Martini Károly Vilmos, lovag,
Martini Károly Vilmos, lovag,
hirlapíró, szül. 1821. júl. 11. Lugoson (Krassómegyében), hol atyja akkor a császári huszár-ezredben főorvos volt; később az ezreddel és szüleivel Galicziába került; onnét atyját a Herkulesfürdőbe (Mehadia mellett) ezred- és fürdőorvosnak helyezték át; itt élte M. öt éves korától gyermekéveit; a gymnasiumot Temesvárt járta, a bölcseletet a bécsi egyetemen hallgatta. A mathematika iránt való rokonszenve 1838-ban a tüzérséghez vonzotta s 1841-ben a bombászoktól a karánsebesi hadapródiskolához lépett át, mint a mathematika tanára. 1846-ban atyját törzsorvosnak nevezték ki s elköltözött az országból. M. a mellőztetés miatt elkedvetlenedve, leköszönt állásáról és utazással töltötte idejét. 1847-ben a gyalogsághoz osztatta be magát és Pestre került a helyőrséghez. Itt megismerkedett a német írói körrel és Glatz Ofner-Pesther Zeitungba írt. 1848-ban mint százados belépett a magyar honvédség törzskarába s a várerődítési munkálatoknál alkalmazták Pozsonyban és Lipótvárosban; de a bácskai szerbek ellen is harczolt. 1849. jan. 5. önként jelentkezett Windischgrätz herczegnél Pesten; a haditörvényszéki vizsgálat befejezése után Olaszországba utazott és a Constitutionellenes Blatt aus Böhmen számára czikkeket írt (Reisebilder aus Italien, Croatische Bilder, Skizzen aus der Wojwodina, Skizzen aus der österr. Walachei sat.). Az 1849–50. telet Bécsben töltötte irodalmilag foglalkozva. 1850-ben miután tiszti rangjáról leköszönt, Wickerhauser Moricz orientalista nővérével kelt össze s lakását Prágába tette át, hol a Constitutionelles Blattnál belmunkatárs lett; három év mulva a lap megszüntével ő is elhagyta Prágát és 1853. nov. végén a hivatalos Gratzer Zetiung szerkesztőségébe lépett, melynek szerkesztését is rövid idő mulva átvette és 1866. deczemberig vezette. 1867. jan. 1. behivatott a császári államminiszterium sajtóügyi osztályába Bécsbe; egyszersmind a Gratzer Zeitung melléklapját, az Aufmerksamet szerkesztette több évig, úgyszintén Löser halála után az Iris német kiadását, míg neje a francziát szerkesztette. Időközben több gráczi közmívelődési s irodalmi társulatnak tagja volt és több mezővárosnak képviselője a stájerországi tartománygyűlésen, hol mint szónok is feltünést keltett. Bécsi tartózkodása alatt 1868-tól 1878-ig a Fremdenblattnak munkatársa volt. Meghalt 1885. jún. 21. Bécsben.
Munkái:
1. Bilder aus dem Honvédleben. Wien, 1851. (2. kiadás. Prag, 1854. Két kötet. K. W. M** jegygyel, Kober, Album-Bibliothek deutscher Originalromane IX. 10., 11.; 2. kiadás).
2. Stilleben eines Grenzoffiziers. U. ott, 1854. (Kober, Album IX. 12.)
3. Pflanzer und Soldat. Bilder und Gestalten aus dem Banate. U. ott. 1854. Két kötet. (Kober, Album IX. 23., 24.)
4. Vor 100 Jahren. Ein deutsches Lebens- und Sittenbild. U. ott, 1864. Két kötet. (Kober, Album XIX. 17., 18.)
Kayser, Bücher-Lexikon, Leipzig, 1860., 1864. XIII. 15., XV. 17.).
Wurzbach, Biogr. Lexikon XVII. 36. l.
Nemzet 1885. 171. sz.
