Mangiuca Simon,
Mangiuca Simon,
ügyvéd, M. Joachim görög-keleti lelkész és Bercian Calina fia, szül. 1831. szept. 2. Brostyánban (Krassó-Szörénym.); a gymnasium négy alsó osztályát Oraviczabányán, az V. Szegede, a VI. Lugoson, a VII. és VIII. Nagyváradon végezte. 1852–55-ben a pesti egyetemen joghallgató volt s letette a két államvizsgálatot. Azután Verseczen a görög-keleti rumén theologiát három évig hallgatta. 1858-ban a temesvári gymnasiumban a rumén nyelv és irodalom tanára, egyszersmind az ottani helytartóságnál joggyakornok lett. Az itteni három évi szolgálat után 1861-ben a krassómegyei közgyűlés megválasztotta szolgabirónak. 1868-ban Pesten az ügyvédi vizsgát letette s 1869-ben a szolgabirói hivataláról lemondván, Oraviczabányán gyakorlóügyvéd lett. 1890. márcz. 1 bukaresti rumén akadémia megválasztotta tiszteletbeli tagjának. Meghalt 1890. decz. 4.
Czikkei a bécsi Albinaban (1866–67. De originea vechitatea şi insemnetatea istorica a numelui Valacu, A valach névnek eredete, régisége és történeti jelentőségéről); a Familiában (1874. Baba Dokia, mythologiai tanulmány, De insemnetatea botanici romanesci. A rumén botanika jelentőségéről; ebben a rumén népnek az illető növényekre vonatkozó hite, valamint az azokkal való orvoslás és varázslás van előadva, 1882. Az 1882. Julianus, Gregorianus és a rumén népnek naptára; ebben is a rumén népnek hite, szokásai és népünnepei nap szerint magyarázatokkal közölvék, 1883. Az előbbeni naptár az 1883. évre is pótlásokkal és kiigazításokkal, Studii limbistice, nyelvészeti tanulmányok Miklosich és Cihak ellen, száz rumén szónak etymologiája, 1884. Ötven bánáttáji rumén szónak etymologiája); a Romänische Revueben (1887. Nestor der russische Chroniker und seine Wolochen, eine ethnographische Untersuchung, Die Chronik des Hurn und die grosse militärische Expedition in die Moldau des ung. Königs Ladislaus Cumanus: ad reducendos cumanos fugitivos, 1889 Colinda, ihr Ursprung, ihre astronomische und kalendarische Bedeutung, Karácsonyi ünnep, népének, 1889. Die Wlachen des Kekawmenos, byzantinischen Geschichtschreibers des XI. Jahrhunderts, und die Provincia Latinorum, id est Moro-Vlachorum des Diokleates aus dem XII. Jahrhundert, Walach oder Wlach, eine ethnologische Studie dieses Gentil-Namens.)
Munkája: Daco-romanische Sprach- und Geschichtsforschung. I. Theil. Oravicza, 1891. (a Romämische Revueben megjelent czikkek).
Familia 1890. 51. sz. arczk. és Marienescu Athanaz kir. táblai biró szives közlése.
