel. Ekkor magával hozta a fővárosba nagy művét is, hogy kikérje róla Arany János véleményét. A vélemény rendkívül kedvező volt és a mű bemutatása a Kisfaludy-társaságban valódi diadal. A mű megjelenése után a Kisfaludy-társaság 1862. jan. 30. rögtön tagjának választotta. A bevezetésekor esett önkéntelen ovatió (Arany vezette be) volt az egyetlen nyilvános ünneplés, melyben a költő részesült; székét 1862. ápr. 2. Az aesthetika és társadalom viszonyos befolyása cz. értekezésével foglalta el. (Kisfaludy-társaság Évlapjai. Uj Folyam I. k. Szépirodalmi Figyelő II. 1861–1862.). A m. tud. akadémia 1863. jan. 13. választotta levelező tagja sorába; de itt már régi betegségének felujulta miatt nem foglalhatta el személyesen székét; helyette Bárczy Károly olvasta fel 1864. ápr. 18. A nőről, különösen aesthetikai szempontból cz. dolgozatát. (Koszorú 1864.) Munkakedve ekkor tetőpontján állott. Mózses cz. öt felv. műve egy tragédia-pályázaton feltünést keltett (az akadémiánál), de inkább dramatizált epos lévén, nem nyert jutalmat. Arany Koszorújában (1863–64) jelentek meg apróbb költeményei és Kolozsiak cz. elbeszélése (1864.), továbbá egy Tündérálom cz. drámai költeménye. E mű első részét bemutatták a Kisfaludy-társaságban, de folytatása közben a költő régi szívbajában Meghalt 1864. okt. 5. Alsó-Sztregován. A Koszorúban Arany szép nekrologot írt róla, emlékbeszédet pedig barátja Bérczy Károly tartott fölötte a Kisfaludy-társaság 1866. február 6. közülésén. 1900 végén Budapesten Madách irodalmi és művészeti barátok köre alakult.
Költeményei a Honművészben (1839. 103. 1840. 38., 1841. 49. sz. és egy czikke: Trencsini máskint tepliczi fürdők, rajzzal, Madách Emők névvel); Költeményei megjelentek még a Részvét Könyvében (1863.) a Figyelőben (1871), Képes Világban (1871); hátrahagyott költeményei közül a Vasárnapi Ujság (1864–1865, 1875–76.), Budapesti Szemle (1875., 1878.) és a Fővárosi Lapok (1896) közölt hagyományaiból néhányat.
Munkái:
1. Lantvirágok. Pest, 1840. (Kézirat gyanánt rokonai s barátai számára, 26 költemény.)
2. Madách Imre országgyűlési beszéde máj. 28. U. ott, 1861. (Tisza László és gr. Széchényi Dénes beszédeivel együtt. Mellékletül a Magyarország 125. számához.)
3. Az ember tragédiája. Drámai költemény. Kiadja a Kisfaludy-társaság. U. ott, 1861. (2. tetemesen javított kiadás. U. ott, 1863., 3. tetem. jav. k. U. ott, 1869., 5. k. Bpest, 1879., 6. k. 1884., Népies kiadás 1882., 1886., 11. k. 1895., 4. népies k. 1897., Zichy Mihály 15 képével fénymetszetben 1887., ugyanez 1. kiadás, öt réz fénymetszettel bővítve 1888., 3. k. 1893., 4. k. 1895. és 1898.; a Pesti Napló olvasóinak a költő arczképével egy kézirat hasonmással és Zichy Mihály öt fénynyomatű képével 1897. U. ott.
Paulay 1883-ban szinre alkalmazta s azóta a budapesti nemzeti szinházban 100-nál többször folyton fényes sikerrel adják. Ism. Budapesti Hirlap 1883. 49. sz. Rákosi Jenő, 161., 262., 265., 265., 306. sz., P. Napló 261., 303., 310. Pulszky F., Egyetértés 260., 261., P. Hirlap 259., 260., 261., 264., Fővárosi Lapok 222., 224., 259., 265., 270., 1884. 117., 118., 1886. 356. sz. 50. előadása, M. Polgár 50., Nemzet 1883. 260., 261., 1894. 132. sz. 100. előadása, Debreczen 1898. 12. sz. Németül előadták Bécsben, Berlinben és Prágában.
