Nádory Nándor,
Nádory Nándor,
műszaki tanácsos, N. Mátyás és Bartek Anna építész-iparos szülők fia, szül. 1835. okt. 18. Budapesten; az alreáliskolát végezte s 1851–54-ig a kőmíves mesterséget gyakorlatilag megtanulta; a téli hónapokban pedig magántanítóktól rajzolni s mathematikát tanult. Technikai tanulmányait a budai József-műegyetemen 1854–60-ig végezte. 1861-ben Pólába ment, a hol Hauser Antal vállalkozónál nyert alkalmazást a hadi tengerészet számára épített nyolcz nagy lakóház építésénél. 1863-ban a Szent-Péter-fiumei országút építésénél volt alkalmazva. 1864-ben ismét visszakerült Pólába, a hol mint mérnök az első nagy száraz dockot építette, mely építés 1870-ig tartott, mely idő alatt főnökétől Heider J. Ede lovag mérnöktől szerezte legfőbb tapasztalatait. 1871 tavaszán a közmunka és közlekedési miniszterium mint I-ső osztályú mérnököt Fiumeba küldte s megbízta őt a fiumei új kikötő tervezetének kidolgozásával. Ezután III. oszt. főmérnök lett. A kikötő építését mint főnök vezette. Az 1873. krach következtében az év végén elbocsáttatott hivatalából és két évig a közoktatásügyi miniszterium IX. építési osztályában és háromig mint magánvállalkozó működött. A szegedi katasztrófa után 1880. ápr. 11. a közmunka és közlekedési miniszterium I. oszt. kir. mérnökké nevezte ki a szolnoki kir. folyammérnöki hivatalhoz, 1882. ápr. 2. a háromszékmegyei m. kir. államépítészeti hivatal vezetésével bízta meg és 1883. szept. ismét Szolnokra helyezte át. 1884. III. oszt. kir. főmérnök, 1886. II. oszt., 1889. I. oszt., 1890. miniszteri főmérnök, 1897. III. oszt., 1900. II. oszt. műszaki tanácsos lett. Szolnokon 1888-ig volt mint hivatalfőnök; azután a Kőrös-Tisza-Maros öblözet ártérfejlesztésének ellenőrzése végett egy évig Szentesen, azután 1891. januárig Pozsonyban volt a kir. folyammérnöki hivatal vezetője. 1891 óta szolgálattételre az országos vízépitési igazgatósághoz van beosztva Budapesten. Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter 1898. decz. 20. kiküldte tanulmányútra, két mérnök társával, a Pó völgye ármentesítésének tanulmányozása s annak a Tisza völgyével való összehasonlítása czéljából. Beszél és ír: a magyaron kívül németül, olaszul és francziául.
Czikkei a M. Mérnök és Építészegylet Közlönyében (1870. A cs. kir. tengerészet számára Polában épített nagy száraz dock, 1880. A fiumei kikötő építésénél használt santorin-zömök leírása, ábrákkal, 1883. Válasz a Wochenschrift des Östr. Ing. & Architekten-Verein 1883. 2. számában megjelent: Egy tengerészeti tanulmány a fiumei kikötőről cz. czikkre, 1895. A trieszti és fiumei kikötők, válasz az osztrák mérnökegylet közlönyében megjelent czikkre, Budapest lakásviszonyairól, 1896. Még egyszer a trieszti és fiumei kikötők, ez különnyomatban is. 1898. A vízálló habarcsok viselkedése a tengervízben. Ezen czikkek nagy része megjelent a külföldi német szaklapokban is); a Központi Vasúti és Közlekedési Közlönyben (1875. A fiumei kikötő, ellenbírálat); a M. Tisztviselőben (1883. A mi bajaink); a M. Mérnök- és Építészegylet Heti Értesítőjében (1891. Az adómentesség befolyása Budapest építkezéseinek fejlődésére, 1899. Budapest kövezetei és egyéb burkolatai); a Vízügyi Közleményekben (1902. Jelentés az olaszországi tanulmányútról, két mérnök társával együtt).
Önéletrajzi adatok.
