Markó László,
Markó László,
egyetemes orvosdoktor, M. Pál bőrgyáros és Balajthy Borbála fia, szül. 1848. máj. 6. Rozsnyón (hol dédapja alapítója volt az ország egyik legrégibb iparvállalatának, a most is a családi birtokában levő Markó József-féle kir. szab. bőrgyárnak). M. családja 1855-ben Miskolczra költözött, tanulását is ott kezdte és a késmárki s rozsnyói ág. ev. gymnasiumban folytatta. 1866-ban a bécsi orvosi egyetem hallgatója lett és 1872-ben ott szerezte meg az orvos-sebészdoktori és szülészmesteri okleveleit. 1872–74-ben a bécsi I. sebészeti tanszéknél báró Dumreicher tanár mellett mint műtő növendék volt alkalmazva. 1874-ben mint orvos Miskolczon telepedett le. 1878-ban mint tartalékos főorvos részt vett a boszniai occupatióban. 1879-ben Borsod vármegye főorvosának választotta meg, mely tisztéről 1889-ben leköszönt és mint gyakorlóorvos folytatja működését.
Czikkei a Borsodban (1878. Bosnyák levelek), a miskolczi helyi lapokba több czikket írt a város közegészségi és szabályozási ügyeire vonatkozókat, úgy a közfürdő és közkórház érdekében.
Munkái:
1. A kolera és védekezésünk. Miskolcz, 1892. (2. és 3. kiadás 1893. A ragály és védekezésünk cz.)
2. Ezópusi mesék. Bpest, 1899. (Ezópus életrajzával és az ezópusi magyar irodalom ismertetésével.)
A vallás- és közoktatási miniszter mind a két munkát a népkönyvtárak figyelmébe ajánlotta.
M. Könyvészet 1892–93., 1899. és önéletrajzi adatok.
