Maller Ferencz,
Maller Ferencz,
nyug. ev. ref. lelkész és főesperes, szül. 1781. okt. 4. Kocson (Komárommegye); miután középiskoláit Losonczon és Debreczenben bevégezte, külföldi egyetemre ment és 1805-ben gárdonyi, 1806-ban baracskai lelkész lett; innét 1830-ban Csákvárra (Fehérm.) ment, hol az egyházat teljesen elhanyagolva találta; de 30 évi működésével annyira fölvirágoztatta, hogy az egyház temploma, paplaka, iskolái és gazdasági épületei is teljes dízsben állanak. Az egyházmegye 1818-ban aljegyzővé, néhány év mulva főjegyzővé, 1827-ben pedig alesperessé választotta, e minőségében 1839–1844-ig vitte a főesperesi teendőket, a mikor főesperessé megválasztották; ezen hivatalát 1861-ig folytatta, mely év okt. 24. nyugalomba vonult. 1823-tól az egyházkerületi gyűléseken is mint tanácsbiró, majd mint esperes szerepelt. 1859-ben, a következő tavaszig, Báthory Gábor helyettes superintendens leköszönése után mint legidősb esperes a superintendensi teendőket Török Pálnak supeintendenssé történt megválasztatásáig vitte. Meghalt 1867. szept. 10. Csákváron.
Munkája: A mindenkitől szeretett közhasznú ember halálában való kárvallás. Halotti tanításban lerajzolta, és néhai Szomori és Somodori Pázmándy Károly úrnak ... utolsó tisztességtétele alkalmatosságával elmondotta a baracskai ref. templomban 1825. júl. 4. Buda, 1825.
Protestáns Képes Naptár 1869. 57. lap.
Petrik Bibliogr. és gyászjelentés.
