Mangra (Vincze) Vazul,
Mangra (Vincze) Vazul,
gör.-keleti vallású volt theologiai tanár, szül. 1852-ben Budurászán (ma Bondoraszó, Biharm.); a gymnasiumot Belényesen végezte, a theologiát Aradon 1869-től a papnevelőben tanulta. 1873-ban egy évig Nagyváradon jogakadémiai hallgató volt, honnét Aradra hívták a Goldis János által szerkesztett Lumina egyházi laphoz. Midőn Metianu az arad theologiát újra szervezte, 1875-ben az ottani papnevelőbe helyettes tanárnak, 1878-ban pedig a szent szék által rendes tanárnak választatott meg; 1892-ig az egyházjogot adta elő. Szigorú erkölcsű, magába vonult ember, de roppant fanatikus. Az egyházi zsinatokon és congresszusokon kérlelhetetlenül támadta meg a fölebbvalóit. Ezért többrendbeli zaklatásnak volt kitéve. Midőn 1892-ben politikai izgatásai miatt püspöke fölmentette a tanszéktől, politikai fanatismusa nem ismert határt. Majd itt, majd ott jelent meg és izgatott főpapja és mindazok ellen, kik vele egy nézeten voltak. Míg a politika nem ragadta magával, szorgalmas irodalomtörténeti kutató volt és ennek révén (több becses kéziratot fedezve föl a biharvármegyei és más rumén egyházaknál) a bukaresti rumén tudom. akad. levelező tagjává választotta. 1895. aug. 10. ő volt a nemzetiségi congressus ruménpárti elnöke.
Nevezetesebb rumén czikkei: A szerb hierarchia szemben a rumén hierarchiával, A rumén orthodox egyház és a nyugatrómai egyház, Egy szó az egyházi könyvek nyelvének reformálása tárgyában, A görög-kath. és görög-keleti egyház közti doctrinalis differentiák, Jézus Krisztus megtestesülése bölcseleti-theologiai szempontból, A kereszténységnek természetfölötti jellege, A püspöki vicariusok, A papok második házassága, sat., A nagyváradi Familiában (1880. Despre continuitatea ne intrerupta a clementului romanu in Dacia, azaz: A rumén elemnek Dáciába való szakadatlan continuitása).
Szerkesztette a Sperantiát 1871-ben Serb Gerszimmal és Sturza Mihálylyal felváltva, 1874-től a Luminát és az ennek helyébe alapított Biserica si Scóla cz. egyházi, iskolai, irodalmi s gazdászati lapot 1877–78-ban Aradon (Hamsea Áron és Ceontea Tivadarral együtt).
Lakatos Ottó, Arad története. Arad, 1881. III. 66., 106., 109., 111. l.
Pallas Nagy Lexikona XII. 276. l. (Costa János.)
