Nadányi Imre (kőrös-nadányi),
Nadányi Imre (kőrös-nadányi),
a magyarországi agarászok nesztora; N. József és Kondor Éva földbirtokos szülők fia, szül. 1801-ben Puszta-Kovácsiban (Biharmegye); a debreczeni ev. ref. collegiumban tanult, majd Pozsonyba küldték szülei a felsőbb tudományok hallgatása végett; midőn az iskola igazgatója a rossz bizonyítványa miatt lepirongatta, a tizenötéves heves fiú ott hagyta Pozsonyt és a juridikai pálya kezdetét. Később Nagyváradon patvaristáskodott Bölönyi László ügyvéd mellett, hanem félév mulva szabadsággal hazatérve, agarászszenvedélye fellobbant benne és híres agarász vált belőle. 1840–48-ig az Alföldön a legtöbb jó agár a N. nevelte fajából vált ki. Súlyos családi csapások érték: egyik fia a Körös vizébe fult; a másik tűzoltási buzgalmának áldozata lett, a harmadik a puskáé, s egyetlen leányát a járvány ragadta el. 1874-ben csendes elvonultságban puszta-kovácsii curiáján lakott, később ugyanott meghalt.
Költeménye a Vasárnapi Ujságban (1859. Egy öreg agarász hexameterei); vadász-czikkei a Vadász- és Versenylapban (1860. Az öreg Langvius óhajtásai a vadászügyekben, 1863. A bihari utolsó veterán agarász kihívása. A vinnyói agárverseny sat.).
Vadász- és Versenylap 1874. 51., 52. sz.
