Nagy Géza,
Nagy Géza,
múzeumi igazgató-őr, a magyar tudományos akadémia levelező tagja, Nagy István földbirtokos és Thaly Zsuzsána fia, született 1855. augusztus 4-én Gárdonyban (Fejérmegyében); középiskoláit Gyönkön és Pesten a reform. és piarista gymnasiumban végezte; az egyetemen a bölcseleti tanfolyamra iratkozott be s történelmi, régészeti, oklevéltani, irodalomtörténeti, összehasonlító nyelvészeti és földrajzi előadásokat hallgatott. Rómer felszólítására 1875 őszén a m. nemzeti múzeum régiségtárába lépett mint díjnok, hol 1881 őszéig működött; közben 1878 végén és 1879 elején negyedévig az Egyetértés tudósítója volt, a mit azonban betegség miatt abba kell lett hagynia. 1881 őszén Sepsi-Szent-Györgyre választották meg a székely nemzeti múzeum őrének s mint ilyen nyolcz évet töltött a Székelyföldön. 1889. szept. 19. kineveztetett Budapestre a m. n. múzeum régiségtárához gyakornoknak, hol 1891. júl. 24. segédőr, 1900. ápr. 6. őri czímet és jelleget nyert. 1901. okt. 30. őr, 1902. okt. 21. igazgató-őr lett és a hadtörténelmi gyűjteményt rendezte, melyről katalogust is szerkesztett. Az 1896. ezredéves kiállítás alkalmával az ősfoglalkozások vadászattörténeti alcsoportjának előadója volt. A csoport ismertetését, a magyar vadászat történeti vázlatá val együtt megírta a Matlekovics S. által szerkesztett Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor cz. munka V. k. 767–814. l. A m. tudom. akadémia 1901. máj. 10. választotta levelező tagjai sorába. 1892. decz. 4. nőül vette Csetneki Jelenik Elek özvegyét, Zaphiry Helént, Liszt Ferencz egyik legkiválóbb tanítványát.
Czikkei az Egyetértésben (1877. 2–5. sz. A magyarság eredetéről, 1879. 15., 16., 20., 21. sz. A szlávok Magyarországban ng. jegy alatt, 1880. 168–169. sz. Újabb ethnographiai irodalmunk és a M. Polgárban 141–143. sz.); a Literarische Berichte aus Ungarnban (1880. Die heilige Ungarische Krone); a P. Hirlapban (1881. 99., 100. sz. Lovagjátékok a középkorban -gy -z jegy alatt, 1900. 27. sz. A turul); az Arch. Értesítőben (1882. A székely n. múzeum őskori gyűjteménye, 1886. Az aldobolyi kardról, 1887. A krásznai arany rudakról, 1890–91. A magyar középkori fegyverzetről, 1892. A kozár kard, A magyar pogánykor emlékei Fejérmegyében, A homorszögi magyar pogánykori lelet Csetneki Jelenik Elek jegyzetei nyomán, 1893. Az alsó-szent-iványi sírdombok, kunhalmok, Fejérmegyében, Aurelius császár leányának állítólagos síremléke, A régi kunok temetkezése, A magyarhoni lovas sirok, A hunn, avar és magyar pogánykori sírleletek jellemzése. XII. századi magyar gyürü, 1894. A Berényi-féle magyar puska, Fringia, Harczias Fridrik első szász választó fejedelem magyar kardja, A tömösi kardról, 1895. A budapesti népvándorláskori lelet, 1896. Hadtörténelmi emlékek az ezredéves kiállításon, 1898. Magyar kardok; 1900. Egy passaui kardkészítő magyar szablyái, 1901. Válasz Varju Elem. úr birálatára, Szkita-szarmata maradványok a magyar viseletben, A csanádi kard, Sirleletek a régibb középkorban, Népvándorlási turán öltözet, ábrával); a Nemerében (1882. 40. A kézdi-vásárhelyi őskori telepről, A székely n. múzeum. Őskori tárgyak, 1883–1884. Őslakosai-e az oláhok Erdélynek? Hat czikk, rl-ng jegyek alatt Réthy Lászlóval együtt, 1883. Sepsi-Szent-Györgyi őskori telepről, hat czikk, Erdély nemzetiségei a mult században, több számban, Az ezredév, Anthropologia és nyelvészet, A zsidó nép, 3 czikk, A franczia uralkodóház, több számban sat.); a Székely Nemzetben (1883. 85. sz. A csiki székely krónika -y -za jegy alatt, 1881. 8–12. sz. A magyarok és hunnok közti kapcsolat, 193–199. sz. Szabó Károly és Hunfalvy Pál, 1885. 4., 10–12. sz. Tündér Erzsébet, mythologiai tanulmány, 104. sz. Bodoki réz csákány, 116. Bölöni bronzlelet. 117. Bessenyei őskori karikapénzek 148–150. Bessenyei őskori telepről, 1886. 68., 72., 76., 77., Fogarasi boerok, … A csiki székely krónika sat.); a Budapesti Hirlapban (1884. 