Mártonffy Károly,
Mártonffy Károly,
főispán, volt országgyűlési képviselő, született 1821-ben Petrováczon (Bácsmegye); tanulmányait szülőhelyén kezdte s folytatta a verbászi, ujvidéki, szarvasi és pozsonyi gymnasiumokban. A jogot a pápai jogakadémián végezte. Rövid ideig ügyvédi gyakornok volt; 1842-ben ügyvédi oklevelet nyert és ekkor Zomborban ügyvédi irodát nyitott. 1848-ban Bácsmegyében szolgabiróvá és még ugyanazon évben a petrováczi kerületben országgyűlési képviselővé választották. Részt vett a szabadságharczban; jelen volt a világosi fegyverletételnél, majd Aradra ment, a hol az osztrákok elfogták és börtönbe vetették. Az aradi börtönt három hónap mulva az Ujépülettel cserélte fel. De itt csak két hétig volt fogságban, mert kegyelem útján visszanyerte szabadságát, de ügyvédi gyakorlatának folytatására csak 1856-ban kapott engedélyt. 1860-ban tiszti főügyész volt Bácsmegyében, majd ismét az ügyvédséget folytatta 1871-ig. Ekkor kinevezték Bácsmegye főispánjává és mint ilyen 1876-ig működött, mikor ismét ügyvédi irodát nyitott. Képviselőnek 1884-ben választották meg Zomborban; a mérsékelt ellenzék tagja volt. Meghalt 1887. nov. 3. Budapesten.
Országgyűlési beszédei az 1848. Közlönyben és az Országgyűlési Naplókban vannak.
Halász Sándor, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1886.
Egyetértés 1887. 307. sz.
Zombor és Vidéke 1887. 90. szám és gyászjelentés.
