Melius (Horhi Juhász Péter),
Melius (Horhi Juhász Péter),
reformátor, ev. ref. püspök, a magyar kalvinismus megszilárdítója, szül. 1536 körül Horhiban (Somogym.) birtokos nemes családból; tanulmányait minden valószinűség szerint Tolnán végezte, hol eleinte lutheranus (brentianus) irányban nevelkedett, de Szegedi Kis István, ki 1553–1554-ben ott tanárkodott, református szelleművé tette. 1556. okt. 25. a wittenbergi egyetemre iratkozott be; itt a magyar coetus félév mulva seniorává választotta. Azonban nemsokára hazajött, miután Enyingi Török János pártfogása 1558-ban debreczeni lelkészszé tette. A kalvanismust Petrovics Péter és Kálmáncsai Márton halála (1557 végén) rövid időre feltartóztatta, a túlsúlyában levő lutheranus rendek a tordai országgyűlésen (1558. márcz. 17.) csak a katholikus és lutheránus vallásnak biztosítottak szabadságot. M. állott a vezértelenül maradt kalvinismus élére; 1559. aug. 18. Váradra értekezletet hívott össze, melyre megjelent Dávid Ferencz lutheranus lelkész is, és közösen írásba tették az első calvini hitiratot az urvacsoráról (Orthodoxia Sententia de coena Domini). M. debreczeni lelkész társának Szegedi Gergelynek és váradi lelkész barátjának, Czeglédi Györgynek közreműködésével két év alatt (1561) megszerkesztette a legterjedelmesebb első hazai reformátous hitvallást. (Confessio Debrecinensis). Pár évig tanári hivatalt is folytatott és e közben 1561 vége felé püspökké választatott. Ebbeli működése örökös küzdelem volt. Eger és az egervölgyi nép magáévá tette a debreczeni hitvallást. Mágocsi Gáspár várparancsnok idejében még jobban megszilárdult Egerben a ref. vallás, megjelent ott 1564. aug. 15. maga M. is és Laghi Menyhért főurat megnyerte a ref. egyháznak. Ugyanez évben tett volt sikertelen próbát Szegedi Kiss Istvan kiszabadítására. 1564-ben ujra a lutheránusok ellen kellett fellépnie, Heblert és Alesiust czáfolni s a debreczeni egyházat ellenökben védeni. De a valóban nehéz küzdelmek korszakához érkezett el, mikor Dávid megindította az unitárius mozgalmakat, melyeknek egy előfutárjával Arany Tamással M. még 1561-ben diadalmasan küzdött meg. Most azonban erősebb ellenféllel került össze, ki legalább is hasonló fegyverzettel volt ellátva. A gyulafehérvári első hitvita eredménye még Meliusnak kedvezett. Dávidék szelidíteni voltak kénytelenek tanaikat, Meliust viszont a fejedelem nagy adományban részesítette, még pedig a debreczeni nyomda jobb karba helyezése czéljából. A kalvanismust már most az unitarismussal szemben is kellett szervezni s ezt M. a debreczeni zsinatban 1567-ben meg is tette. Szükség is volt rá, mert János Zsigmond időközben az unitarismus pártfogójává szegődött és úgy az ezen időben lefolyt polemiák, mint azok a hitviták, melyeket Meliusék Dávidékkal ezután Debreczenben kétszer, Nagyváradon háromszor és Gyulafehérvárt még egyszert tartottak, mind az az unitáriusok helyzetét szilárdították meg annyira, hogy még a tiszántúli részekre is kiterjesztették térítéseik körét. Itt vitatkozott azután Melius Basilius Istvánnal, irodalmi téren is, de a Békésen és Simándon 1570-ben tartott disputatióban is. Ugyanez évben a szentháromság tanának még egyszer erélyes hangsúlyozása végett zsinatra hívta annak híveit Csengerre. Szintén ezen tanról 1571–72-ben Dudics Andrással folytatott levelezést, mely azonban egyik félre sem volt hatással. Utolsó zsinata, melyet 1571. szept. 16 Nyirbátorban tartott, hasonlóan az unitáriusok tételeit czáfolta. Meghalt 1572. decz. 15. Debreczenben. Hamvait a mostani Kossuth-utcza végén, ma már eltünt ősi sírkertben egy domtetőn temettettek el, sírja fölé egy óriás kőkoporsó (ingens saxum) hengeríttetett. A város tekintettel a nagy reformator gazdag érdemeire, az elárvult család iránt is hálás volt: az özvegyét, Kis Erzsébetet, míg férje nevét viseli, a leányokat Annát és Dorottyát, míg férjhez nem mennek, mindenféle adó és teher alól ünnepélyesen fölmentette. A piaczon állot házát és telkét szintén a város vette meg lelkészlakul. A debrecezni református egyháztanács 1872. decz. 15. a nagytemplomban emlékünnepet tartott M. halála háromszázados évfordulóján, az emlékbeszédet Révész Imre tartotta. Siremlék-, esetleg szoborállításra mozgalom indult meg, begyűlt eddig 6000 korona.
