Málik Vincze (András),
Málik Vincze (András),
kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1819. szept. 5. Trencsénben, hol a gymnasium alsó osztályait végezte, a felsőbbeket Szegeden látogatta; 1837. szept. 14. Privigyén lépett a rendbe, a novitiatust is ott végezte 1838–39-ben és tanár volt ugyanott 1840-ben; a theologiai tanulmányoknak 1841–1842-ben Nyitrán és 1843. Szent-Györgyön bevégzése után 1843. júl. 26. miséspapnak szenteltetett fel. Tanár volt 1844–50. Kis-Szebenben (Szepesm.), 1851–59. Selmeczen a görög és szláv nyelvtörténelem, földrajz és latin nyelv tanára, egyszersmind hitszónok és tíz hónapig a plébánia administratora; 1860. Pesten, 1861. Kecskeméten volt tanár és a rend növendékeinek másodigazgatója, 1862–73-ig Váczon a novitiusok másod magistere és a siketnémák országos intézetében hittanár, hol 1873. márcz. 15. meghalt.
A tót hirlapoknak munkatársa volt. Czikke a selmeczbányai k. kath. gymnasium Jahresberichtjében (1858. De proverbiis et adagiis latinis).
Munkái:
1. Slovensko-(eska mluvnice. Selmeczbánya, 1851. (Tót-cseh nyelvtan).
2. Az ausztriai birodalom történelme. A gymnasiumok és reáliskolák használatára. (Tomek V. Vladivoj kézikönyvének szövegét megmagyarítá.) Pest, 1856.
3. Az általános földrajznak két szakaszra osztott alapvonalai. Bécs, 1859.
4. Latin nyelvtan a gymnasium negyedik s felsőbb osztályai számára és magánhasználatra. Vácz, 1871.
Slovnik Naučny. Prága, 1859. V. 62. lap. (Rieger).
Petrik Könyvészete és Bibliogr. III. 659., IV. 64. l.
A rend jegyzőkönyvéből és gyászjelentés.
