Magyar János (bessenyei),
Magyar János (bessenyei),
veszprémi kanonok, született 1835. október 11-én Városlődön (Veszprémmegyében), hol atyja Magyar István malombérlő volt; a szegény fiú atyja halála után Markl Ignácz kanonok jótékonyságából folytatta tanulását a veszprémi és székesfejérvári gymnasiumban; az érettségi vizsga után a veszprémi növedékpapok közé vétetett fel. 1859-ben pappá szenteltetett és egy évig segédlelkész volt Noszlopon; 1860-tól Széchényi Kálmán grófnál nevelő Bécsben, 1863 nyarán ismét segédlelkész lett Keszthelyen és auguszt. siófoki plébánosnak neveztetett ki. Itt nagy buzgóságot fejtett ki a fiúk iskoláztatása körül és a községben vörös-kereszt egyletet alapított. 1884-ban veszprémi kanonok és az elaggott papok szent Pál intézetének igazgatója lett Veszprémben. 1881-ben országgyűlési képviselőnek választották szabadelvű programmal. 1886-ban següsdi főesperes, 1888-tól pápai főesperes, 1890-ben prépost, 1896. sümegi főesperes, 1898-ban székesfejérvári főesperes és hantai prépost lett. Évenként tizenöt-húsz gyermeket vett házához, teljesen ellátta s iskoláztatta őket. Meghalt 1901. febr. 19. Veszprémben.
Országgyűlési beszédei a Naplókban (1881–84.) vannak.
Szabadelvűpárti Naptár 1884-re Budapest. 117. l. arczk.
Schematismus Weszprimiensis 1885.
Alkotmány 1901. 45. sz.
Budapesti Hirlap 1901. 54. sz.