Németül: ford. Dietze Sándor, Pest, 1865. Deák Farkas előszavával, Fischer Sándor (Paulay szinrealkalmazása után). Bpest, 1886.; Siebenlist József. Pozsony, 1886., Spóner Andor, Késmárk 1887. és Lipcse 1891. & 1899.; Lechner, Jul. Lipcse, 1888. (Reclam, Univ. Bibl. 2389–2390. Jókai előszavával), Planer Jenő Halle a. d. S. 1891. (Bibliothek der gesammt Literatur 541., 542. A költő életrajzával); Dóczi Lajos. Stuttgart; 1891., 2. kiadás 1892., 3. k. 1893., Schöffer, C. H. Liegnitz, 1894. Hollandul: Wallis, A. S. C. Amsterdam, 1887. (Ism. Budapesti Szemle 1. I.); Szerbül: Joanovics, S. J. Ujvidék, 1890. Csehül: Brábek Ferencz. Prága, 1895. (Sbornik 22.). Francziául: Charles de Bigault Casanove. Páris, 1896.; a Gazette de Hongrie (1882) szemelvényeket közölt az Ember tragédiájából. Latinul: Tamasko István, Hominis tragoedia. Scena XIII., XIV. (Ung. Revue 1888.).
4. Madách Imre összes művei. Kiadta Gyulai Pál. A költő arczképévésel. Budapest, 1880. Három kötet: I. Előszó Gyulaitól. M. emlékezete Bérczytől. Lyrai költemények. 1843–1863. II. Drámai költemények: Férfi és nő, dr. 5 felv., 1843. Mária királynő, dráma öt felvon., 1855., Az ember tragédiája, drámai költemény 1859. III. Drámai költemények: Mózes, tragédia 5 felv. 1860. (előadták Kolozsvárt 1888. febr. 20.), Csák végnapjai, dr. 5 felv. 1861. (eredeti kézirata a m. n. múzeumban), A civilisator, komédia Aristophanes modorában. 1859. Tündérálom. Drámai költemény töredéke. Vegyes művek. 1861–64. Az aesthetika és társadalom viszonyos befolyása, A nőről, különösen aesthetikai szempontból; A Kolozsiak, elbeszélés a mult századból. Politikai beszédek és czikkek: Politikai hitvallomás, Balassa-Gyarmaton 1861. márcz. 12., A felirat vagy határozat kérdésében a képviselőház XXI. ülésében 1861. máj. 18.; A nemzetiségek ügyében, kéziratból; A választókhoz az 1861. országgyűlés után; A helyzethez, Levelek Szontágh Pálhoz; Stregova 1843. márcz. 2. A ludányi Tapis-Francból, okt. 31., A.-Sztregova 1844. 6/12., 6/2., 1845. 2/25., márcz., Csesztve 6/12., 1847. aug. 12. versben, 1848. febr. 2., 1855. 3/27., A.-Sztregova, 1856. aug. 11. versben, 1861. jan. 21., szept. 19. 1863. jan. 20. (Ism. Ellenőr 1879. 524., Egyetértés 301., Koszorú II., Budapesti Szemle 1880. XXII. Riedl F.)
5. Az ember tragédiája. Jegyzetekkel és magyarázatokkal kiadta Alexander Bernát. Bpest, 1900. (Ism. M. Szemle 1899. 52., 53. M. Kritika 5. sz. Hét 49., Budapesti Hirlap 342., M. Nemzet 325.)
Levelei Erdélyi Jánoshoz (Varásnapi Ujság 1884. 1. sz. és Nemzet 5. sz.), Pajor Istvánhoz, Alsó-Sztregova, 1864. febr. 11. és kelet n. (Irodalomtört. Közlem. 1891.)
Leveleinek és egy kéziratának jegyzékét közli Morvay Győző (a budapesti VI. ker. állami főreáliskola Értesitőjében 1898.)
Arczképei: festmény Roskovics Ignácztól a balassa-gyarmati megyeházán, Kutányi Lajostól a losonczi áll. főgymnasium tanácstermében, Jankó Jánostól, Ernszt Lajos birtokában, rézmetszet neve aláírásával a 4. munka melléklete; fametszet Rusztól. Mellszobra Halász Lászlótól (gipszöntvény) Madách Aladár birtokában.
Nagy Iván, Magyarország Családai. Pest, 1860. VII. 226., 228. l.
Szépirodalmi Figyelő 1861–62. I. 26. szám. (Arany J. Szózata és Szász K., Ember tr.)
Pest-Ofner Zeitung 1861. 134. sz.
Vasárnapi Ujság 1862. 21. sz. arczk., 1864. 42. (Nekr.), 50. szám képpel, 1883. 28. sz. arczk., 1885. 22. sz. (M. anyja, nekr.), 1890. 44. sz. arczk., 1897. (Palágyi M., M. ifjusága), 1898. 27. sz. (M. első szerelme), 1900. (Szalay K., M. szülőföldjén).
Ország Tükre 1862. 2. sz. arczk.
