Morvay Ferencz,
Morvay Ferencz,
ev. ref. lelkész. M. Mihály kántor-tanító és Szabó Zsuzsánna nemes szülők fia (czímeres nemes levelét a M. család 1652-ben kapta). M. szül. 1848. decz. 29. Szakácsiban (Szilágym.); atyját még kis korában elvesztette, anyja sok gonddal nevelte és Zilahra vitte iskolába, tíz éves korában anyját is elvesztette; a koporsó mellől Lőrinczy György ügyvéd vitte magával és családja tagjává tette. Miután később gyámja is meghalt, 1863-ban teljesen a maga erejére volt utalva. Az erdélyi rendszer szerint akkor már bennlakó diák volt; innét 1865-ben Kolozsvárra ment és itt is nélkülözéssel küzdve a VIII. osztályt elvégezte s 1866-ban érettségi vizsgát tett; ezután két évig jogot hallgatott Ócsvay Ferencztől. 1868-ban Sárospatakra ment és 1870-ben a theologiai tanfolyamot elvégezve, szept. Tisza-Tarjánba ment akademikus rektornak, hol egyszersmind orgonista volt; az orgona-játékot magánszorgalommal sajátította el. Közben mint legatus vagy supplikáns (1863., 1868. és 1870-ben) Erdélyt és Magyarországot gyalog beutazta. 1873-ban a rektorsága ideje letelvén, júl. 13. Sárospatakon letette az I. lelkészi vizsgát és szept. 5. Mezőtúron kezdette meg segédlelkészi szolgálatát; onnét 1874. febr. 14. a dunamelléki egyházkerületbe Vaiszlóra rendelte püspöke Török Pál, és ez év nov. 11. lelkészi vizsgáját tette le Budapesten. 1875-ben Oldra ment segédlelkésznek; 1876-ban Laczházára hivatott tanító-káplánnak. 1877-ben Szaporczára (Baranyam.) kellett mennie helyettes lelkészül, hol júl. 22. szaporcza-tésenfai lelkészszé választatott. 1886-ban a nagy-vátyi (Baranyam.) ev. ref. egyház hívta meg lelkészének, hol 1887. ápr. 27. óta működik. 1893 óta a felső-baranyai egyházmegye papi főjegyzője és tanácsbirája, Baranyamegye bizottsági tagja, hol az ellenzék egyik szónoka s több évig a függetlenségi párt elnöke volt.
Czikkei a Gyakorlati Lelkészetben (1877. Két sírbeszéd); a Prot. Egyh. és Iskolai Lapban (1877-től több évig Levelek Felső-Baranyából X2 jegygyel és több czikk, 1888. vezérczikkek sat., 1891–92. A biblia epikai feldolgozásának történetéből, 1892–1902. vezérczikkek és Belföld rovatban czikkek, Törvénytisztelet és még valami, 1893. Jókai jubileuma és a reformátusok, Berki József, nekr., 1894. Az országos lelkészi gyámintézet kérdéséhez, 1895. Evangelisáczió Felső-Baranyában, Horváth Pál, nekr., 1898. A kongruajavaslathoz, 1902. Az énekeskönyv revisiójáról, Szűcs Dániel kántortanító emlékezete sat.); a Sárospataki lapokban (1889–1902. vezérczikkek és egyéb közlemények: A lelkészi fizetések kiegészítésének kérdése, Tetemrehivás a belmissió kérdésében, Protestans revisio, A reversalisok eltörlésének kérdése sat.); a Prot. Szemlében (1900. Baranyai egyházi élet a XVIII. században); írt még az Üstökösbe, a Budapesti Hirlap, Magyar Hirlap, Egyetértés, Magyarország cz. lapokba; állandó munkatársa volt a Pesti Naplónak, később a Pécsi Figyelőnek; jelenleg a Magyar Szó munkatársa.
Munkái:
1. A temetés szertartása meghalt lelkészeink koporsóinál. Siklós, 1886. (Kézirat gyanánt).
2. Az affiliacio kérdéséhez. Siklós, 1894. (Két értekezés Baranya-Sellyén ápr. 11. felolv. Egyik Bosznai Sándoré).
3. A felső-baranyai ev. ref. egyházmegye közgyűléseinek Jegyzőkönyve az 1894., 1895., 1897–1902. évekről. Pécs. Nyolcz füzet. (Szerk. és kiadta).
4. Néhány őszinte szó a lelkészek állami segélyezésének kérdéséhez. Irta: Egy pap. Pécs, 1898.
5. Református Kis Káté, vagyis utmutatás a keresztyén vallás legfőbb igazságai megismerhetésére. A református keresztyén legszükségesebb imáival együtt. (A gyülekezeteken kívül élő hitrokonaink lelki táplálékául). Bpest, 1898. (Az Okor-szigetvidéki egyházi értekezlet által 200 koronával jutalmazott pályamű. 3000 példányban nyomatott).
A felső-baranyai egyházmegye multja történeti adatainak összeszedésével bízta meg.
Kéziratban: prédikácziói és a dunántuli népesség számbeli visszahanyatlását és annak okait feltüntető adatok.
Álnevei és jegyei: Ágodi, Aliquis, Dr. Parti, Giráltfai, Dunamelléki, Akárki, Parázs és -y-cz.
M. Könyvészet 1898. és önéletrajzi adatok.
