Müller Ferencz József, (reicheinsteini báró),
Müller Ferencz József, (reicheinsteini báró),
bányász és mineralogus, szül. 1740. júl. 1. (atyja M. József erdélyi kincstári tanácsos); bölcseleti és jogi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte; 1763-tól a selmeczi bányász-akadémián bányászatot, mechanikát, vegytant és mineralogiát tanult és 1768-ban kineveztetett Magyarország déli részében bányásztisztnek. Midőn 1770-ben a bánáti bányászat rendezésére bizottság neveztetett ki, M. is beosztatott oda s oly nagy ismereteket fejtett ki, hogy ugyanazon évben főbányamesterré s bánáti bányaigazgatóvá neveztetett ki. 1775-ben mint valóságos bányatanácsos Tirolba, 1778-ban pedig mint kir. kincstártanácsos Erdélybe heIyeztetett át. 1788-ban II. József császár valóságos kormánytanácsossá nevezte ki s az örökös tartományok lovagrendébe emelte; ekkor az erdélyi összes bányák főnöke is lett. 1795-ben erdélyi honpolgári jogot nyert. 1798-ban valóságos udvari tanácsos lett az erdélyi kincstári osztályban és 1802-ben Bécsbe hivatott udvari tisztségre, mely állásban 1818-ig szolgált, midőn nyugalomba vonult a szent István-rend lovagkeresztjével és 1820-ban bárói rangot nyert; azonban mint udvari előadó tovább is részt vett az üléseken. Tagja volt a berlini természettudom. társulatnak és a jenai ásványtaninak. 1778. Tirolban fölfedezte a Turmalint és 1783-ban Erdélyben a Tellur aranyérczet, melyet Sylvannak is neveznek; nevéről nevezték el az opal egy nemét, a Hyalithot, Müller-üvegnek. Meghalt 1825. okt. 12. Bécsben.
Czikkei a Born Physikalische Arbeitenben (Bécs, I. 1783–84. Versuch über den vermeintlichen natürlichen Spiessglaskönig, Versuche mit dem in der Grube Maria-Hilf in dem Gebirge Fazebay bei Zalatna vorkommenden vermeinten gediegenen Spiessglaskönig, Nachrichten von den Golderzen aus Nagyág in Siebenbürgen); a Born és Trebra-féle Bergbaukunde-ban (Lipcse, 1789. Mineralgeschichte der Goldbergwerke in dem Vöröspataker Gebirge bei Abrudbánya in Siebenbürgen, nebst einer Charte).
Munkája: Nachricht von den in Tirol entdeckten Turmalinen. Wien, 1778.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon. II. 444. l.
