Mártonfi József (csik-mindszenti),
Mártonfi József (csik-mindszenti),
erdélyi püspök, M. Tamás (Adorján István csik-szent-királyi lelkész gazdája) és Józsa Kata fia, szül. 1746. jan. 15. (kereszteltetett) Szent-Királyon (Csíkm.), hol szülei korán elhaltak; az árvát Adorján József lelkész, majd ennek halála után testvére Adorján István csik-mindenszenti birtokos vette pártfogása alá s tanulás végett a csik-somlyói szent-ferencziek zárdájába vitte. Itt sok bajjal iskoláit kitünő sikerrel végezte, mire Kolozsvárra a jezsuiták collegiumába ment, hol mint asztalkörüli és szobaszolga ingyen kapott szállást és élelmet. 1763-ban Kolozsvárt a jezsuita rend növendékei közé lépett. Az ujonczéveket Bécsben állotta ki s ekkor tanulmányozta a régi görög és római classikus írókon kívül a franczia, főképen pedig a német nyelvet, melyet annyira sajátjává tett, hogy azon a legfolyékonyabban szónokolt. E szigorú fegyelmű rendben gyakorlá magát a nélkülözésben, de a művelt társalgási szabályokban is. 1770-ben Budán a grammatikát, 1771. Bécsben a mathesist tanította, 1772–73-ban ismét Budán az ékesszólás tanára volt. Ekkor szövődött közte és Révai közt az a meghitt barátság, mely ez utóbbinak haláláig tartott. 1773-ban eltöröltetvén a jezsuita-rend, M. 1774-ben Kolozsvárt mint a mathesis tanára nyert alkalmazást. 1779-ben Mária Terézia királyné kinevezte őt az erdélyi r. kath. iskolák főigazgatójává, mely álláshoz kir. tanácsosi rang és a kir. főkormányszéknél előadói jog volt kapcsolva. Ezen hivatalában hét évig működött. 1781-ben a könyvvizsgálói korlátlan hatalom is reá bizatott, mely hivatalában igazságos eljárásával a közszeretetet vívta ki magának. 1786-ban kir. főkormányszéki valóságos tanácsos lett és ekkor költözött Szebenből Kolozsvárra. 1788-ban czímzetes kanonokká, 1793. pedig szerbiai czímzetes püspökké neveztetett ki. Batthyányi Ignácz halálával I. Ferencz császár és magyar király 1799. márcz. 14. a szerény és visszavonult férfiút nevezte ki Erdély püspökéül, mely kinevezés Erdélyben a papok és világiak közt általános örömet keltett, mert éppen akkor forgott fenn az erdélyi püspöki javaknak a kir. fiscus által való elfoglalása; az erdélyi püspökségnek ez életkérdését M. erélye az egyház javára döntötte el. Csak miután Bécsben az eddig bírt püspöki javakat az egyház részére biztosította, foglalta el püspöki székét. Érdemei különösen a jótékonyság és a nevelés terén tüntek ki. A szent-István-rend kommendatora volt. A tudósokat, köztök az inséggel küzdő Révait segítette s általában az irodalmat pártolta. Meghalt 1815. márcz. 3. Gyulafejérvárt.
Magyar versek Barcsai Ábrahámhoz (Erdélyi Múzeum 1814. I. 32. l.); Révai is kiadta néhány versét az Elegyes versek cz. kötetében, melyeket Csaplár B. a Révai Miklós élete cz. munkájába is fölvett; magyar egyházi beszédei közül hármat közöl Szalay Imre, Magyar egyházi beszédek cz. gyűjteményében (Pest, 1832–34. III., V., VI. k.).
Munkái:
1. Trauerrede auf Marien Theresien Kaiserin Königin Grossfürstin von Siebenbürgen bei dem feyerlichen, Leichenbegängnisse, welches die hohen Stände des Grossfürstenthums zum Andenken Ihrer hochseligen Monarchim in der Hermannstädter Pfarrkirche am 15., 16. und 17. Jenner 1781. veranstalteten. Gehalten den 16. Jenner. Hermannstadt.
2. Venerabili Clero Dioeceseos suae tam seculari quam regulari salutem in Domino sempiternam. Claudiopoli, 1804. (Püspöki pásztorlevél).
Levele Révaihoz Bécs, 1784. febr. 2. (M. Hirmondó 1784. febr. 14. sz. és Figyelő XII. 358. l.)
Kéziratban maradtak következő színművei: Buda deák, 3 felv.; Nádasdi deák, 3 felv.; Mathias Corvinus deák, 7 jelenet; Hypocrita deák, 9 jelenet; Salamon magyar király, 4 jelenet hexameterekben; versei közül: Az erkölcs temploma, Remete és Álom cz. (Kéziratainak nagy része Ötvös Ágoston birtokába kerültek; Révaihoz írt 14 levele (1794–1807) van a m. n. múzeumban.
M. Kurir 1799. I. 22. sz., 1815. I. 24. sz. Honnyi levelek.
Stoeger, Scriptores, Viennae, 1856. 220. lap.
Danielik, M. Irók. II. 192. l.
Vasárnapi Ujság 1858 8. sz. arczk. (Vass József).
Budapesti Szemle 1859. VI. 35. l.
Nagy Iván, Magyaroszág Családai VII. 354. lap.
Ifj. Szinnyei József, Irodalmunk története. Bpest, 1876. 39. l.
Figyelő IV. 255., X., XII. 359., XIV. 370. l.
M. Könyv-Szemle 1889. 135., 1899.
Petrik Bibliogr.
M. Sion 1890. 556. l.
Kazinczy Ferenc Levelezése IV., VIII., X.
De Backer-Sommervogel, Bibliothčque-Bibliogr. Brouxelles, 1894. V. 657. sz.
Irodalomtörténeti Közlemények 1896. és gyászjelentés.
