Marbach Ernő (Potier Gulya báró),
Marbach Ernő (Potier Gulya báró),
hirlapíró, szerkesztő és regényíró, szül. 1835-ben Veronában, hol atyja cs. kir. törzstiszt volt. A bécsi katonai mérnöki akadémiában nyerte kiképeztetését. 1867-ben a párisi követség attaché-ja lett és itt III. Napoleon császár a «művészetért és tudományért» cz. nagy éremmel tüntette ki. Ugyanott szerzett érdemeiért a királytól a koronás aray érdemkeresztet nyerte. A blumenaui ütközetben tanusított bátor magatartásáért is katonai kitüntetést nyert. 1899. ápr. elején ünnepelte Sopronban írói működésének negyvenéves és szerkesztői tevékenységének 25 éves jubileumát.
Munkái közül az Am Strande cz. verskötet, egynehány kiválóbb regénye (legismertebbek a Der Parvenue, Trotz in der Liebe, Vermächtniss, Selbstverleugnung, Melusine) és a hazafias szellemben írt Vörösmarthy cz. szinművek a legkiválóbbak. M. több előkelő külföldi folyóiratnak (többek között az Auf der Höhe-nek) állandó munkatársa.
Hirlapírói tevékenységét Magyarországon mint a Pressburger Zeitung szerkesztője kezdte meg. 1874-ben lépett az Oedenburger Zeitung élére, mely az ő vezetése alatt politikai napilappá alakult át.
Pesti Hirlap 1899. 100. sz.
