Miskolczy János (eörsi és jasziczay),
Miskolczy János (eörsi és jasziczay),
nyitrai apát-kanonok, cs. kir. tanácsos, szül. 1811. máj. 4. Nagyszombatban (Pozsonym.); a hittudományokat a bécsi Pázmány-intézetben 1833-ban befejezvén, egyházi pályáját mint káptalani karkáplán Nyitrán kezdette, mely állásában 1834. máj. 8. történt pappá szenteltetése után is még két évig maradt. 1836-ban a nyitrai papnevelőben tanulmányi felügyelőnek, 1837-ben a természettan és mennyiségtan tanárának neveztetett ki. 1849. decz. tanári állásáról lemondott és a Nyitra-megye főnökénél titkári hivatalt vállalt, 1853-ban pedig hasonló minőségben a pozsonyi cs. kir. helytartósághoz hivatott meg. 1856-ban nyitrai kanonokká, kir. tanácsossá és 1857-ben egyházmegyei tanfelügyelővé neveztetett ki; 1862. schávniki apáttá, 1863. zsolnai, 1864. trencséni, 1865-ben székesegyházi főesperessé. A koronával diszített aranyérdemkereszt tulajdonosa is volt. Élete utolsó éveiben súlyos betegség következtében szeme világát elvesztette. Meghalt 1871. ápr. 7. Nyitrán.
A Vurum József püspök által alapított nyitrai leány intézet megnyitása alkalmával német beszédet mondott, mely nyomtatásban is megjelent. (Ezt nem ismerem).
M. Sion 1890. 305. l.
Vagner József, Adalékok. Nyitra, 1896. 358. l. és gyászjelentés.