272–274. sz. A magyar kultúra, egy kis eszmecsere Pulszky Ferenczczel, 1891. 78. A magyarság száma, 80. Oláh statisztika, 83. Délszláv statisztika, 107. Tót és ruthén statisztika, 135. Magyar nőnevek, 219. Első osztályú magyar érdemrend, 294. A hun és kun névről, 342. A székelyek nemessége, 1892. 32. Armalis nemesekről, 38. A választók statisztikája, 258. Kossuth Lajos eredete, decz. 19. szerk. üzenetei közt: A régi forintról, 1893. 135. Város óriások, 149. Árpádkori koponyák); az Ethnographiában (1890. Az emberiség statisztikája, A magyar név, A székelyek és a pannoniai magyarok, Etzelburg, Bécs, A Zaránd név eredete, Ethnologia és nyelvészet, válasz Munkácsi Bernátnak és Balassa Józsefnek, Az Attilla név, Régi magyar személynév az erdélyi szászoknál, 1894. Monda és hagyomány, Honfoglaló őseink, Nőrablás emlékei a magyaroknál, Európa nemzetiségi viszonyai, és könyvism., 1895. A székely írás eredete, 1897. Egy adat a parthus-ugor érintkezéshez, A vogulok őskorához, 1898. Tanulmányok a szumirokról, 1900. A magyar halászat eredete, 1901–1902. Népfajok és népek a XIX. században, 1902. Turánok és árják); a Turulban (1891. Árpádkori személyneveink és az Osl nemzetség eredete, 1892. A Geiza név kiejtése: Gejcse és Gecse, Az Oslu nemzetség eredete, A régi magyarok személynevei, könyvism., 1893. könyvismert., 1894. Az Árpádház mondai genealogiája, Kossuth Lajos eredete, 1898. III. Béla király és Antiochiai Anna Ágnes mint I. Ferencz József ő felségének ősei, 26 táblával); a Pesti Naplóban (1893. 137. sz. Rozgonyi Piroska, 1899. 89. sz. A régi magyarok fegyvereiről, kivonat a felolvasásából); az Életben (1893. A magyarok a honfoglalás előtti időkben); a fejérvármegyei és k.-fejérvári tört. és rég. egylet Évkönyvében (1893. A fejérmegyei magyarság eredete); a Hazánkban (1894. 316. sz. Bánk bán); Az ezredéves országos kiállítás, az országos főcsoport Katalogusában (1896. Bevezetés a vadászat történetéhez, Vadászat); a Századokban (1896. 288., 1897. 423. l. könyvism., 1899. A történelmi korszak kezdete); a Budapest régiségeiben (V. 1897. Budapest a népvándorlás korában, VII. Az eskütéri sisak); M. Kritikában (1897. 15., 27–29. sz. 1898. 280. l. könyvism.); a Matlekovics S., Magyarország közgazdasági és közművelődési állapotában (1898. V. Vadászat); a Magyarországban (1899. máj. 6. Hogy alakult meg a magyar főváros); a Keleti Szemlében (1900. M. ethnologiai kérdések); a Forster-féle III. Béla emlékezete cz. műben (Bpest, 1900. Béla fegyverzete s az Árpádházi királyok jelvényei, III. Béla ivadékai az európai uralkodó házakban); az Uj M. Szemlében (1902. Fajunk jövője); a M. Nemzeti Múzeum Multja és Jelenében (1902. Hadtörténelmi gyűjtemény).
Munkái:
1. Adatok a székelyek eredetéhez és egykori lakhelyéhez. Sepsi-Szent-György, 1883–86. (Különny. a székely nemzeti múzeum Értesítőiből).
2. Az Álmos-monda. Mythologiai tanulmány. Sepsi-Szent-György, 1884. (Különny. a Székely Nemzetből: Emese álma cz.).
3. A szkíták nemzetisége. Bpest, 1895. (Néprajzi Füzetek 3. Különnyomat az Ethnographiából 1894. «Egy pár szó a szkithákról» cz.)
4. Magyarország története a népvándorlás korában (A Szilágyi Sándor által szerk. Milleniumi Magyar történet I. k. 3. könyv. CCLIII-CCCLII. l.).
5. A magyar viseletek története, Rajzolta és festette Nemes Mihály, szövegét írta… Bpest, 1900. 40 szines és 71 fekete táblával. (Ism. Arch. Értesítő 1900–1901).
Szerkesztette a Nemere cz. hetilapot 1883-ban és a Székely nemzeti múzeumi Értesítőt (1890–91. ebben czikkei: A székely nemzeti múzeum ismertetése, Az emberiség statisztikája. Az Aghaz nem és Koroniza ág, A homárka név eredete, Szláv nyomok Háromszéken, Daczó Ferencz sírkőfelirata, Adatok a székelyek eredetéhez s egykori lakhelyük).
Álneve és jegyei: Istvánfi G., (ng.), N. G., Ng., NG., ny.
Vasárnapi Ujság 1895. 36. sz. arczk.
M. Könyvészet 1895., 1897.
Pallas Nagy Lexikona XII. 913., XVIII. 309. l.
