Nádasdy Tamás (nádasdi és fogarasföldi báró),
Nádasdy Tamás (nádasdi és fogarasföldi báró),
nádor, N. Ferencz és enyingi Török Orsolya fia, szül. 1498-ban; Budán tanulása után Bolognában és Rómában művelte magát és itt szerzé azon ismereteket, melyek őt későbben annyira kitüntették. Már 1525-ben mint a király híve egy apátság jövedelmeivel ajándékoztatott meg és tanácsnoki méltóságra emeltetett. 1526. jún. 25. Speyerbe küldetett Ferdinand ausztriai főherczeghez követségben; nemsokára pedig a mohácsi vész után mint II. Lajos király özvegyének s pártjának híve járt Ferdinandnál, hogy a koronára meghívja és annak megválasztásában N. egyik főtényező volt. 1527-ben Bornemisza halála után Buda vár kapitánya lett; innét eszközlé Tata, Esztergom meghódoltatását Ferdinand részére. 1529-ben Szoliman török császár túlnyomó erejével minden vitéz ellenállás daczára elfoglalván a várat, N. Tamás is Szapolyai kezébe került, kitől azon föltétel alatt nyerte meg szabadságát, ha pártjára álland. N. őszintén megírá Ferdinandnak, hogy sorsa Szapolyaihoz esküdni kényteté, miért is Ferdinandtól a hűség esküjétől feloldozását kérte, mit az, bár nem örömest, teljesített is. 1530-ban a Törökországba küldött Gritti helyébe kincstárnok lett, majd pedig Budának Rogendorf, Ferdinánd vezére ellen vitézül vitt védelmeért Szapolyai Jánostól Erdélyben Fogaras várát és uradalmát nyerte örökös úri czímmel, nem sokára pedig Huszt várát és uradalmát a hozzá tartozó sóaknákkal. Utóbb, miután 1531–32-ben Gritti folytonosan élete ellen fondorkodott, Tamás kénytelen lett Ferdinand pártjára visszamenni, hol örömmel fogadták; és jegyesének a gazdag örökségű Kanisay Orsolyának fiusítása által, ipa Kanisay László és ennek fia Ferencz minden javaiban örökös és egyszersmind belső tanácsos lett. Ez időtől folytonosan és szilárdul I. Ferdinand részén találjuk N. Tamást, ki 1534-ben Vas vármegye főispánja, 1537-ben horvátországi bán, 1540-ben ország birája, 1552. főhadvezér, végre pedig 1554. Magyarország nádora lett. Meghalt 1562. jún. 2. nejének karjai közt Egervárott, honnét tetemei később Lékára a családi sírboltba átvitettek.
Ezen N. T.-hoz (kit Burius «Micae»-iben 1554. evang. lutheranus dynastának nevez) Dévai Mátyás kivánatára Melanchton Lipcséből 1537. okt. 7. levelet írt, mely dicséri iskolaépítési szándékát és kéri őt, taníttassa tisztábban az evangeliumot. Ajánlja neki Dévai Mátyást és Sylvester Jánost, mint tudós, kegyes és ildomos férfiakat. Sylvester János az «Új testamentom» magyar fordítását N. költségén saját nyomdájában nyomatta ki.
Munkája: Nádasdy Tamás nádor családi levelezése. Szerkesztették Károlyi Árpád és Szalay József. Kiadja a m. tudom. Akadémia történelmi bizottsága. Bpest, 1882. (A szorosabb értelemben vett családi levelezés 1536-ban kezdődik; N. 1535-ben nőül vette az akkor még csak tizennégy éves Kanisay Orsolyát, s mivel N. politikai szerepénél fogva igen gyakran volt távol otthonától, sokszor csupán levél útján érintkezhettek egymással. A családi élet viszonyait illető felvilágosítások mellett kiváló becsük van azon nagy számú adatoknak, a melyeket e levelezés az egykorú eseményekről fentartott).
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 19., 21. l.
Szilágyi Sándor, N. T. első követsége Erdélyben 1540. Bpest, 1876. (Értekezések a tört. tud. köréből V. 4.)
Uj M. Athenas 572. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Magyarország vármegyéi és városai. Vasvármegye. Bpest, 1898. arczk.
