Nagy István (zámolyi),
Nagy István (zámolyi),
ev. ref. lelkész, N. István ref. lelkész és Kovács Erzsébet fia (atyja később zámolyi lelkész lett, azért vette fel a zámolyi előnevet); született 1770-ben Alcsúton; tanult Csákváron, Bicskén, Modorban és Debreczenben, hol 1786. ápr. 27. lépett a felső osztályba; két évig volt ugyanott tanító, 1797-től főiskolai senior. 1797-ben a téli félévre a jenai egyetemre iratkozott be; volt Göttingában is. Hazatérve, 1799. ordasi, 1800-ban balaton-füredi pap lett, hol 1841. márcz. 19. meghalt.
A Fábián által szerkesztett Lelki Pásztori Tárház (Pest, 1818.) munkatársa volt.
A balatonfüredi ref. egyházközség új temploma alapkövének letételéről, a toronygomb feltételéről és a fölszentelésről négy beszéd és öt könyörgés maradt emlékül 1830-ból. A füzetet előbeszéd vezeti be, melyben N. az ünnep programmját adja s a füzet tartalmát sorolja el. (A Figyelő XX. 15. l. ily hiányosan adja a füzet czímét).
Halotti beszédek N. I. felett. Pápa, 1841. (Márton Gábor sat.).
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1842. 410. l., 1879. 30. sz. és a debreczeni evang. reform. főiskola jegyzőkönyvéből.