Munkái:
1. A Chrisztus Közbe Iarasaról Valo Praedicacioc ... Döbrötzönbe nyomtattac M.D.LXI.
2. A Szent Pal apastal levelenec mellyet a Colossabelieknec írt predicacio szerent valo magyarâzattya ... 1561. (Az ajánlás «à Döbrötzöni Tanácznak ... A ti szentegyhazi szolgatoc. Melios Peter»).
3. Az Aran Tamas hamis es eretnec tevelgesinec es egyeb soc teuelgéseknec mellec mostä az el fordult feiö ëberek közöt el árattanac, meg hamissitási, a derec szent irasbol es a regi szent iras mag'arázo Doctoroknac irasokbol, a Debretzeni Tanittóc altal, ki uolt szët Andras napia es Karaczö Hauanak 1., 11., 12., 13. és 14. napian, az egesz Keresztyeni gyülekezet elöt, Christus Vrük születese után ènnyi esztendöben. 1561. ... U. ott, M.D.LXII.
4. Catecismus. Az Egesz Keresztieni tvdomannac fondamentoma es sommaia a szent irasbol ezve szedettetet, es meg emendaltatot. Caluinus Janus irassa szerint Az Somogi Melius Petertol. U. ott, M.D.LXII. (Ajánlja Németi Ferencz tokaji kapitánynak: «Somogy Peter Mester, a te Nag. szolgaia.»).
5. A kisérltet és a bünös ember párbeszéde és különféle könyörgések ... Ugyanott, 1562. (Egyetlen czímlapnélküli csonka példánya a marosvásárhelyi Telekikönyvtárban.)
6. Confessio catholica de praecipuis fidei articulis exhibita, Sacratissimo & catholico romanorum Imperatori Ferdinando & Filio sue I. Maiestatis D. Regi Maximiliano, ab uniuerso exercitu equitum et peditum S. R. M. ŕ Nobilibus item & incolis totius uallis Agrinae, in nomine Sanctae Trinitatis ad foedus Dei custudien. iuramento fidei copulatorum & decertantium pro uera fide & religione, in Christo ex scripturis sacris fundata Anno M.D.LXII. Huic confessioni subscripserunt Debrecien. & locorum uicinorum Ecclesiae Debrecini. (Nételenül. M. és Szegedi Gergely ajánlásával. Közönségesen nevezték e hitvallást egervölgyinek. M. korában 1621-ben pedig Confessio Hungarorumnak. Magyarra fordította Kiss Áron püspök. Bpest, 1881.).
7. Magiar Praedikatioc, Kippostillanac nevenec, a Prophetac es Apostoloc irassabol, a regi Doctoroknac, Origines, Chrisostomus, Theophilactus, S. Ambrus, S. Hieronymus, S. Agaston, es a mastani bölcz Doctoroc magaiarazassoc szerint. (Fametszet, Debreczen város czímere 1563. évszámmal). U. ott, M.D.LXIII. (Ajánlva van Mágócsi Gáspár Torna vármegyei főispánnak. Az ajánló levél végén: «Döbröczömbe Maij 25. Ano 1563. Melius auag' ihasz Peter Somogi fiú, de Horhi.»).
8. Valogatot praedikatioc a prohetac es apostoloc irassabol, mind egesz esztendö altal valo fö innepekre, es minden felè szükséges dolgokrol es artikuloskrol à regi es mastani Doctoroknac magyarazasoc szerint. Vgian ezen Praedicatioc vegebe, à keresztelesnec, Vr vaczoraia osztogatosonac, eskutesnec es egyeb egy hazi rend tartasnac igaz moggya, praedikatioc szerint ... U. ott, M.D.LXIII. (Ajánlva van Mágócsi Gáspárnénak, Massai Euláliának «Döbrötzömbe Karaczon honac 16. nap. Melius vagy Ihasz Peter de Horhi Döbrötzöni szigen Kaplan.».