Pester Lloyd 21., 33. sz. (Dux A., Az ember tragédiája), 1864. 233. sz., 1880. 24. szám (Bérczy K.), 1891. 120. sz. (Ford.)
Kritikai Lapok (1862. (Riedl Szende, Szász K.)
Ungarische Nachrichten 1863. (Dietze ford.)
M. Sajtó 1864. II. 16. sz.
1864: Fremdenblatt 279. sz., Breslauer Zeitung 475. szám, Koszorú II. 16. sz., Hölgyfutár II. 31. szám, Illustrirte Zeitung 1116. sz., Magazin für Literatur des Auslandes 702. l., Wiener Zeitung 246. sz., Neue Freie Presse 43. sz., Hon 230. sz. (Nekr.)
Hazánk és a Külföld 1865. 1. sz. (Jókai).
Pesti Napló 1866. 29., 30. sz. (Bérczy K. emlékbeszéde), 1883. 353. szám (Beöthy Zsolt, Goethe és M. hőse), 1893. 213. sz. (Palágyi L., M. kastélyában), 1897. 266. sz. (Palágyi M., M. ifjusága), 1898. 186., 187. sz. (Palágyi Menyhért, M. ismeretlen dr., Csak tréfa).
Ziláhy Károly Munkái. Bpest, 1867. II.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj F. I. Pest, 1868. 31. l. (Arany, M. bevezetése a Kisfaludy-Társaságba és Gregus Á., titkári jelentésében). III. 1865–67. U. ott, 1869. (Bérczy K. emlékbeszéde).
Greguss Ágost, Tanulmányok. Pest, 1872. I. (Ember tr. a nő) és II.
Vutkovich Sándor, Magyar Irók Albuma. Pozsony, 1873.
1876: Szabolcsi Lapok 20. sz. (Weisz I., Ember tr.), Békésmegyei Közlöny 32–41. sz., Biharmegyei Közlöny 32–41. sz. (Ember tr.), Életképek 24. sz. (Szana, M. irodalmi hagyatéka).
Fővárosi Lapok 1876. (Angyal D., Lucifer), 1879. 225. sz. (Hoitsy, M. mint csillagász), 262. sz. (Majthényi Flóra, M. szülőháza és végső nyughelye), 1883. 235. sz. (M. és a képirók), 1884. 11. sz. (M. család), 1885. (Kelemen B., M. lyrai költészete), 1886. (Ember tr.), 1888. 54. sz. (Mózes), 32. sz. (Ford.), 102. (M. külföldön), 1893. (Ember tr. Berlinben).
Toldy Ferencz, A m. költészet kézikönyve. Bpest, 1876. V.
Figyelő I. 1876. 66. l., IX. 135., 136. l., XXVI. (Pajor István viszonya M.-hoz)
1877: Nógrádi Lapok 10., 14., 24., 27. sz. (M. emlék), Röpke Ivek4., 7., 14. (Csalomjai).
Pozsonyi Lapok 171 sz. (Tomor F., Éva).
A nagyszombati érseki főgymnasium Értesitője (Klimstein-Kőhalmi József, Ember tr.)
A budapesti II. ker. kir. egyet. kath. főgymnasium Értesitője. (Tomor F.)
Egyetértés 1878. 76. sz. (Abafi L., M. ifjukori versei), 1888. 15., 126. sz. (Ford.)
Máramarosi Tárogató 1879. (Faust és az Ember tr.)
Egyetemes Philologiai Közlöny 1880. (Riedl Fr., Egy kiadatlan tragédiájából), 1893., 1898. (Gyulai Ágost, Morvay és Szigetvári), 1899. (Morvay, Adalékok ism.)
Budapesti Szemle (1880. Riedl Fr., Ember tr.)
Literar. Berichte aus Ungarn (IV. 1881. Riedl Fr., Madách).
Rozsnyói Hiradó 1881. 18. sz. (Ember tr.)
Haraszti Gyula, M. költészetének jellemzéséhez. Tanulmánykisérlet. Kolozsvár, 1882.
Koszorú 1883. (Rakodczay.)
Pesti Hirlap 1884. 248., 249. sz. (Kézirat: A vanyarczi kastély).
Magyar Helikon. Pozsony, 1881. I. 3. arczk. és rajzzal. (Tóth Sándor.)
Bars 1884. 3. sz. (Kálnay Nándor).
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1885. (Ember tr.)
Auf der Höhe 1885. (Fischer S. Madách).
Beöthy Zsolt, A tragikum. Bpest, 1885. (Ádám és Fauszt.)
Petrik Könyvészete.
Alföld 1886. 28. sz. (Ember tr.)
