Mikó Árpád (oroszfai),
Mikó Árpád (oroszfai),
földbirtokos és volt országgyűlési képviselő, szül. 1861-ben Gyergyó-Alfalun (Csikm.), hol atyja M. Mihály Csikmegye főispánja volt. A gymnasiumot Marosvásárhelyen, a jogot a budapesti egyetemen végezte. 1880-ban Csimegye tiszt. aljegyzője, 1881-ben valóságos jegyzője, 1883-ban főszolgabiró lett. Mint ilyen megalakította az erdélyi magyar közművelődési egyesület legelső vidéki választmányát, mely elnökévé választotta, s szervezte az alfalvi tűzoltó-egyletet, melynek főparancsnoka. 1882-ben a róm. kath. statusgyűlés képviselője, 1883-ban egyházmegyei főgondnok lett; 1884-ben a szent Ferencz-rendi szerzet megválasztotta confraterévé. 1887-ben szabadelvűpárti programmal országgyűlési képviselővé választatott a gyergyó-szent-miklósi (Csikm.) kerületben, mely alkalommal e kerület hölgyei aranyhímzésű zászlóval lepték meg. A képviselőházban korjegyző gyanánt szerepelt és tagja volt a II. biráló bizottságnak. Az 1887–92. és 1892–96. országgyűlésre ugyanazon kerület választotta meg képviselőnek. 1894. aug. 14. Udvarhely vármegye, 1896. ápr. 16. pedig Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely fősipánjává neveztetett ki.
A Székely-Udvarhely cz. lapnak munkatársa.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1892. 275. l.
Pallas Nagy Lexikona XII. 650. l.