9. Apologia et obstersio Debrecinensis a calumniis quibusdam. Ugyanott, 1563.
10. Refutatio confessionis de coena Domini Matthiae Hebler. U. ott, 1564.
11. Az ket Samvel könyueinek, es az ket Kirali könyeknek az Sido nielvnek igassagabol, es az igaz es bölcz magairazok forditasabolt, igazan valo forditasa Magiar nielure ... U. ott, M.D.LXV.
12. A Szent Iob könyvenek a Sido nielvböl, es a bölcz Magyarazôk forditásábôl, igazán valo forditása Magiar nielure ... Várad, M.D.LXV.
13. A Debreczenbe öszve gyült keresztien praedikatoroknac, igaz es szent iras szerint valo vallásoc. 1. Az egy valo istensegröl. 2. Az szent haromsagrol. 3. A Christus valo istensegeröl. es hogy öröktül fogua szülètett istennec fia. 4. A szent Lélec valo es egyenlö es imadando istensegeröl. 5. A közbè iarorul. 6. A bün okaijrol. 7. A lelkeknec itelet èlött valo heliekröl. 8. Az Antichristus Papa szörzésinec, ostiainak meg veteseröl, es meg vtalasarol. 9. Az Anya szët egyhazbeli eneklesekröl, es egyeb rend tartasokrol. 10. A Tanitoc öltözetiröl, à gyülekezet helyeröl. 11. A valasztasrol. 12. A Szabad akarat ellen. 13. A Christus testè ételéröl, és ielen voltarol. 14. Az Vr vaczoraia kenyéreröl. A Temes helyeröl. U. ott, (Ajánlja «A Magyar Orszagi iambor és keresztyen Aros népnec, ackic Debreczemben, Szombadban Kassan es Varadon laknac» ily kelettel: «Valete Debreczenbe, 16. Julij: Anno. D. 1567. Ihasz Peter à ti Kegyel: attya fia, de Horhi, Debreczembe lelki Pasztor. 2. kiadás Kiss Áron püspöktõl 1881).
14. Articuli ex verbo Dei, et lege natvrae compositi ad conseruandam Politiam Ecclesiasticam, et formandam vitam Chirstianam in omnibus ordinibus necessariam. U. ott, 1567. (A magyar reformált egyház elsõ egyházi törvénykönyve, melyet a M. által Debrenczenben 1567. febr. 14-re összehivott zsinat szerkesztett. Magyar forditásban közli Kiss Áron 1881.).
15. Breuis Confessio Pastorvm ad Synodum Debricij celebratam. 24, 25 et 26, Februa: Anno D. 1567. conuocatorum. I. De vno Iah, et 2. De Iehoua. Elohijm seu deTriade. 3. De Midatore. 4. De causa peccati. 5. De sordibus Antichristi damnandis. 6. De praedestinatione. 7. De Libero arbitrio. 8. De Statu animarum sanctarum. 9. De Coena domini. 10. De pane coenae, de aris et vestibus. 11. De Mulierum anima et resurrectione. 12. Refutatio Argumentorum Sabellianorum ... U. ott, M.D.LXVII. (Ajánlja II. János választott királynak «Debreczini, 28. Junij. Anno 1567. Petrus Melius vet Ihász de horhi ...» Magyarra fordította Kiss Áron püspök 1881.)
16. Uj Testamentom. Szeged. 1567. (Egy példánya sem ismeretes).
17. Propositiones de Jah & Jehovah, seu de Unitate et Trinitate in Deo vero. Item de Christi aeterna Generatione etc. 2. die Augusti disputandae. Varad. An. Dn. 1568. (Egy példánya sem ismeretes. Ezen 21 propositiót újra kiadta az egyenként utánnok vetett czáfolattal együtt Dávid Ferencz: Refutatio Propositionum Petri Melii cz. munkájában, Albae-Juliae 1568.).
18. Az Szent Ianosnac tött ielenesnec igaz es iras szerint valo magyarazasa predikatioc szerint, à iambor bölcz es tudos emberek irasabol szereztetet ... Varad, M.DLXVIII.
19. Disputatio in causa SS. Trinitatis. Claudiopoli, 1568. (2. kiadás U. ott, 1570.)
20. Az igaz keresztyénségnek rövid Fundamentoma. Debreczen, 1569. (Egyetlen példánya sem ismeretes. Elsõ kiadása Debreczenben 1562-ben jelent meg).