Ellenzék 1886. 86., 230., 232. sz. (Meltzl és Ivánffy, Csák), 1888. 38. sz. (E. Kovács Gy., Mózes.)
Paedagogiai Encyclopaedia. Bpest, 1886. (Verédy K.)
M. Könyvészet 1886–87., 1893–1895.
Erdélyi János, Pályák és pálmák. Bpest, 1886. (Ember tr.)
Irodalom 1887. (Ford.)
Nemzet 1887. 27. szám (Morvay, Lucifer), 1896. 333. sz. (Ford.)
Jász-Nagykun-Szolnok 1887. 41. sz. (Lucifer és Mephisto).
Budapesti Szemle 1887. (Ford.), 1897. (Ford.)
Unsere Zeit 1888. (Katscher).
Kecskeméti Lapok 1888. 16–19. szám (M. külföldön), 1895. (Rakodczay, Az Ember tr. eszméje).
1890: Délmagyarországi Közlöny 35. (Tábori R.), Magazin für Literatur des In- und Auslandes 37-ik sz. (Münz Bernhardt), Szász Károly, Az ember tragédiájáról. (Egyetemes Könyvtár. Győr. 22.), Gerecze Péter, M. és az Ember tragédiája. Pécs, Szilágy-Somlyó 44–46. sz. (Ember tr.), Hét (Palágyi M., M. és neje), Neue Freie Presse nov. (Dóczy L.), Kiszlingstein Könyvészete.
M. Szemle 1890. (M. és Dóczi), 1896. (Latkóczy, M. házában.)
A brassói róm. kath. főgymn. Értesitője 1891. (Kőrösy György, Ember tr.)
M. Állam 1892. 258. sz. (Katona-M.).
M. Geniusz 1892. (Dóczy, M. a német szinpadon).
Élet 1892. (Dóczy ford.).
Temesvári kath. főgymn. Értesitője 1892. (Erdélyi K., Ember tragédiája).
Pester Lloyd 1892. 31. sz. (Heinrich G. Elise Madách).
1895: Fejérmegyei Napló 140. sz. (M. népszerűsítése), Mezőturi Hiradó és Borsodmegyei Lapok (M. gyermekeiről), Politikai Heti Szemle (M. műveiről), revue Chrétienne (Sayous), Gömör Kis-Hont (Veres S., Éva), Budapesti Hirlap 318. sz. (Alexander Bernát, Goethe és M.), 1898. 269. sz. (Ember tr. Párisban).
Pallas Nagy Lexikona XI. 765. l. (Négyesy László), XVIII. 179. l. (Latkóczy M.)
1896: A Magyar Szemle Emlékalbuma. Bpest. (Latkóczy, M. házában) rajzokkal, M. Izrael-társaság II. Évkönyve (Bernstein, M. és a zsidó irodalom, Heller B., M. mózese és az Ember tr.), Jelenkor 2. sz. (M. tanulmányok), Tanulók Lapja 21–25. szám (Ember tr.).
A budapesti VI. ker. főreáliskola Értesitője (Palágyi Menyhért, M. ismeretlen dr. Csak térfa). 1898. (Morvay Győző, Adalékok M. életéhez).
1897: Nagybánya és Vidéke 17. sz. (Ember trag.), Kecskeméti Lapok (Katona Antal, Katona és M. jellemképei), Revue Critique 10. szám, Budapesti Napló 146. sz. (Ifj. Ábrányi K., M. mint költő és politikus.)
Morvay Győző, Magyarázó tanulmány az Ember tragédiájához. Bpest, 1897.
Ezer nyolcszáz negyvennyolcz. Bpest, 1898. 425. l. arczk. (Roskovics festménye.)
Palágyi Menyhért, Madách Imre élete és költészete. Bpest, 1899. (Ism. Pesti Napló 340., Hazánk 261., Erdélyi Múzeum, M. Kritika, Ország-Világ 45. sz., Müvész-Világ 9., Alkkotmány 270., M. Szemle 52., 53., Budapesti Hirlap 327., A Könyv 5. szám, Nemzet 292., Egyetértés 327. sz.)
1899: Közérdek 38. sz. (Rakodczay, Ember tr.), Alkotmány 270., Sárosi Hirlap 26., M. Szó 10. sz. (Morvay, Ember tr.), A nagyszebeni ág. ev. theol. paedag. Seminarium Értesitője (Josephi), Korrespondenz-Blatt. Nagyszeben 131. l. Lévay Gyula, Az ember tragédiája alapgondolata. Bpest.
Beöthy Zsolt Képes M. Irodalomtörténete. Bpest, 1900. II. (Alexander Bernát, Ember trag.)
Latkóczy Mihály jegyzetei a családi levéltárból és gyászjelentés.