21. Az egész szent irasbol való igaz tudoman. 1. Az egi Jehova Istenröl. 2. A Jehova Elohymrol, az Harombizonsag teuökröl, kit S. Haromsagnac mondunc. 3. A Christvs Örocke valo születet fiusagarol, es eg' Istensegeröl az ö Attiaval: 4. A S. Lelek öröcke valo Adonai Jehova Istensegeröl es imadasarol: 5. Az Eretnekek hamis ellen vetesinek megfeijtesseröl, kik vilag kezdetitül fogva Isten ellen Tamattak, Mint mast a Seruetus Tanytuani. A Horhi Melios es Ihaz Peter altal. U. ott, 1. 5. 70.
22. Igaz Szent Irasbol ki Szedettet Enek. 1. Az Egi igaz Istenrol. Acki Attia, Fiu, es S. Lelek. 2. A Christvs öröktul fogua született Fiusagarol az ö Szent Attiatul. 3. A Fiu Jehova Eg' Istensegeröl. 4. A Szent lelek Jehovasagarol es Imadassarol. Az eretnekec ellen Vetisi feiteseröl. Az Huniadi Janos Eneke notaiara. U. ott, M.D.LXX.
23. Krisztusnak, Sz. Péternek, Sz. Pálnak és Pápának egymással való beszélgetései. U. ott, 1570. (Egyetlen példánya sem ismeretes. Első kiadása: U. ott, 1562.).
24. Herbarium Az Faknac Fvveknec nevekröl, természetekröl, és hasznairül Magyar nyelwre, és ez rendre hoszta az Dcotoroc Könyeiből. Kolozsvár, 1. 5. 78. (Kiadta Heltai Gáspárné. A szöveg első lapján olvasható: «Galenosból, Pliniusból és Adámus Lonicerusból szedetettéc ki.» Ezen munkában a füvek nevei latinul, magyarul és németül vannak közölve9.
Elveszett munkái: A zsidók áldozatáról; A halál könyve, mindkettő 1565 előttről; három könyve az unitárius 400 tétel ellen, és a párisi rabbik ellen, nyomtatva Genfben.
Eredeti levelét, mely 1569. ápr. 27. Debreczenben kelt és az unitarismusnak Magyarországban való állásáról szól, a zürichi városi levéltár őrzi. (Kiadta Böhl Eduard Confessio helvetica. Vindobonae, 1866. cz. munkájának mellékleteként a 114–118. l.).
Czvittinger, Specimen 253. l.
Bod, M. Athenas 171. l.
Horányi, Memoria II. 602. l.
Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. I. 104., II. 46., III. 238., 455., IV. 359. l.
Benkő, Transsilvania II. 128. l.
Tóth Ferencz, Helvét vallástételt követő Túl a Tiszai püspökök élete 37., 43. l.
Közhasznú Emberek Tára VI. 548. l.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 233. l.
Csokonai Album 1861. 204., 245. l.
Hortobágy, 1864. 11. sz. (M. sirja).
Balogh Ferencz, Melius Péter hatása. Debreczen, 1866. (Ugyanez németül a Der evangelische Sonntagsbote. Wien, 1867. 7–9. sz.).
Toldy Ferencz, Magyar nemzeti irodalom története
Balogh Ferencz, M. Prot. egyház történ. részletei. Debreczen, 1872.
Századok 1873. 525. l. (Frankl).
Révész Imre, Emlékezés Melius Péterre. Debreczen, 1873. (Különny. a Prot. Figyelmeztetőből).
Jakab Elek, Dávid Ferencz emléke. Bp. 1879.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I., II.
Szilády, Régi M. Költők Tára II., IV–VI.
Figyelő IV. 20., 21., ViI. 146., 147., SVIII. 144. l.
Zelizy, Debreczen leírása. Debreczen 1882. 492–547. l.
Szabad Egyház, 1886. 12., 1887. 7., 1888. 16. sz.
Zoványi Jenő, Melius P. mint exegeta, ifjúkora. Sárospatak, 1887.
M. Könyv-Szemle, 1876. 73., 74., 1882. 265., 1884. 104., 105., 1886. 239., 262., 1888., 1896. (Kanyaró F.), 1898.
Debreczeni Prot. Lap 1888. 11., 12., 29. sz. (Révész Kálmán, Mikor született Melius?). 1891. 44-ik szám (Zoványi Jenő, Mikor ment Melius Debreczenbe).
Irodalomtörténeti Közlemények 1893. 253. lap. (Melius Herbariuma), 1897, 185. l.
Pallas Nagy Lexikona XII. 486. (Balogh Ferencz).
Zoványi Theologiai Ismeretek Tára II. 376. l.
Novák Béla, Meliusz Péter élete és annak munkái. Bpest, 1899.
